Márk: A latin Marcus névből származik. Márk a Cs 12:12-ben említett „János” római neve. Az anyja Mária volt, Jézus egyik első tanítványa, aki Jeruzsálemben élt. Márk Barnabással, az unokatestvérével (Kol 4:10), továbbá Pállal és más keresztény misszionáriusokkal is együtt utazott (Cs 12:25; 13:5, 13; 2Ti 4:11). Bár az evangélium sehol nem tesz említést arról, hogy ki írta, az i. sz. II. és III. századi írók Márknak tulajdonítják.

Márk evangéliuma: Egyik evangéliumíró sem azonosítja magát az evangéliuma írójaként, a címek pedig minden bizonnyal nem voltak részei az eredeti szövegnek. Márk evangéliumának néhány kéziratában például ezt a címet találhatjuk meg: Eu·an·geʹli·on ka·taʹ Marʹkon („Jó hír [vagy „Evangélium”] Márk szerint”), további kéziratokban pedig egy rövidebb cím szerepel: Ka·taʹ Marʹkon („Márk szerint”). Azt nem tudjuk pontosan, hogy mikor kerültek bele a szövegekbe az ehhez hasonló címek, illetve hogy mikor kezdték el használni őket. Egyesek szerint az i. sz. II. században, mivel az evangéliumoknak olyan II. század végére vagy III. század elejére datálható kéziratait találták meg, melyek tartalmazzák a hosszú címet. Néhány tudós szerint talán Márk könyvének nyitó szavai („Így kezdődik a Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról szóló jó hír”) adnak magyarázatot arra, hogy miért az „evangélium” (szó szerint: „jó hír”) szóval kezdtek el utalni ezekre a beszámolókra. A címeknek és az író megnevezésének feltehetőleg gyakorlatias oka volt, hiszen egyértelműen azonosították a könyveket.

jó hírt: Itt szerepel először a görög eu·an·geʹli·on szó, melyet néhány magyar fordítás „evangélium”-nak fordít. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van visszaadva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

jó hírt: A görög eu·an·geʹli·on szó az eu (jelentése: ’jó’; ’jól’) és az an·gelʹlosz szóból (jelentése: ’aki hírt hoz’; ’aki bejelent [kihirdet]’) származik. (Lásd a Szójegyzéket.) Néhány magyar fordítás „evangélium”-nak adja vissza. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van fordítva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

a Jézus Krisztusról. . . szóló jó hír: Ezt a görög kifejezést úgy is lehetne fordítani, hogy „Jézus Krisztus jó híre”, vagyis az a jó hír, melyet Jézus Krisztus hirdetett.

az Isten Fiáról: Jóllehet néhány kézirat kihagyja „az Isten Fia” kifejezést, a régebbi kéziratokban a hosszabb megfogalmazás szerepel.

jó hír: Lásd a Mt 4:23; 24:14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzéket.

Ézsaiás prófétánál: Az ezt követő idézet a Ma 3:1-ben és az Ézs 40:3-ban található próféciák összetétele. Mindkét prófécia Keresztelő Jánosra vonatkozik. A zárójelek segítenek elkülöníteni Malakiás és Ézsaiás szavait, mely utóbbi a 3. versben kezdődik, és kiemeli János üzenetének a lényegét. A Malakiástól származó idézet János követként betöltött szerepére hívja fel a figyelmet. Az egész idézetet Ézsaiásnak tulajdonítják, talán azért, mert a tőle származó idézet tartalmazza a fontosabb részt.

Jehova: Ez az idézet az Ézs 40:3-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.) Máté ezt a próféciát arra alkalmazza, hogy Keresztelő János hogyan készítette elő az utat Jézusnak. János evangéliumában pedig Keresztelő János saját magára alkalmazza ezt a próféciát (Jn 1:23).

Jehova: Ez az idézet az Ézs 40:3-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd az A5-ös és a C függ.-eket.) Máté, Márk és Lukács az evangéliumában Keresztelő Jánosra alkalmazza ezt a próféciát, itt, János evangéliumában pedig Keresztelő János saját magára. János abban az értelemben teszi egyenessé Jehova útját, hogy az előfutára Jézusnak, aki az Atyját fogja képviselni, és az Atyja nevében jön (Jn 5:43; 8:29).

Tegyétek egyenessé az ösvényeit: Arra az ókori szokásra utalhat, hogy az uralkodók embereket küldtek ki, hogy előkészítsék az utat a királyi hintó előtt: eltávolítsák a nagy köveket, sőt, töltéseket építsenek, és elegyengessék a bukkanókat.

Jehova: Ez az idézet az Ézs 40:3-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.) Márk arra alkalmazza ezt a próféciát, hogy hogyan készítette elő „Keresztelő János” (Mr 1:4) az utat Jézusnak. (Lásd a Mt 3:3-hoz és a Jn 1:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Tegyétek egyenessé az ösvényeit: Lásd a Mt 3:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Keresztelő: Vagy: „Alámerítő”; „Bemerítő”. Nyilván egyfajta családnévként használták, mivel Jánosnak a vízben való keresztelés volt az ismérve. A zsidó történetíró, Josephus Flavius is írt „Keresztelő” Jánosról.

Júdea pusztájában: Júdea hegyvidékének többnyire lakatlan, kietlen keleti oldala, mely elnyúlik a Jordán és a Holt-tenger nyugati partvidékéig, miközben mintegy 1200 m-t ereszkedik. János ennek a területnek a Holt-tengertől északra fekvő részén kezdi a szolgálatát.

Bánjátok meg a bűneiteket: Az itt használt görög szót szó szerint úgy is lehet fordítani, hogy ’valaki meggondolja magát’, vagyis megváltozik a gondolkodása, a hozzáállása és a céljai. Ebben a szövegkörnyezetben ez a kifejezés arra utal, hogy valaki változtatásokat tesz, hogy örömet szerezzen Istennek, és jó kapcsolatban legyen vele. (Lásd a Mt 3:8, 11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Megbánás” címszót.)

megbánáshoz illő gyümölcsöt: Olyan bizonyítékokra és tettekre utal, melyek azt jelezték, hogy János szavainak a hatására valakinek megváltozott a gondolkodása és a viselkedése (Lk 3:8; Cs 26:20; lásd a Mt 3:2, 11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Megbánás” címszót.)

keresztellek titeket: Vagy: „bemerítelek titeket”. A görög ba·ptiʹzó szó jelentése: ’bemerít’; ’bemárt’. Más bibliai feljegyzésekből arra következtethetünk, hogy a keresztelkedés teljes bemerülést foglal magában. János egyszer a Jordán völgyében, Szálim közelében keresztelt, „mert ott bőven volt víz” (Jn 3:23). Amikor Fülöp megkeresztelte az etióp eunuchot, mindketten „bementek a vízbe” (Cs 8:38). A Septuaginta ugyanezt a görög szót használja a 2Ki 5:14-ben, ahol arról van szó, hogy Naámán „megmártózott a Jordánban hétszer”.

megbántátok a bűneiteket: Szó szerint: „meggondoltátok magatokat”. (Lásd a Mt 3:2, 8-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzéket.)

Keresztelő: Vagy: „Alámerítő”; „Bemerítő”. Itt és a Mr 6:14, 24-ben a görög ho baptizón melléknévi igenév szerepel, melyet úgy is vissza lehet adni, hogy „aki keresztel”. A főnévi formája, a görög Baptisztész szó áll a Mr 6:25; 8:28-ban, illetve Máté és Lukács evangéliumában. Bár a két forma között van apró eltérés, a jelentésük megegyezik. Ezért az eredeti görög szövegben felváltva szerepelnek a Mr 6:24, 25-ben. (Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

a pusztában: Vagyis Júdea pusztájában. (Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

hirdette az embereknek, hogy keresztelkedjenek meg a. . . megbánás jelképeként: Szó szerint: „hirdette a megbánás keresztségét”. A keresztelkedés nem mosta le a bűnöket. Azok, akiket János megkeresztelt, mások előtt megvallották a törvény ellen elkövetett bűneiket, és ezzel kimutatták, hogy meg akarnak változni. Az, hogy megbánták a tetteiket, elvezette őket Krisztushoz (Ga 3:24). János tehát felkészített egy népet arra, hogy meglássák „az Istentől jövő megmentést” (Lk 3:3–6; lásd a Mt 3:2, 8, 11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a Szójegyzékben a „Keresztel, keresztség” és a „Megbánás” címszavakat.)

Bűneiket nyíltan megvallották: Olyan emberekre utal, akik mások előtt elismerték, hogy bűnt követtek el, mert megszegték a törvényszövetséget.

keresztellek titeket: Vagy: „bemerítelek titeket”. A görög ba·ptiʹzó szó jelentése: ’bemerít’; ’bemárt’. Más bibliai feljegyzésekből arra következtethetünk, hogy a keresztelkedés teljes bemerülést foglal magában. János egyszer a Jordán völgyében, Szálim közelében keresztelt, „mert ott bőven volt víz” (Jn 3:23). Amikor Fülöp megkeresztelte az etióp eunuchot, mindketten „bementek a vízbe” (Cs 8:38). A Septuaginta ugyanezt a görög szót használja a 2Ki 5:14-ben, ahol arról van szó, hogy Naámán „megmártózott a Jordánban hétszer”.

egész vidéke. . . minden lakója: Az „egész” és a „minden” szavak itt túlzásként szerepelnek. Azt emelik ki, hogy mennyire felkeltette az emberek érdeklődését János prédikálása. Nem jelentik azt, hogy Júdea vagy Jeruzsálem minden egyes lakója kiment Jánoshoz.

Nyíltan megvallották a bűneiket: Lásd a Mt 3:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

megkeresztelte: Vagy: „bemerítette”; „alámerítette”. (Lásd a Mt 3:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Keresztel, keresztség” címszót.)

teveszőr ruhát viselt: János teveszőrből szőtt ruhája és bőröve Illés próféta öltözetére emlékeztet (2Ki 1:8; Jn 1:21).

sáskán: Ez a fehérjében gazdag rovar a mózesi törvény szerint tiszta állat volt, meg lehetett enni (3Mó 11:21, 22).

vadmézen: Vagyis olyan mézen, mely a pusztában található, vadon élő méhek fészkéből, nem pedig házi méhekéből származott. Megszokott volt, hogy a pusztában élő emberek sáskát és vadmézet ettek.

teveszőr ruhát viselt: Lásd a Mt 3:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

sáskát: Lásd a Mt 3:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

vadmézet: Lásd a Mt 3:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

saruját: Alantas feladatnak számított, ha valaki levette és vitte egy másik ember saruját, vagy ha kioldotta a saruszíját (Mr 1:7; Lk 3:16; Jn 1:27); ezeket a feladatokat többnyire rabszolgák végezték.

saruszíját: Lásd a Mt 3:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

keresztellek titeket: Vagy: „bemerítelek titeket”. A görög ba·ptiʹzó szó jelentése: ’bemerít’; ’bemárt’. Más bibliai feljegyzésekből arra következtethetünk, hogy a keresztelkedés teljes bemerülést foglal magában. János egyszer a Jordán völgyében, Szálim közelében keresztelt, „mert ott bőven volt víz” (Jn 3:23). Amikor Fülöp megkeresztelte az etióp eunuchot, mindketten „bementek a vízbe” (Cs 8:38). A Septuaginta ugyanezt a görög szót használja a 2Ki 5:14-ben, ahol arról van szó, hogy Naámán „megmártózott a Jordánban hétszer”.

kereszteltelek titeket: Vagy: „merítettelek be titeket”. (Lásd a Mt 3:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Keresztel, keresztség” címszót.)

szent szellemmel fog keresztelni titeket: Vagy: „a szent tevékeny erőbe fog bemeríteni titeket”. Itt Keresztelő János azt jelenti be, hogy Jézus egy új dolgot fog bevezetni, nevezetesen a szent szellemmel való keresztelést. Akik Isten szellemével vannak megkeresztelve, Isten szellem által született fiaivá válnak, és az a reményük, hogy az égben fognak élni, és királyként fognak uralkodni a föld felett (Jel 5:9, 10).

Tibériusz császár uralkodásának 15. évében: I. sz. 14. augusztus 17-én (a Gergely-naptár szerint) Augusztusz császár meghalt, és szeptember 15-én Tibériusz megengedte a római szenátusnak, hogy kinevezze császárnak. Ha Augusztusz halálától számítjuk az éveket, akkor Tibériusz uralkodásának a 15. éve i. sz. 28 augusztusától 29 augusztusáig tartott. Ha onnantól számolunk, amikor Tibériusz hivatalosan császár lett, akkor a 15. év i. sz. 28 szeptemberétől 29 szeptemberéig tartott. János minden bizonnyal i. sz. 29 tavaszán (az északi féltekén) kezdte el a szolgálatát, amely Tibériusz uralkodásának a 15. évében volt. Ekkor János kb. 30 éves lehetett. A lévita papok ennyi idősen kezdtek el a templomban szolgálni (4Mó 4:2, 3). Ehhez hasonlóan, amikor János megkeresztelte Jézust, és Jézus „elkezdte a szolgálatát”, akkor a Lk 3:21–23 szerint „Jézus körülbelül 30 éves volt”. Jézus tavasszal, niszán hónapban halt meg, ezért a három és fél éves szolgálata kétségkívül ősszel kezdődött, etánim hónap (szeptember/október) táján. János valószínűleg 6 hónappal volt idősebb Jézusnál, és minden bizonnyal 6 hónappal hamarabb kezdte el a szolgálatát, mint Jézus (Lk 1. fej.). Ezért észszerű arra következtetnünk, hogy János i. sz. 29 tavaszán kezdte el a szolgálatát. (Lásd a Lk 3:23-hoz és a Jn 2:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Azokban a napokban: A Lk 3:1–3 szerint Keresztelő János „Tibériusz császár uralkodásának 15. évében” kezdte a szolgálatát, vagyis i. sz. 29 tavaszán (Lásd a Lk 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus kb. 6 hónap múlva, i. sz. 29 őszén ment el Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen. (Lásd az A7-es függ.-et.)

az ég: Utalhat a szó szerinti égre is, de a jelképes égre is.

azonnal: A görög eu·thüszʹ szó itt szerepel először Márk evangéliumának 1. fejezetében, és még 10-szer fordul elő benne (Mr 1:10, 12, 18, 20, 21, 23, 28, 29, 30, 42, 43). A szövegkörnyezettől függően úgy lett visszaadva, hogy „azonnal”; „rögtön”; „habozás nélkül”; „gyorsan”. Az, hogy Márk ilyen gyakran használja ezt a kifejezést – több mint 40-szer az evangéliumában –, élénkké és erőteljessé teszi a beszámolóját.

látta: A Jn 1:32, 33 alapján Keresztelő János is tanúja volt ennek, de úgy tűnik, Márk beszámolója Jézus szemszögéből mutatja be a történteket.

az ég: Lásd a Mt 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

az ég megnyílik: Isten nyilván előidézte, hogy Jézus bepillantást nyerjen az égbe, és ekkor talán arra is képessé tette, hogy emlékezzen az égi életére. Jézusnak a keresztelkedése utáni kijelentései – különösen az i. sz. 33 pászkájának éjjelén mondott bensőséges imája – azt mutatják, hogy tisztában volt azzal, hogy a földre jövetele előtt az égben élt. Ebből az imából az is kiderül, hogy visszaemlékezett arra, amiket az Atyjától hallott és látott, továbbá hogy milyen dicsőségben volt része az égben (Jn 6:46; 7:28, 29; 8:26, 28, 38; 14:2; 17:5). Jézus talán a keresztelkedése és a felkenetése során kapta vissza ezeket az emlékeit.

mint egy galamb: A galambokat egyrészt szent célra használták, másrészt szimbolikus jelentésük volt. Áldozatként ajánlották fel őket (Mr 11:15; Jn 2:14–16). Az ártatlanságot és a tisztaságot jelképezték (Mt 10:16). Az a galamb, melyet Noé kiengedett a bárkából, egy olajfalevéllel tért vissza, ami azt mutatta, hogy az ár visszahúzódott (1Mó 8:11), és már közel van a nyugalom és a béke időszaka (1Mó 5:29). Jézus keresztelkedésekor Jehova a galambbal talán Jézus messiási szerepére hívta fel a figyelmet, arra, hogy a tiszta és bűntelen Fia feláldozza az életét az emberekért, és lefekteti az alapját egy jövőbeli nyugodt és békés korszaknak a királyi uralma alatt. Isten szelleme vagy tevékeny ereje leszállt Jézusra a keresztelkedésekor, ami úgy tűnhetett, mintha egy galamb verdesné a szárnyait, amint közeledik a dúcához.

rá: Vagy: „bele”, vagyis a szellem belement.

hang: Ez a második abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. (Lásd a Mr 1:11-hez és a Jn 12:28-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

hang: Ez a harmadik abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. Az első akkor volt, amikor Jézus i. sz. 29-ben megkeresztelkedett. Erről a Mt 3:16, 17; a Mr 1:11 és a Lk 3:22 számol be. A másodikra Jézus elváltozásakor került sor i. sz. 32-ben, melyről a Mt 17:5; a Mr 9:7 és a Lk 9:35 ír. A harmadik ilyen alkalom, melyről csak János evangéliuma tesz említést, i. sz. 33-ban történt, nem sokkal Jézus utolsó pászkája előtt. Jehova válaszolt Jézusnak arra a kérésére, hogy dicsőítse meg a nevét.

akiben örömömet lelem: Vagy: „akiben kedvem telik”; „akiben gyönyörködöm”. Ugyanez a kifejezés található a Mt 12:18-ban, mely egy idézet a megígért Messiásról, vagyis Krisztusról az Ézs 42:1-ből. A szent szellem kiárasztása és Isten kijelentése a Fiáról egyértelműen a megígért Messiásként azonosította Jézust. (Lásd a Mt 12:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

örömömet lelem: Vagy: „örömét leli a lelkem”. Ez egy idézet az Ézs 42:1-ből, és a héber neʹfes szó a görög pszü·khéʹ szóval van visszaadva; általában mindkét szót „lélek”-nek fordítják. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.) Itt az „örömömet lelem” kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „kedvem telik”. (Lásd a Mt 3:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

hang hallatszott az égből: Ez az első abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. (Lásd a Mr 9:7-hez és a Jn 12:28-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Te vagy az én szeretett Fiam: Szellemszemélyként Jézus Isten Fia volt (Jn 3:16). Onnantól kezdve viszont, hogy emberként megszületett, Jézus ugyanolyan fia lett Istennek, mint a tökéletes Ádám (Lk 1:35; 3:38). De logikusnak tűnik, hogy Isten kijelentése nem pusztán arra utalt, hogy ki volt Jézus. Ezt a kijelentést a szent szellem kiárasztása kísérte, amivel Isten nyilván arra mutatott rá, hogy az ember Jézus a szellem által született fia lett, azaz újraszületett azzal a reménnyel, hogy vissza fog térni az égbe, illetve fel lett kenve szellemmel, hogy Isten kinevezett királya és főpapja legyen (Jn 3:3–6; 6:51; vesd össze: Lk 1:31–33; Héb 2:17; 5:1, 4–10; 7:1–3).

örömömet lelem benned: Vagy: „kedvem telik benned”; „gyönyörködöm benned”. Ugyanez a kifejezés található a Mt 12:18-ban, mely egy idézet a megígért Messiásról, vagyis Krisztusról az Ézs 42:1-ből. A szent szellem kiárasztása és Isten kijelentése a Fiáról egyértelműen a megígért Messiásként azonosította Jézust. (Lásd a Mt 3:17; 12:18-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

A szellem. . . arra késztette, hogy menjen: Vagy: „a tevékeny erő. . . arra indította, hogy menjen”. A görög pneuʹma szó itt Isten szellemére utal, amely egyfajta ösztönző erőként is hat, és arra indít valakit, hogy Isten akaratával összhangban cselekedjen (Lk 4:1; lásd a Szójegyzékben a „Szellem” címszót).

Sátán: A héber szá·tánʹ szóból ered, mely azt jelenti, hogy ’ellenálló’; ’ellenség’.

Sátán: Lásd a Mt 4:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Vadállatok: Jézus napjaiban jóval több vadállat élt a világnak azon a részén, mint napjainkban. A puszta vaddisznók, hiénák, leopárdok, oroszlánok és farkasok élőhelye volt. Az evangéliumírók közül egyedül Márk említi meg, hogy vadállatok voltak azon a területen. Nyilván elsősorban a nem zsidó olvasóknak írt, beleértve a rómaiakat, akik talán nem ismerték Izrael földrajzi adottságait.

királysága: Itt fordul elő először a görög ba·szi·leiʹa szó, mely egy király által vezetett kormányzatra, valamint az általa kormányzott területre és emberekre utal. A Keresztény görög iratokban 162-szer fordul elő ez a görög szó, ebből 55-ször Máté beszámolójában, és legtöbbször Isten égi uralmára utal. Máté olyan gyakran használja ezt a kifejezést, hogy az evangéliumát a királyság evangéliumának is nevezhetjük. (Lásd a Szójegyzékben az „Isten királysága” címszót.)

az egek királysága: Ez a kifejezés csak Máté evangéliumában található meg, mintegy 30-szor. Márk és Lukács a párhuzamos beszámolójában az „Isten királysága” kifejezést használja, ami arra enged következtetni, hogy ennek a királyságnak a jelképes egekben van a székhelye, onnan uralkodik (Mt 21:43; Mr 1:15; Lk 4:43; Dá 2:44; 2Ti 4:18).

már közel van az egek királysága: Jézus erről az új világkormányzatról prédikált az embereknek (Mt 10:7; Mr 1:15). Keresztelő János hasonló üzenetet kezdett hirdetni kb. 6 hónappal Jézus keresztelkedése előtt (Mt 3:1, 2). De Jézus szavainak még nagyobb nyomatékot adott az, hogy ő most ott volt mint a kijelölt felkent király. Nincs róla feljegyzés, hogy Jézus halála után a tanítványai tovább hirdették volna, hogy „már közel van” a királyság.

a királyságot: A Bibliában a „királyság” szónak többféle jelentése van. Többek között „egy király által kormányzott területre vagy országra”, „királyi hatalomra” vagy „egy birodalomra” vonatkozik. Itt minden bizonnyal arra utal, hogy milyen áldásai lesznek annak, hogy Isten királysága uralkodik, és hogy milyen boldog lesz az élet annak uralma alatt.

Elérkezett a meghatározott idő: Ebben a szövegkörnyezetben „a meghatározott idő” (görögül kai·roszʹ) kifejezés arra az időre utal, amikor az Írásokban szereplő próféciákkal összhangban Jézus elkezdte a földi szolgálatát, és így lehetőséget adott az embereknek arra, hogy higgyenek a jó hírben. Ugyanez a görög szó utal a megítélés idejére, mely Jézus szolgálatával érkezett el (Lk 12:56; 19:44), valamint a halálának meghatározott idejére is (Mt 26:18).

Isten királysága: Ez a kifejezés 14-szer fordul elő Márk evangéliumában. Máté csak négyszer használja ezt a kifejezést (Mt 12:28; 19:24; 21:31, 43), de mintegy 30-szor a vele párhuzamos, „egek királysága” kifejezést. (Vesd össze a Mr 10:23-at a Mt 19:23, 24-gyel.) A királyság volt Jézus prédikálásának a fő témája (Lk 4:43). A négy evangélium több mint 100-szor utal a királyságra, legtöbbször Jézus kijelentéseiben említik. (Lásd a Mt 3:2; 4:17; 25:34-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Galileai-tenger: Izrael északi részén található édesvizű tó. (A „tenger”-nek fordított görög szó azt is jelentheti, hogy ’tó’.) Hívták még Kinneret-tengernek (4Mó 34:11), Genezáret-tónak (Lk 5:1) és Tibériás-tengernek is (Jn 6:1). Átlagosan 210 m-rel a tengerszint alatt fekszik. 21 km hosszú észak-déli irányban és 12 km széles. A legmélyebb pontja kb. 48 m. (Lásd az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt.)

halászhálót eresztettek a tengerbe: Egy ügyes halász a vízben állva vagy egy kis csónakból úgy tudta kivetni a kör alakú hálóját, hogy az laposan terült szét a víz felszínén. A háló kb. 6-8 m átmérőjű lehetett, és a széle súlyokkal volt terhelve, hogy lesüllyedjen, és csapdába ejtse a halakat.

halászok: A halászat egy népszerű foglalkozás volt Galileában. Péter és a testvére, András nem egyedül halásztak, hanem volt egy halászvállalkozásuk, és nyilvánvalóan Jakab és János, Zebedeus fiai az üzlettársaik voltak (Mr 1:16–21; Lk 5:7, 10).

Galileai-tenger: Lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

kivetették hálóikat: Lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

halászok: Lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

emberek halászaivá: Szójáték Simon és András foglalkozásával. Arra utal, hogy a tanítványok összegyűjtik azokat, akik bemehetnek a királyságba, mint ahogyan a halászok élve összegyűjtik a halakat a hálójukban (Lk 5:10). Burkoltan azt is sejtetik ezek a szavak, hogy a halászáshoz hasonlóan a tanítványképző munka is kimerítő és fáradságos, kitartásra van hozzá szükség, és időnként nem sok eredményt szül.

emberek halászaivá: Lásd a Mt 4:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

követték őt: Péter és András már legalább 6 hónapja vagy akár egy éve Jézus tanítványa volt (Jn 1:35–42). Most Jézus arra kéri őket, hogy hagyják hátra a halászvállalkozásukat, és teljes időben kövessék őt (Lk 5:1–11; lásd a Mt 4:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

követték őt: Lásd a Mt 4:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Jakabot. . . és a testvérét, Jánost: Jakabot mindig együtt említik a testvérével, Jánossal, és a legtöbbször Jakabot nevezik meg először. Ez azt jelezheti, hogy ő volt az idősebb kettejük közül (Mt 4:21; 10:2; 17:1; Mr 1:29; 3:17; 5:37; 9:2; 10:35, 41; 13:3; 14:33; Lk 5:10; 6:14; 8:51; 9:28, 54; Cs 1:13).

Zebedeus: Valószínűleg Jézus nagybátyja volt a felesége, Salómé révén, aki Jézus anyjának, Máriának volt a testvére. Ha ez igaz, János és Jakab Jézus unokatestvérei voltak. (Lásd a Mr 15:40-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Jakabot. . . és annak testvérét, Jánost: Lásd a Mt 4:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Zebedeus: Lásd a Mt 4:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

halászok: A halászat egy népszerű foglalkozás volt Galileában. Péter és a testvére, András nem egyedül halásztak, hanem volt egy halászvállalkozásuk, és nyilvánvalóan Jakab és János, Zebedeus fiai az üzlettársaik voltak (Mr 1:16–21; Lk 5:7, 10).

a napszámosokkal: Csak Márk említi meg, hogy Zebedeusnak és a fiainak a halászvállalkozásában napszámosok is voltak. Talán Pétertől származott ez az információ, aki kétségkívül az üzlettársuk volt, és a szemtanúja a legtöbb eseménynek, amelyet Márk feljegyzett (Lk 5:5–11; lásd még a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt). Az a tény, hogy Zebedeusnak és a fiainak napszámosaik voltak, illetve hogy Lukács beszámolója szerint több csónakjuk is volt, arra enged következtetni, hogy jól ment az üzletük. (Lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Kapernaumba: Héber eredetű név, melynek jelentése: ’Náhum falva’ vagy ’vigasztalás falva’ (Ná 1:1, lábj.). Jelentős város volt Jézus földi szolgálata idején a Galileai-tenger északnyugati partján, és a Mt 9:1-ben Jézus városának nevezik.

Kapernaumba: Lásd a Mt 4:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

zsinagógába: Lásd a Szójegyzéket.

tanítási módján: Ez a kifejezés Jézus tanítási módszereire utal, arra, hogy hogyan tanított. Ehhez az is hozzátartozik, amit tanított.

nem pedig úgy, mint az írástudók: Jézus nem köztiszteletben álló rabbiktól idézett, ahogy akkoriban az írástudók tették, hanem Jehova képviselőjeként beszélt, mint akinek hatalma van, Isten Szavára alapozva a tanításait (Jn 7:16).

tisztátalan szellem: Márk ezt a kifejezést a „démon” szó szinonimájaként használja. (Vesd össze a Mr 1:23, 26, 27-et az 1:34, 39-cel; valamint a Mr 3:11, 30-at a 3:15, 22-vel.) Ez a kifejezés azt emeli ki, hogy a démonok tisztátalanok erkölcsileg és Isten szemében, illetve tisztátalan hatással vannak az emberekre.

kiabált: Amikor a férfi a 24. versben feljegyzett szavakat kiabálta, Jézus a tisztátalan szellemre parancsolt rá, akitől a férfi szavai származtak (Mr 1:25; Lk 4:35).

Mit akarsz tőlünk. . .?: Vagy: „Mi közünk hozzád?” Ezt a költői kérdést szó szerint így lehet fordítani: „Mi ez nekünk és neked?” Ez egy sémi idióma, mely megtalálható a Héber iratokban (Jzs 22:24; Bí 11:12; 2Sá 16:10; 19:22; 1Ki 17:18; 2Ki 3:13; 2Kr 35:21; Hó 14:8), és ennek a görög megfelelője fordul elő a Keresztény görög iratokban (Mt 8:29; Mr 1:24; 5:7; Lk 4:34; 8:28; Jn 2:4). A pontos jelentést a szövegkörnyezet befolyásolja. Ebben a versben ellenséges érzületet és ellenszenvet fejez ki, és néhányan úgy adják vissza, hogy „Ne zaklass minket!” vagy „Hagyj békén bennünket!”. Más szövegkörnyezetben véleménykülönbségre utal, vagy arra, hogy valaki nem akarja azt csinálni, amit javasolnak, de nincsen benne megvetés, önteltség vagy ellenérzés. (Lásd a Jn 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Mit akarsz tőlünk. . .?: Lásd a Mt 8:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

tőlünk . . . tudom: Mivel csupán egyetlen tisztátalan szellem van megemlítve a 23. versben, a férfit uraló démon minden bizonnyal a démontársaira utal a többes számmal („tőlünk”), az egyes számmal („tudom”) pedig csak magára.

Hallgass: Szó szerint: „kössék be a szád”. Habár a tisztátalan szellem tudta, hogy Jézus a Krisztus, vagyis a Messiás, és úgy szólította, hogy „az Isten szentje” (24. vers), Jézus nem engedte meg a démonoknak, hogy tanúskodjanak róla (Mr 1:34; 3:11, 12).

Simon anyósát: Vagyis Péternek, másik nevén Kéfásnak az anyósát (Jn 1:42). Ez a kijelentés összhangban van Pálnak az 1Ko 9:5-ben feljegyzett szavaival, ahol Kéfásra nős emberként utal. Péter anyósa minden bizonnyal Péter otthonában lakott, csakúgy, mint Péter testvére, András (Mr 1:29–31; lásd a Mt 10:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet, mely kifejti, milyen nevei voltak az apostolnak).

magas láz gyötörte: Máté és Márk azt írta, hogy Péter anyósa „lázas betegen feküdt” (Mt 8:14; Mr 1:30). Egyedül Lukács emeli ki – nyilván azért, mert orvos volt –, hogy milyen súlyos volt az állapota, amikor ezt írta róla: „magas láz gyötörte”. (Lásd a „Lukács evangéliumának áttekintése” című részt.)

Simon anyósa: Lásd a Lk 4:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

lázas betegen: Lásd a Lk 4:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Miután beesteledett: Vagyis miután a sabbatnap véget ért, összhangban a Mr 1:21–32-ben és a Lk 4:31–40-ben olvasható párhuzamos beszámolókkal.

Mikor beesteledett: Vagyis a niszán 14-ének kezdetét jelölő este. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket.)

a nap már lenyugodott: A naplemente jelezte a sabbatnap végét (3Mó 23:32; Mr 1:21; lásd a Mt 8:16; 26:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket). Most, hogy már egyetlen zsidónak sem kellett attól tartania, hogy bírálat éri, mindegyikük odavihette Jézushoz a betegeit, hogy meggyógyítsa őket. (Vesd össze: Mr 2:1–5; Lk 4:31–40.)

akik betegek voltak, és akiket megszálltak a démonok: A démonok időnként előidézték, hogy fizikai rendellenességük legyen azoknak az embereknek, akik felett hatalmuk volt (Mt 12:22; 17:15–18). Viszont az Írások különbséget tesznek az általános betegségek és a démonok által okozott betegségek között. Függetlenül attól, hogy ki vagy mi okozta az emberek szenvedését, Jézus meggyógyította őket (Mt 4:24; 8:16; Mr 1:34).

az egész város: A Mr 1:5-höz hasonlóan az itt szereplő „egész” szó is kétségkívül egy túlzás; élénken írja le, hogy milyen sok emberről van szó.

tudták, hogy ő a Krisztus: Néhány görög kéziratban az olvasható, hogy „ismerték őt”, amelyet úgy lehetne visszaadni, hogy „tudták, hogy ki ő”. A Lk 4:41-ben található párhuzamos beszámolóban ez áll: „tudták, hogy ő a Krisztus”.

Mindenki: Ez minden bizonnyal egy túlzás annak kiemelésére, hogy milyen sokan keresték Jézust.

szerte egész Galileában prédikált: Jézus ezzel kezdte meg az első galileai prédikáló körútját az előzőleg kiválasztott négy tanítványával: Péterrel, Andrással, Jakabbal és Jánossal (Mr 1:16–20; lásd az A7-es függ.-et).

leprás: Olyan személy, aki súlyos bőrbetegségben szenved. A Biblia nem csak arra a betegségre utal lepraként, melyet ma ezen a néven ismernek. Ha valakinél leprát állapítottak meg, kivetették a társadalomból, amíg meg nem gyógyult (3Mó 13:2, lábj., 45, 46; lásd a Szójegyzékben a „Lepra” címszót).

egy leprás: Lásd a Mt 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lepra” címszót.

térdre borult: Az ókori Közel-Keleten az emberek a tiszteletüket fejezték ki azzal, hogy letérdeltek, különösen akkor, amikor egy feljebbvalótól kértek valamit. Márk az egyetlen evangéliumíró, aki ezt a konkrét kifejezést használja ezzel az eseménnyel kapcsolatban.

szánalmat érzett: A görög szplan·khniʹzo·mai ige rokonságban áll a ’belső részek’ jelentésű szplanʹkhna szóval, és egy olyan erőteljes érzésre utal, amelyet legbelül érez az ember. A görög nyelvben ez az egyik legerősebb szó a könyörület kifejezésére.

megérintette: A mózesi törvény értelmében a leprásokat el kellett különíteni, hogy ne fertőzzenek meg másokat (3Mó 13:45, 46; 4Mó 5:1–4). A zsidó vallási vezetők azonban további szabályokat állítottak fel. Például senki sem mehetett négy könyöknél, azaz kb. 1,8 m-nél közelebb egy lepráshoz; ez a távolság szeles napokon 100 könyök, vagyis úgy 45 m volt. Az ilyen szabályok miatt az emberek szívtelenül bántak a leprásokkal. A hagyomány kedvező színben tüntet fel egy rabbit, aki elrejtőzött a leprások elől, és egy másikat is, aki köveket dobált feléjük, hogy távol tartsa őket. Jézust viszont annyira megindította a leprás férfi szomorú helyzete, hogy olyasmit tett, amit más zsidók elképzelhetetlennek tartottak: megérintette őt. Annak ellenére tett így, hogy egyetlen szóval is meg tudta volna gyógyítani (Mt 8:5–13).

Akarom: Jézus nem csupán tudomást vett a leprás kéréséről, hanem azt is kifejezte, hogy mennyire szeretne segíteni rajta. Ez arról árulkodik, hogy nem pusztán kötelességtudatból gyógyította meg.

megszánta: Vagy: „könyörületet érzett”. (Lásd a Mt 9:36-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Néhány modern bibliafordításban az olvasható, hogy „megharagudott”. Viszont a legtöbb ókori kéziratban, beleértve a legkorábbiakat és leghitelesebbeket, a „megszánta (könyörületet érzett)” kifejezés található. Emellett a szövegkörnyezet is azt erősíti meg, hogy Jézus nem haragból, hanem könyörületből segített ezen az emberen.

megérintette őt: Lásd a Mt 8:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Akarom: Lásd a Mt 8:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Nehogy elmondd ezt bárkinek is: Jézus valószínűleg azért adta ezt az utasítást, mert nem akarta a saját nevét dicsőíteni, illetve nem szerette volna elvonni a figyelmet Jehova Istenről és a királyságról szóló jó hírről. Ez beteljesítette az Ézs 42:1, 2-ben található próféciát, mely szerint Jehova szolgája „nem hallatja hangját az utcán”, vagyis nem akar szenzációt kelteni maga körül (Mt 12:15–19). Jézus alázata merőben eltért azoknak a képmutató embereknek a magatartásától, akiket elítélt, amiért „a főutcák sarkain [imádkoztak], hogy lássák őket az emberek” (Mt 6:5). Jézus nyilvánvalóan azt szerette volna, ha mások szilárd bizonyítékok, nem pedig a csodáiról szóló, szenzációhajhász beszámolók alapján következtetnek úgy, hogy ő a Krisztus.

mutasd meg magad a papnak: A mózesi törvénnyel összhangban egy papnak kellett megerősítenie, hogy egy leprás ember meggyógyult-e. A meggyógyult leprásnak a templomhoz kellett utaznia, és fel kellett ajánlania áldozatként azt, amit Mózes a 3Mó 14:2–32-ben előírt.