a kovásztalan kenyerek ünnepe, más néven a pászka: Szigorúan véve a pászka, melyet niszán 14-én ünnepeltek, nem ugyanaz volt, mint a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely niszán 15-től 21-ig tartott (3Mó 23:5, 6; 4Mó 28:16, 17; lásd a B15-ös függ.-et). Jézus idejére azonban ez a két ünnep annyira szorosan kapcsolódott egymáshoz, hogy mind a nyolc napra egy ünnepként tekintettek, tehát niszán 14-ét is beleértették. Josephus ezt írta: „nyolc napon át [ünnepeljük] a kovásztalan kenyerek ünnepét”. A Lk 22:1–6-ban leírt események i. sz. 33. niszán 12-én történtek. (Lásd a B12-es függ.-et.)

Iskariót: Feltehetően azt jelenti, hogy ’férfi Kerijótból’. Júdás apját, Simont is Iskariótnak hívták (Jn 6:71). Ez a név sokak szerint úgy azonosítja Simont és Júdást, mint akik a júdeai Kerijót-Hecron városából származtak (Jzs 15:25). Ha ez így van, akkor Júdás volt az egyetlen júdeai a 12 apostol közül, a többiek galileaiak voltak.

Iskariótnak: Lásd a Mt 10:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

a templomőrség parancsnokaival: Itt a görög szövegben szó szerint az áll, hogy „a parancsnokaival”, de a Lk 22:52-ben szerepel a „templom” szó is, ami rámutat, hogy milyenfajta parancsnokokról van szó. Ők álltak a templomőrség élén. Ezért a „templomőrség” szó ebben a versben az egyértelműség miatt lett beszúrva. Egyedül Lukács említi meg ezeket a tisztviselőket (Cs 4:1; 5:24, 26). Talán ők is részt vettek azon a megbeszélésen, amikor Júdással kitervelték, hogy Jézus letartóztatását hogyan lehetne törvényes színben feltüntetni.

ezüstpénzt: Szó szerint: „ezüstöt”. A Mt 26:15 szerint „30 ezüstben” állapodtak meg. Az evangéliumírók közül egyedül Máté említi meg, hogy mennyiért árulták el Jézust. Ez feltehetően 30 ezüstsekel volt, melyet Tíruszban vertek. Ez az összeg azt mutatja, hogy a magas rangú papok mennyire megvetették Jézust, mivel a törvény szerint ez egy rabszolga ára volt (2Mó 21:32). Ehhez hasonlóan, amikor Zakariás azt kérte a hűtlen izraelitáktól, hogy fizessék ki a bérét, amiért Isten népe közt prófétaként szolgált, „30 ezüstöt” fizettek ki neki, azt jelezve, hogy a szemükben nem ért többet egy rabszolgánál (Za 11:12, 13).

a kovásztalan kenyerek ünnepe, más néven a pászka: Szigorúan véve a pászka, melyet niszán 14-én ünnepeltek, nem ugyanaz volt, mint a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely niszán 15-től 21-ig tartott (3Mó 23:5, 6; 4Mó 28:16, 17; lásd a B15-ös függ.-et). Jézus idejére azonban ez a két ünnep annyira szorosan kapcsolódott egymáshoz, hogy mind a nyolc napra egy ünnepként tekintettek, tehát niszán 14-ét is beleértették. Josephus ezt írta: „nyolc napon át [ünnepeljük] a kovásztalan kenyerek ünnepét”. A Lk 22:1–6-ban leírt események i. sz. 33. niszán 12-én történtek. (Lásd a B12-es függ.-et.)

Elérkezett. . . a kovásztalan kenyerek napja: Ahogy az a Lk 22:1-hez tartozó magyarázó jegyzetből kiderül, a pászka (niszán 14.) és a kovásztalan kenyerek ünnepe (niszán 15–21.) Jézus napjaiban annyira szorosan kapcsolódott egymáshoz, hogy időnként mind a nyolc napra (niszán 14-ét is beleértve) a „kovásztalan kenyerek ünnepeként” utaltak. (Lásd a B15-ös függ.-et.) Az itt említett nap niszán 14-e, mert azt olvashatjuk, hogy ezen a napon kell felajánlani a pászkaáldozatot (2Mó 12:6, 15, 17, 18; 3Mó 23:5; 5Mó 16:1–7). A 7–13-ig terjedő versekben leírt események valószínűleg niszán 13-án délután történtek, amikor előkészítették a pászkavacsorát estére, vagyis naplementére, niszán 14-ének kezdetére. (Lásd a B12-es függ.-et.)

Amikor aztán eljött az óra: Vagyis amikor eljött a niszán 14-ének kezdetét jelölő este. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket.)

elvett egy poharat: Az itt említett pohár a Jézus idejében megtartott pászkaünnep része volt (Lk 22:15). A Biblia nem ír róla, hogy bort ittak volna az Egyiptomban megtartott pászkán, és Jehova arra sem adott parancsot, hogy a későbbiekben használják az ünnep során. Ezért az a szokás, hogy a pászkán részt vevők több pohár bort adtak körbe, kétségkívül az idők folyamán alakult ki. Jézus sem ítélte el, hogy bort fogyasszanak ekkor. Ehelyett ő is ivott az apostolaival a pászkaborból, miután hálát adott Istennek. Később, amikor bevezette az Úr vacsoráját, körbeadott nekik egy poharat, hogy igyanak belőle (Lk 22:20).

vett egy kenyeret. . . megtörte: Az ókori Közel-Keleten a kenyér általában vékony volt, és ha kovász nélkül készítették, akkor törékeny volt az állaga. Semmilyen különleges jelentőséget nem kell tulajdonítani annak, hogy Jézus megtörte a kenyeret, mivel ez volt a megszokott módja annak, ahogy ezt a fajta kenyeret ették. (Lásd a Mt 14:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

jelképezi: A görög e·sztinʹ szónak (szó szerint: ’van’) itt az az értelme, hogy ’jelent’, ’jelképez’, ’szemléltet’. Az apostolok számára ez egyértelmű volt, hiszen ott volt előttük Jézus tökéletes teste, és a kovásztalan kenyér is, amelyet aztán elfogyasztottak. Ennélfogva a kenyér nem lehetett szó szerint Jézus teste. Érdemes megjegyezni, hogy a Mt 12:7-ben ugyanez a görög szó szerepel, és számos bibliafordítás a „jelent” szóval adja vissza.

vett egy kenyeret. . . megtörte: Lásd a Mt 26:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

jelképezi: Lásd a Mt 26:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

megvacsoráztak: Ez nyilvánvalóan a pászkavacsorára utal, melyet Jézus elfogyasztott a tanítványaival, mielőtt bevezette az Úr vacsoráját. Jézus tehát az akkori idők szokásai szerint ünnepelte meg a pászkát. Nem módosított rajta, és nem szakította félbe, hogy bevezessen valami újat. Vagyis zsidó születésű személyként követte a törvényben leírtakat. De miután a mózesi törvény szerint megtartották a pászkát, Jézus bevezethette az új vacsorát azzal a céllal, hogy megemlékezzenek a közelgő haláláról, melyre szintén a pászka napján került sor.

a véremen alapuló új szövetséget: Az evangéliumírók közül egyedül Lukács jegyzi fel, hogy Jézus ekkor az új szövetségről beszélt, utalva a Jr 31:31-re. Az új szövetséget, melyet Jehova a felkent keresztényekkel kötött, Jézus áldozata léptette érvénybe (Héb 8:10). Jézus itt ugyanúgy a „szövetség” és a „vér” kifejezéseket használta, mint Mózes, amikor közvetítőként életbe léptette az Izraellel kötött törvényszövetséget a Sínai-hegynél (2Mó 24:8; Héb 9:19–21). Ahogyan a bikák és kecskék vére érvényessé tette a törvényszövetséget Isten és Izrael nemzete között, úgy Jézus vére is érvényessé tette az új szövetséget, melyet Jehova a szellemi Izraellel kötött. Ez a szövetség i. sz. 33 pünkösdjekor lépett életbe (Héb 9:14, 15).

. . . ki lesz ontva értetek: A 19. vers közepétől („melyet értetek adok . . .”) a 20. vers végéig található rész néhány kéziratban nem szerepel, viszont sok korai hiteles kéziratban igen. (Lásd az A3-as függ.-et, mely bővebben ír arról, hogy az ókori kéziratok hogyan segítenek megállapítani, mi volt eredetileg a görög szövegben.)

De az, aki elárul engem, itt van velem: A 21–23-ig terjedő versek kétségtelenül nem szigorú kronológiai sorrendben írják le az eseményeket. Ha összevetjük a Mt 26:20–29-et és a Mr 14:17–25-öt a Jn 13:21–30-cal, az azt mutatja, hogy Júdás azelőtt elment, hogy Jézus bevezette az Úr vacsoráját. Júdás már biztosan nem volt ott, amikor Jézus megdicsérte az apostolait, amiért kitartottak mellette a próbáiban, amit Júdásról nem lehetett elmondani. Továbbá Júdás nem volt azok között, akikkel Jézus szövetséget kötött egy királyságra (Lk 22:28–30).

elmegy: Néhány tudós szerint ez egy szépítő kifejezés arra, hogy Jézus meg fog halni.

jótevőknek: A görög eu·er·geʹtész szót (szó szerint: „aki jót tesz [másokkal]”) gyakran megtisztelő címként használták fejedelmekre és előkelőkre, különösen olyanokra, akik sok jót tettek a köz érdekében. Akik „vezető szerepet” töltenek be Krisztus követői között, nem tekinthetik magukat „jótevőknek”, mintha a hittársaik le lennének kötelezve nekik, hiszen különbözniük kell a világ uralkodóitól (Lk 22:26).

aki vezető szerepet tölt be: Az itt szereplő görög hé·geʹo·mai szó található a Héb 13:7, 17, 24-ben is, ahol a keresztény gyülekezet felvigyázóinak a munkájáról van szó.

szolgál: Az itt használt görög di·a·ko·neʹó ige rokonságban áll a di·aʹko·nosz főnévvel (szolga), mely olyan valakit jelöl, aki folyamatosan alázattal szolgál másokat. Ezt a kifejezést használják Krisztusra (Ró 15:8), Krisztus szolgáira, férfiakra és nőkre egyaránt (Ró 16:1; 1Ko 3:5–7; Kol 1:23), a kisegítőszolgákra (Flp 1:1; 1Ti 3:8), a háziszolgákra (Jn 2:5, 9) és az állami tisztviselőkre (Ró 13:4).

szolgál: Az itt használt görög di·a·ko·neʹó ige rokonságban áll a di·aʹko·nosz főnévvel (szolga), mely olyan valakit jelöl, aki folyamatosan alázattal szolgál másokat. Ezt a kifejezést használják Krisztusra (Ró 15:8), Krisztus szolgáira, férfiakra és nőkre egyaránt (Ró 16:1; 1Ko 3:5–7; Kol 1:23), a kisegítőszolgákra (Flp 1:1; 1Ti 3:8), a háziszolgákra (Jn 2:5, 9) és az állami tisztviselőkre (Ró 13:4).

szolgál: A görög di·a·ko·neʹó ige kétszer szerepel ebben a versben. (Lásd a Lk 22:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

szövetséget kötök veletek egy királyságra: A „szövetséget köt”-nek fordított di·a·tiʹthe·mai görög ige rokonságban áll a ’szövetség’ jelentésű di·a·théʹké főnévvel. A Cs 3:25-ben, a Héb 8:10 és 10:16-ban az ige és a főnév is szerepel a „szövetséget köt” (szó szerint: „szövetséget köt szövetségként”) kifejezésben. Jézus itt nyilvánvalóan két szövetségre utal, az egyik közte és az Atyja között köttetett, a másik pedig közte és a felkent követői között, akik a társuralkodói lesznek a királyságban.

egyetek és igyatok az én asztalomnál: Ha egy ember együtt étkezett valakivel, az azt jelezte, hogy barátságban és békében vannak egymással. Ezért ha valakit az a megtiszteltetés ért, hogy rendszeresen a király asztalánál étkezhetett, azt különösen kedvelte az uralkodó, és nagyon szoros kapcsolatban volt vele (1Ki 2:7). Jézus itt ilyenfajta kapcsolatot ígért a hűséges tanítványainak (Lk 22:28–30; lásd még: Lk 13:29; Jel 19:9).

Szórólapátja: Valószínűleg fából készült, és arra használták, hogy a levegőbe szórják a kicsépelt gabonát, hogy a szél elfújja a szalmát és a polyvát.

rostáljon meg titeket, mint a búzát: A bibliai időkben, miután kicsépelték és a levegőbe szórták a búzát, megrostálták, azaz erőteljesen rázogatva átszitálták. A rostálás során a szalma és a polyva elvált a gabonaszemektől. (Lásd a Mt 3:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) A Jézusra váró próbák következtében a tanítványai is próbára lettek téve. Ezt Jézus a búza megrostálásához hasonlította.

megbánod: Vagy: „visszafordulsz”; „megfordulsz”. Úgy tűnik, hogy Jézus itt arra utal, hogy Péter megbánja, amit tett, és talpra áll a hibája után, melyet alapvetően a túlzott magabiztossága és az emberektől való félelme okozott. (Vesd össze: Pl 29:25.)

hajnal előtt: Szó szerint: „amikor a kakas kukorékol”. A görögök és a rómaiak rendszere szerint a harmadik éjjeli őrszolgálatot nevezték így. Ez éjféltől kb. hajnali 3 óráig tartott. (Lásd az előző magyarázó jegyzeteket ebben a versben.) Valószínűleg ebben az időszakban szólaltak meg a kakasok (Mr 14:72). A kakasszó a Földközi-tenger keleti vidékén régóta jelzi az időt, és ez még ma is így van. (Lásd a Mt 26:34-hez és a Mr 14:30, 72-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

kakas: Mind a négy evangélium megemlíti, hogy a kakas megszólalt, de csak Márk beszámolója fűzi hozzá azt a részletet, hogy kétszer szólalt meg (Mt 26:34, 74, 75; Mr 14:30, 72; Lk 22:60, 61; Jn 13:38; 18:27). A Misna arra utal, hogy Jézus napjaiban tenyésztettek Jeruzsálemben kakasokat, ez pedig alátámasztja a Biblia szavait. A kakas valószínűleg nagyon korán kukorékolt. (Lásd a Mr 13:35-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Kitartóan imádkozzatok: Vagy: „állandóan imádkozzatok”. Ez a felszólítás, melyet a jelek szerint egyedül Lukács jegyzett fel, úgy tűnik, a 11 hűséges apostolnak szólt. (Vesd össze a Mt 26:36, 37-ben található párhuzamos beszámolóval.) Egy második, hasonló felszólítás szerepel a Lk 22:46-ban, mely párhuzamos a Mt 26:41-gyel és a Mr 14:38-cal. Ez utóbbi ösztönzés csak annak a három tanítványnak szólt, akik Jézus mellett voltak, amikor a kertben imádkozott (Mt 26:37–39; Mr 14:33–35). Az, hogy Lukács mind a két felszólításról ír (Lk 22:40, 46), jó példa arra, hogy az evangéliuma hogyan hangsúlyozza az ima fontosságát. További példák arra, hogy csak Lukács számol be arról, hogy Jézus imádkozik: Lk 3:21; 5:16; 6:12; 9:18, 28; 11:1; 23:46.

távolítsd el tőlem ezt a poharat: A Bibliában a „pohár” szó gyakran Isten akaratára vagy arra a részre utal jelképesen, amelyet ő valakinek kijelöl. (Lásd a Mt 20:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus nyilván azért kérte Istentől, hogy távolítsa el tőle ezt a „poharat”, mert nagyon aggasztotta, hogy milyen szégyent hozhat Istenre az, ha őt istenkáromlás és lázadás vádjával kivégzik.

távolítsd el tőlem ezt a poharat: Lásd a Mr 14:36-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

egy angyal: A négy evangéliumíró közül egyedül Lukács említi meg, hogy egy angyal megjelent Jézusnak az égből, és erősítette őt.

a verejtéke olyan lett, mint a. . . vércseppek: Lukács talán csak egy hasonlattal élt annak érzékeltetésére, hogy Krisztus izzadsága vércseppekhez vált hasonlóvá, vagy hogy úgy csepegett róla az izzadság, mint sebből a vér. Másfelől az is lehet, hogy Jézus vére átszivárgott a bőrén, keveredve a verejtékével. Véres izzadás állítólag a rendkívüli mentális stressz bizonyos eseteiben következik be. A diapedesisnek nevezett állapot során a vér, illetve annak alkotóelemei átszivárognak a véredények sértetlen falain. Hematidrosiskor pedig vérfesték vagy vér által színezett verejték, illetve vérrel keveredett testnedv választódik ki; ez eredményezi a véres verejtékezést. Természetesen ezek csupán feltételezések azt illetően, hogy mi mehetett végbe Jézus esetében.

. . . mint a földre hulló vércseppek: Egyes korai kéziratokban megtalálható a 43., 44. vers, míg más kéziratok kihagyják őket. A legtöbb bibliafordításban azonban szerepelnek.

lesújtott a főpap rabszolgájára: Erről az esetről mind a négy evangélium ír, és a beszámolók kiegészítik egymást (Mt 26:51; Mr 14:47; Lk 22:50). Csak Lukács, „a szeretett orvos” (Kol 4:14) tesz említést arról, hogy Jézus, „megérintve [a rabszolga] fülét, meggyógyította őt” (Lk 22:51). Arról pedig egyedül János ír, hogy Simon Péter volt az, aki használta a kardját, és hogy Málkus volt a neve annak a rabszolgának, akinek levágta a fülét. Minden bizonnyal János volt az a tanítvány, aki „a főpap ismerőse” volt, és ismerte a háznépét is (Jn 18:15, 16), ezért nem meglepő, hogy ez az evangélium név szerint megemlíti a levágott fülű férfit. A Jn 18:26 is megerősíti, hogy János jól ismerte a főpap háznépét. János itt elmagyarázza, hogy a rabszolga, aki azzal vádolta Pétert, hogy Jézus tanítványa, „rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét”.

lesújtott a főpap rabszolgájára: Erről az esetről mind a négy evangélium ír, és a beszámolók kiegészítik egymást (Mt 26:51; Mr 14:47; Lk 22:50). Csak Lukács, „a szeretett orvos” (Kol 4:14) tesz említést arról, hogy Jézus, „megérintve [a rabszolga] fülét, meggyógyította őt” (Lk 22:51). Arról pedig egyedül János ír, hogy Simon Péter volt az, aki használta a kardját, és hogy Málkus volt a neve annak a rabszolgának, akinek levágta a fülét. Minden bizonnyal János volt az a tanítvány, aki „a főpap ismerőse” volt, és ismerte a háznépét is (Jn 18:15, 16), ezért nem meglepő, hogy ez az evangélium név szerint megemlíti a levágott fülű férfit. A Jn 18:26 is megerősíti, hogy János jól ismerte a főpap háznépét. János itt elmagyarázza, hogy a rabszolga, aki azzal vádolta Pétert, hogy Jézus tanítványa, „rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét”.

Az egyikük: A Jn 18:10-ben található párhuzamos beszámolóból kiderül, hogy Simon Péter sújtott le a főpap rabszolgájára, illetve hogy a rabszolga neve Málkus volt. (Lásd a Jn 18:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

le is sújtott a főpap rabszolgájára: Lásd a Jn 18:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

meggyógyította őt: A négy evangéliumíró közül egyedül Lukács ír arról, hogy Jézus meggyógyította a főpap rabszolgáját (Mt 26:51; Mr 14:47; Jn 18:10).

órátok: A görög hóʹra szó itt jelképes értelemben szerepel, és egy viszonylag rövid időszakra utal.

az az óra, amikor a sötétség uralkodik: Vagy: „a sötétség hatalma”, vagyis azoknak a hatalma, akik jelképesen szólva sötétségben vannak. (Vesd össze: Kol 1:13.) A Cs 26:18-ban a sötétség Sátán hatalmával együtt van említve. A hatalmával élve Sátán rávett embereket, hogy a sötétség cselekedeteit vigyék véghez, ami Jézus kivégzéséhez vezetett. A Lk 22:3 például azt írja, hogy „Sátán hatalmába kerítette Júdást, azt, akit Iskariótnak hívtak”, és ő elárulta Jézust (1Mó 3:15; Jn 13:27–30).

a kakas. . . megszólalt: Mind a négy evangélium megemlíti ezt a kijelentést, de csak Márk beszámolója fűzi hozzá azt a részletet, hogy a kakas másodszor is megszólalt (Mt 26:34, 74, 75; Mr 14:30; Lk 22:34, 60, 61; Jn 13:38; 18:27). A Misna arra utal, hogy Jézus napjaiban tenyésztettek Jeruzsálemben kakasokat, ez pedig alátámasztja a Biblia szavait. A kakas valószínűleg nem sokkal hajnal előtt kukorékolt. (Lásd a Mr 13:35-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

megszólalt a kakas: Lásd a Mr 14:72-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

Prófétálj. . .! Ki ütött meg?: Itt a „prófétálj” felszólítás nem azt jelenti, hogy Jézus jövendöljön valamit, hanem hogy Isten segítségével azonosítsa, hogy ki ütötte meg. A párhuzamos beszámolókból, a Mr 14:65-ből és a Lk 22:64-ből kiderül, hogy az üldözői letakarták Jézus arcát. Ez megmagyarázza, miért gúnyolódtak vele úgy, hogy mondja meg, ki ütötte meg.

Prófétálj: Itt a „prófétálj” felszólítás nem azt jelenti, hogy Jézus jövendöljön valamit, hanem hogy Isten segítségével azonosítsa, hogy ki ütötte meg. A szövegkörnyezet rámutat, hogy az üldözői letakarták Jézus arcát. Ezáltal igazából provokálták a bekötött szemű Jézust, hogy mondja meg nekik, ki ütötte meg. (Lásd a Mt 26:68-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a legfelsőbb bíróságnak: A teljes szanhedrinnek. Ez a bírói testület Jeruzsálemben működött, tagjait pedig a főpap, valamint 70 vén és írástudó alkotta. A zsidók a szanhedrin döntéseit véglegesnek tekintették. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.)

vénei: Vagy: „véneinek testülete”. Az itt használt görög pre·szbü·teʹri·on szó rokonságban áll a pre·szbüʹte·rosz főnévvel (szó szerint: „idősebb férfi”), mely a Bibliában elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25; Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. A „vénei” szó itt nyilvánvalóan a szanhedrinre, a Jeruzsálemben ülésező zsidó legfelsőbb bíróságra utal, mely a magas rangú papokból, az írástudókból és a vénekből állt. Ezt a három csoportot gyakran együtt említik (Mt 16:21; 27:41; Mr 8:31; 11:27; 14:43, 53; 15:1; Lk 9:22; 20:1; lásd a Szójegyzékben a „Vén” címszót és a szanhedrinük termébe kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben).

a szanhedrinük termébe: Vagy: „a szanhedrinükbe”. A szanhedrin a Jeruzsálemben ülésező zsidó legfelsőbb bíróság volt. A „szanhedrin termé”-nek vagy „szanhedrin”-nek fordított görög szó (szü·neʹdri·on) szó szerint azt jelenti, hogy ’leül valakivel’. Bár ez egy általános kifejezés egy gyűlésre vagy összejövetelre, Izraelben egy vallási bírói testületre vagy bíróságra is használták. A görög szó utalhat a bíróság tagjaira vagy a bíróság épületére, illetve helyére. (Lásd a Mt 5:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót; továbbá, hogy hol lehetett a szanhedrin terme, lásd a B12-es függ.-et.)

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

a hatalmas Isten jobbján: Egy uralkodó jobbján lenni azt jelentette, hogy az a személy a legfontosabb az uralkodó után (Zs 110:1; Cs 7:55, 56). A párhuzamos beszámolóban, a Lk 22:69-ben ugyanez a megfogalmazás szerepel. Ez a kifejezés arra is utalhat, hogy Jézus hatalmat kap, hiszen a hatalmas Isten jobbján van.

Emberfia: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

a hatalmas Isten jobbján: Vagy: „Isten hatalmának jobbján”. Egy uralkodó jobbján lenni azt jelentette, hogy az a személy a legfontosabb az uralkodó után (Zs 110:1; Cs 7:55, 56). „A hatalmas Isten jobbján” görög kifejezés a párhuzamos beszámolókban is szerepel, a Mt 26:64-ben és a Mr 14:62-ben. Az, hogy az Emberfia „a hatalmas Isten jobbján” ül, arra utal, hogy Jézus hatalmat kap (Mr 14:62; lásd a Mt 26:64-hez tartozó magyarázó jegyzetet).