János 8:12–59
Lábjegyzetek
Jegyzetek
a világ világossága: Ez a metafora, melyet Jézus magára alkalmazott, az asszonyok udvarában lévő négy hatalmas lámpatartóra emlékeztethette a hallgatóit, melyeket a lombsátorünnep, vagyis a sátoros ünnep idején gyújtottak meg (Jn 7:2; lásd a B11-es függ.-et). A lámpák nagy területet világítottak be. „A világ világossága” kifejezés Ézsaiás szavait is észbe juttathatja. A próféta megjövendölte, hogy „nagy világosságot” látnak azok, „akik a sűrű árnyék földjén laknak”, illetve hogy az, akire Jehova szolgájaként történik utalás, világosság lesz a nemzeteknek (Ézs 9:1, 2; 42:1, 6; 49:6). A hegyi beszédben Jézus ugyanezt a metaforát használta a követőire, amikor ezt mondta nekik: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5:14). „A világ világossága” kifejezés (itt a görög koʹszmosz szó az emberiség egész világára utal) párhuzamba állítható Ézsaiás szavaival, melyek szerint a Messiás a nemzetek világossága lesz. A Cs 13:46, 47-ben Pál és Barnabás rámutat, hogy az Ézs 49:6-ban feljegyzett prófétai szavak alapján Krisztus minden követőjének a „nemzetek világosságává” kell lennie. Jézusnak és a követőinek a szolgálata jelképes értelemben fényt áraszt az emberekre, és megszabadítja őket a hamis vallásos tanítások fogságából.
az Atyával: Egyes kéziratokban az áll, hogy „vele”, de számos ókori kézirat a főszövegben található megfogalmazást támasztja alá.
a kincstár területén: Vagy: „a perselyek közelében”. Az itt álló görög szó szerepel a Mr 12:41, 43-ban és a Lk 21:1-ben is, ahol „persely”-nek van fordítva. Ez a kifejezés itt nyilván a templom egyik területére utal, az asszonyok udvarára, ahol 13 persely volt felállítva. (Lásd a B11-es függ.-et.) Úgy tartják, hogy a templomban volt egy főkincstár is, és odavitték a perselyekbe dobott pénzt. De az nem valószínű, hogy a versben erről a helyről lenne szó. (Lásd a Mr 12:41-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
perselyekkel: Ókori zsidó források szerint ezek az adományládák vagy gyűjtőedények trombita vagy tölcsér formájúak voltak, és feltehetően volt rajtuk felül egy kis nyílás. Az emberek különféle célokra szánt adományokat raktak ezekbe. Az itt használt görög szó a Jn 8:20-ban is előfordul, ahol „kincstárnak” fordították. Ez a kifejezés nyilván egy területre utal az asszonyok udvarában. (Lásd a Mt 27:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet és a B11-es függ.-et.) Rabbinikus források szerint 13 perselyt állítottak fel ennek az udvarnak a fala mentén, körbe. Úgy tartják, hogy a templomban volt egy főkincstár is, és odavitték a perselyekbe dobott pénzt.
Mi nem erkölcstelen kapcsolatból születtünk: Vagy: „Mi nem törvénytelen gyermekek vagyunk.” A zsidók azt állították, hogy Isten és Ábrahám törvényes gyermekei, ezáltal pedig az Ábrahámnak tett ígéretek örökösei.
erkölcstelen kapcsolatból: Görögül: por·neiʹa. (Lásd a Mt 5:32-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Szexuális erkölcstelenség” címszót.)
szexuális erkölcstelenség: A görög por·neiʹa szó egy általános kifejezés minden olyan szexuális kapcsolatra, mely a Biblia szerint tiltott. Magában foglalja a házasságtörést, a prostitúciót, a nem házasságban élők közti szexuális kapcsolatot, a homoszexualitást és a bestialitást. (Lásd a Szójegyzéket.)
kezdettől fogva: Vagy: „a kezdetétől fogva”, vagyis attól fogva, hogy az Ördög gyilkos, hazug és Isten rágalmazója lett (1Jn 3:8, lábj.).
Egy szamáriai: A zsidók általában lenézték a szamáriaiakat, és szóba sem álltak velük (Jn 4:9). Sőt, voltak, akik a megvetésük jeleként és sértésként használták a „szamáriai” kifejezést (Jn 8:48). A Misna szerint egy rabbi ezt mondta: „Aki a szamáriaiak kenyerét eszi, az olyan, mintha disznóhúst enne” (Sebiith 8:10). Sok zsidó nem hitte el egy szamáriai tanúvallomását, és nem fogadott el semmilyen szolgálatot egy szamáriai embertől. Jézus tudta, hogy a zsidók általában megvetik a szamáriaiakat, ezért egy fontos leckét tanított ezzel a szemléltetéssel, melyet gyakran „az irgalmas szamaritánus” példázataként emlegetnek.
szamáriai: A zsidók ezt a kifejezést itt a megvetésük jeleként és sértésként használták. (Lásd a Lk 10:33-hoz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Szamáriaiak” címszót.)
látta: Mármint olyan erős volt a hite, mintha látta volna (Héb 11:13; 1Pt 1:11).
láttad Ábrahámot?: Egyes kéziratokban az áll, hogy „látott téged Ábrahám?”, de számos korai hiteles kézirat a főszövegben található megfogalmazást támasztja alá.
Én vagyok az: Szó szerint: „Én vagyok.” Görögül: e·góʹ ei·mi. Egyesek szerint ez a kifejezés a 2Mó 3:14-re utal a Septuagintában, és érvként hozzák fel arra, hogy Jézus egyenlő Istennel. Azonban a 2Mó 3:14-nek más a szóhasználata (e·góʹ ei·mi ho ón, „én vagyok a létező”), mint a Jn 4:26-nak. Ezenkívül a Septuaginta az e·góʹ ei·mi kifejezést használja akkor is, amikor Ábrahám, Eliézer, Jákob, Dávid vagy mások beszéltek (1Mó 23:4; 24:34; 30:2; 1Kr 21:17). A Keresztény görög iratokban nem csupán akkor szerepel az e·góʹ ei·mi kifejezés, amikor Jézus szavait adja vissza. Ugyanezek a görög szavak állnak a Jn 9:9-ben, ahol annak a férfinak a szavai vannak feljegyezve, akit Jézus meggyógyított. Ez a kifejezés egyszerűen annyit jelent, hogy „én vagyok”. Ugyanezeket a szavakat használta Gábriel angyal, valamint Péter, Pál és mások is (Lk 1:19; Cs 10:21; 22:3). Ezek a kijelentések nyilvánvalóan nem a 2Mó 3:14-re hivatkoznak. A szinoptikus evangéliumok párhuzamos beszámolóinak az összevetése rámutat, hogy a Mr 13:6-ban és a Lk 21:8-ban szereplő e·góʹ ei·mi kifejezés („én vagyok az”) rövidebben fejezi ki a Mt 24:5-ben kibontott gondolatot: „Én vagyok a Krisztus”. Úgy tűnik, ez az első alkalom, hogy Jézus nyíltan kijelenti magáról, hogy ő a Messiás, vagyis a Krisztus. Ezt egy nőnek mondja el, aki ráadásul nem is zsidó, hanem szamáriai (Jn 4:9, 25). A zsidók többsége nem volt hajlandó üdvözölni a szamáriaiakat, mert megvetették őket, sok zsidó férfi pedig lenézte a nőket. Jézus később is tisztelettel bánt a nőkkel, hiszen ők lehettek az elsők, akik látták, hogy feltámadt (Mt 28:9, 10).
én már voltam: A zsidók, akik ellenségesek voltak Jézussal, meg akarták őt kövezni, mivel azt állította, hogy látta Ábrahámot, holott még 50 éves sem volt, ahogy mondták (Jn 8:57). Jézus a válaszában rámutatott, hogy már az emberi léte előtt is létezett mint hatalmas szellemteremtmény az égben, még mielőtt Ábrahám megszületett volna. Némelyek szerint ez a vers Istennel azonosítja Jézust. Azzal érvelnek, hogy az itt használt görög kifejezés, az e·góʹ ei·miʹ (melyet egyes fordítások az „én vagyok” kifejezéssel adnak vissza) a 2Mó 3:14-re utal, ahogyan az a Septuagintában szerepel. Azt mondják, hogy ezt a két verset egyformán kell fordítani. (Lásd a Jn 4:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Ám ebben a szövegkörnyezetben a görög ei·miʹ igével kifejezett cselekvés azelőtt kezdődött, „mielőtt Ábrahám megszületett”, és még mindig tartott. Ezt pontosabban fejezi ki az „én már voltam” forma, mint az „én vagyok”. Számos régi és mai fordítás használ az „én már voltam” kifejezéshez hasonló megfogalmazást. Máshol is látunk rá példát, hogy az ei·miʹ igének a jelen idejű alakja múlt idővel lett fordítva. Jézus a Jn 15:27 szerint ezt mondta: „nektek is tanúskodnotok kell, mert kezdettől fogva velem voltatok.” Más fordítások is hasonlóan adják vissza ezt a részt, ami azt mutatja, hogy nyelvtanilag semmi sem indokolja, hogy ne múlt idejű alakkal legyen visszaadva az ei·miʹ ige. (További példák arra, hogy egy jelen idejű görög igét múlt idővel fordítanak: Lk 2:48; 2Ko 12:19.) Mellesleg Jézusnak a Jn 8:54, 55-ben feljegyzett érvelése is azt bizonyítja, hogy ő nem akarta úgy bemutatni magát, mintha azonos lenne az Atyjával.
köveket kaptak fel, hogy megdobálják: Körülbelül két hónappal később a zsidók ismét megpróbálták megölni Jézust a templomban (Jn 10:31). Mivel a templom még felújítás alatt volt, úgy tartják, hogy a zsidók az építkezési területről szereztek köveket.