Kapernaumba: Héber eredetű név, melynek jelentése: ’Náhum falva’ vagy ’vigasztalás falva’ (Ná 1:1, lábj.). Jelentős város volt Jézus földi szolgálata idején a Galileai-tenger északnyugati partján, és a Mt 9:1-ben Jézus városának nevezik.

Kapernaumba: Lásd a Mt 4:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

katonatiszt: Vagy: „százados”. Egy százados nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.

elküldött hozzá némelyeket a zsidók vénei közül: A Mt 8:5-ben található párhuzamos beszámoló szerint egy katonatiszt ment oda Jézushoz. A zsidó vének nyilvánvalóan a katonatiszt nevében jártak el. Csak Lukács említi meg ezt a részletet.

Nem sokkal ezután: Néhány ókori kéziratban az áll, hogy „másnap”, de a főszövegben található megfogalmazást több régebbi, hiteles kézirat támasztja alá.

Nain: Egy galileai város kb. 35 km-re délnyugatra Kapernaumtól. Jézus minden bizonnyal innen ment Nainba (Lk 7:1–10). Naint, mely csak itt szerepel a Keresztény görög iratokban, Nein modern kori falvával azonosítják, mely a Móré-hegy északnyugati oldalán található, Názárettől kb. 10 km-re dél-délkeletre. Bár napjainkban a falu elég kicsi kiterjedésű, a térségben talált romok azt mutatják, hogy jóval nagyobb volt a korábbi századokban. A Jezréel völgyére néző, gyönyörű fekvésű Nain volt az első helyszín abból a háromból, ahol a feljegyzések szerint Jézus feltámasztott valakit – a másik kettő Kapernaum és Betánia volt (Lk 8:49–56; Jn 11:1–44). Mintegy 900 évvel korábban Sunemben, egy közeli városban Elizeus próféta feltámasztotta egy sunemi asszony fiát (2Ki 4:8–37).

egy egyszülött fiú: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. A Bibliában ez a kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le. (Lásd a Lk 7:12; 8:42; 9:38-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) János apostol kizárólag Jézusra utal az írásaiban ezzel a szóval (Jn 3:16, 18; 1Jn 4:9), de sosem azzal kapcsolatban, hogy Jézus emberként megszületett vagy élt. János arra vonatkozóan használja ezt a szót, amikor Jézus az emberi léte előtt a Logosz vagy a Szó volt, aki „kezdetben. . . az Istennel volt”, még „mielőtt a világ lett” (Jn 1:1, 2; 17:5, 24). Jézus azért az „egyszülött fiú”, mert ő Jehova elsőszülöttje, és egyedül őt teremtette meg Isten közvetlenül. Bár más szellemteremtményeket is nevez úgy a Biblia, hogy „az igaz Isten fiai” vagy „Isten minden fia” (1Mó 6:2, 4; Jób 1:6; 2:1; 38:4–7), őket Jehova mind az elsőszülött Fia által alkotta meg (Kol 1:15, 16). Összegezve: a mo·no·ge·nészʹ szó egyaránt utal arra, hogy Jézus ’egyedülálló’; ’egyedi’; ’páratlan’, és arra is, hogy egyetlen fia Istennek, akit közvetlenül és egyedül teremtett (1Jn 5:18).

az egyszülött Fiát: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. János apostol az írásaiban kizárólag Jézusra használja ezt a kifejezést (Jn 1:14; 3:18; 1Jn 4:9; lásd a Jn 1:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet). Bár más szellemteremtményeket is nevez úgy a Biblia, hogy Isten fiai, egyedül Jézust hívja úgy, hogy Isten „egyszülött” Fia (1Mó 6:2, 4; Jób 1:6; 2:1; 38:4–7). Jézus, az elsőszülött Fiú az egyetlen olyan teremtmény, akit az Atyja közvetlenül teremtett, így egyedülálló volt, és különbözött Isten összes többi fiától. Őket Jehova kivétel nélkül az elsőszülött Fia által teremtette meg. A görög mo·no·ge·nészʹ szó hasonló értelemben szerepel, amikor Pál Izsákról mondja azt, hogy Ábrahám egyszülött fia (Héb 11:17). Jóllehet Ábrahámnak lett egy fia Hágártól, Izmael, és több fia is Keturától (1Mó 16:15; 25:1, 2; 1Kr 1:28, 32), Izsák „egyszülött” volt abban az értelemben, hogy ő volt Ábrahám egyetlen olyan fia, aki Isten ígéretének köszönhetően született, és az egyetlen fia Sárának (1Mó 17:16–19).

a város kapujához: A görög poʹlisz („város”) szót háromszor használják Nainnal kapcsolatban. Noha ez a kifejezés általában egy fallal körülvett városra utal, nem lehetünk biztosak abban, hogy fal vette körül Naint. Ha nem volt városfal, akkor a „kapu” pusztán egy házak közti átjáró lehetett, amelyen át a Nainba vezető út bevitt a városba. Ám néhány régész úgy gondolja, hogy egy fal vette körül Naint. Bármelyik esetről legyen is szó, Jézus és a tanítványai talán egy Nain keleti bejáratánál levő „kapu”-nál találkoztak a temetési menettel, mely a mai Neintől délkeletre fekvő hegyoldal sírjai felé tartott.

egyetlen: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. A kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le. Ebben a szövegkörnyezetben arra utal, hogy valakinek egyetlen gyermeke van. Ugyanezt a görög szót használják Jairus „egyetlen” lányára, illetve egy férfi „egyetlen” fiára, akit Jézus meggyógyított (Lk 8:41, 42; 9:38). A görög Septuaginta a mo·no·ge·nészʹ szóval él, amikor ezt írja Jefte lányáról: „Ő volt az egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya” (Bí 11:34). János apostol írásaiban a mo·no·ge·nészʹ szó ötször Jézusra utal. (Arról, hogy mit jelent a kifejezés Jézussal kapcsolatban, lásd a Jn 1:14; 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

megszánta őt: Vagy: „könyörületet érzett iránta”. A görög szplan·khniʹzo·mai ige rokonságban áll a ’belső részek’ jelentésű szplanʹkhna szóval, és egy olyan erőteljes érzésre utal, amelyet legbelül érez az ember. A görög nyelvben ez az egyik legerősebb szó a könyörület kifejezésére.

kettőt a tanítványai közül: A Mt 11:2, 3-ban található párhuzamos beszámoló egyszerűen annyit ír, hogy Keresztelő János elküldte „a tanítványait”. Lukács adja meg pontosan a tanítványok számát.

leprás: Olyan személy, aki súlyos bőrbetegségben szenved. A Biblia nem csak arra a betegségre utal lepraként, melyet ma ezen a néven ismernek. Ha valakinél leprát állapítottak meg, kivetették a társadalomból, amíg meg nem gyógyult (3Mó 13:2, lábj., 45, 46; lásd a Szójegyzékben a „Lepra” címszót).

leprások: Lásd a Mt 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lepra” címszót.

hirdette az embereknek, hogy keresztelkedjenek meg a. . . megbánás jelképeként: Szó szerint: „hirdette a megbánás keresztségét”. A keresztelkedés nem mosta le a bűnöket. Azok, akiket János megkeresztelt, mások előtt megvallották a törvény ellen elkövetett bűneiket, és ezzel kimutatták, hogy meg akarnak változni. Az, hogy megbánták a tetteiket, elvezette őket Krisztushoz (Ga 3:24). János tehát felkészített egy népet arra, hogy meglássák „az Istentől jövő megmentést” (Lk 3:3–6; lásd a Mt 3:2, 8, 11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a Szójegyzékben a „Keresztel, keresztség” és a „Megbánás” címszavakat.)

keresztségével: A görög baʹpti·szma szó azt jelenti, hogy ’bemerítés’; ’alámerítés’. (Lásd a Mt 3:11-hez és a Mr 1:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

keresztellek titeket: Vagy: „bemerítelek titeket”. A görög ba·ptiʹzó szó jelentése: ’bemerít’; ’bemárt’. Más bibliai feljegyzésekből arra következtethetünk, hogy a keresztelkedés teljes bemerülést foglal magában. János egyszer a Jordán völgyében, Szálim közelében keresztelt, „mert ott bőven volt víz” (Jn 3:23). Amikor Fülöp megkeresztelte az etióp eunuchot, mindketten „bementek a vízbe” (Cs 8:38). A Septuaginta ugyanezt a görög szót használja a 2Ki 5:14-ben, ahol arról van szó, hogy Naámán „megmártózott a Jordánban hétszer”.

se nem eszik, se nem iszik: Ez kétségkívül János önmegtagadó életvitelére utal, amely magában foglalta a böjtöt, illetve azt, hogy tartotta magát ahhoz a nazireusi tilalomhoz, hogy nem ihatott alkoholt (4Mó 6:2–4; Mt 9:14, 15; Lk 1:15; 7:33).

kenyeret sem eszik, bort sem iszik: Lásd a Mt 11:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

adószedők: Lásd a Mt 5:46-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

adószedők: Sok zsidó szedett adót a római hatóságok részére. Az emberek gyűlölték őket, mivel nemcsak hogy együttműködtek azzal az idegen hatalommal, amelyre nehezteltek, hanem ráadásul még több adót is követeltek, mint a hivatalos ráta. Az adószedőket általában kerülték a zsidó társaik, és ugyanúgy tekintettek rájuk, mint a bűnösökre és a prostituáltakra (Mt 11:19; 21:32).

gyermeke: Vagy: „eredménye”. A bölcsesség itt meg van személyesítve, mintha gyermekei lennének. A Mt 11:19 párhuzamos beszámolójában azt olvassuk, hogy a bölcsességnek „tettei” vannak. A bölcsesség gyermekei vagy tettei, vagyis a Keresztelő János és Jézus által szolgáltatott bizonyítékok hamisnak bizonyítják az ellenük felhozott vádakat. Jézus voltaképpen ezt mondta: „Figyeljétek meg az igazságos tetteket és viselkedést, és látni fogjátok, hogy a vád hamis.”

Bement hát a farizeus házába: A négy evangéliumíró közül egyedül Lukács említi meg, hogy voltak farizeusok, akik meghívták Jézust magukhoz étkezni, és Jézus el is fogadta a meghívásukat. További példák találhatók erre a Lk 11:37; 14:1-ben.

egy asszony, akit bűnösnek ismertek: A Biblia rámutat, hogy minden ember bűnös (2Kr 6:36; Ró 3:23; 5:12). Ezért ez a kifejezés itt szűkebb értelemben szerepel, és nyilvánvalóan olyan emberekre utal, akikről köztudott, hogy bűnös életet élnek, például rossz erkölcsűek vagy bűnözők (Lk 19:7, 8). Csak Lukács ír a beszámolójában erről a bűnös asszonyról, aki olajat öntött Jézus lábára, és talán prostituált volt. Az „akit [valamilyennek] ismertek” görög kifejezést szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „aki [valamilyen] volt”, de ebben a szövegkörnyezetben valószínűleg egy személy jellegzetes vonására vagy tulajdonságára utal, illetve arra a társadalmi rétegre, amelyhez tartozik.

aki ellenünk vétkezik: Szó szerint: „aki az adósunk.” Ha valaki bűnt követ el egy másik személy ellen, akkor az adósa lesz, vagyis kötelezettsége lesz vele szemben, és ezért kérnie kell a bocsánatát. Jézus a mintaimában, melyet a hegyi beszédben mondott el, eredetileg a bűneink szó helyett az adósság szót használta. (Lásd a Mt 6:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) A megbocsátnak fordított görög szó jelentése szó szerint ’elenged’, vagyis arra utal, hogy valaki elenged egy tartozást, és nem várja el, hogy visszafizessék azt neki.

eltörölte az adósságát: Vagy: „megbocsátotta neki az adósságot (kölcsönt)”. Az adósság jelképes értelemben a bűnt foglalja magában. (Lásd a Mt 6:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

volt két adósa: Az i. sz. I. században élő zsidók jól tudták, milyen kapcsolatban álltak egymással a hitelezők és az adósaik, és Jézus időnként felhasználta ezt a szemléltetéseihez (Mt 18:23–35; Lk 16:1–8). Egyedül Lukács jegyzi le ezt a két adósról szóló szemléltetést, melyben az egyiknek 10-szer nagyobb adóssága van, mint a másiknak. Azért mondta el Jézus ezt a szemléltetést, mert Simon, a házigazda megvetően beszélt arról az asszonyról, aki bejött, és illatos olajat öntött Jézus lábára (Lk 7:36–40). Jézus a bűnt egy olyan adóssághoz hasonlítja, mely túl nagy ahhoz, hogy vissza tudja fizetni az adós, és ezt az alapelvet emeli ki vele: „Akinek. . . kevés bűne van megbocsátva, kevéssé szeret” (Lk 7:47; lásd a Mt 6:12; 18:27-hez és a Lk 11:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket).

dénárral: Római ezüstérme, mely nagyjából 3,85 g-ot nyomott, és a császár arcképe volt az egyik oldalán. Ahogy a Mt 20:2-ből látszik, a mezőgazdasági munkások Jézus napjaiban általában egy dénárt kaptak egy 12 órás munkanapért. (Lásd a Szójegyzékben a „Dénár” címszót és a B14-es függ.-et.)

bűneinket: Szó szerint: „adósságainkat”. Ha valaki bűnt követ el egy másik személy ellen, akkor az adósa lesz, vagyis kötelezettsége lesz vele szemben, és ezért kérnie kell a bocsánatát. Isten csak akkor bocsát meg nekünk, ha mi is megbocsátunk az adósainknak, azoknak, akik vétkeztek ellenünk (Mt 6:14, 15; 18:35; Lk 11:4).

vizet a lábamra: Az ókorban főként gyalog közlekedtek, akárcsak napjainkban a föld számos területén. Az átlagemberek egy része mezítláb járt, bár sokan hordtak sarut, mely szinte csak egy talprészből és néhány bőrszíjból állt. A házba belépve levették a sarut. A vendégszeretet egyik fontos jele volt, hogy megmosták a vendég lábát. A házigazda, illetve egy szolga látta el ezt a feladatot. De ha mást nem, vizet biztosítottak a vendég számára a lábmosáshoz (1Mó 18:4; 24:32; 1Sá 25:41; Lk 7:37, 38).

Te nem üdvözöltél engem csókkal: A vonzalmat vagy a tiszteletet a bibliai időkben úgy fejezték ki, hogy megcsókolták a másik személyt. Talán az ajkukat a másik személy ajkához érintették (Pl 24:26), megcsókolták az arcát vagy kivételes esetekben a lábát (Lk 7:37, 38). A csók nemcsak a különböző nemű rokonok között volt megszokott (1Mó 29:11; 31:28), hanem két férfi rokon között is (1Mó 27:26, 27; 45:15; 2Mó 18:7; 2Sá 14:33). A közeli barátok is így mutatták ki egymás iránt a szeretetüket (1Sá 20:41, 42; 2Sá 19:39).