pászkája: Jézus i. sz. 29 őszén keresztelkedett meg, és ekkor kezdte el a szolgálatát, vagyis az a pászka, melyre itt utalás történik Jézus szolgálatának a kezdetén, az i. sz. 30 tavaszán megünnepelt pászka lehetett. (Lásd a Lk 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és az A7-es függ.-et.) A négy evangélium összevetéséből kiderül, hogy Jézus földi szolgálata alatt négy pászkát tartottak meg, ami arra enged következtetni, hogy a szolgálata három és fél évig tartott. Máté, Márk és Lukács evangéliuma (melyeket gyakran szinoptikus evangéliumoknak hívnak) csak az utolsó pászkát említik meg, amikor Jézus meghalt. János beszámolója konkrétan ír három pászkáról (Jn 2:13; 6:4; 11:55), a negyedikre pedig valószínűleg a Jn 5:1-ben utal azzal a kifejezéssel, hogy „ünnepük volt a zsidóknak”. Ez a példa jól mutatja, hogy ha összevetjük a négy evangéliumot, akkor teljesebb képet kapunk Jézus életéről. (Lásd a Jn 5:1; 6:4; 11:55-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

ünnepük volt a zsidóknak: Bár János nem mondja ki pontosan, hogy melyik ünnepről van szó, észszerű arra következtetni, hogy i. sz. 31 pászkájára utal ez a kifejezés. János beszámolója többnyire időrendi sorrendben írja le az eseményeket. A szövegkörnyezet alapján erre az ünnepre röviddel azután került sor, hogy Jézus azt mondta, hogy „még négy hónap van az aratásig” (Jn 4:35). Az aratási időszak, különösen az árpaaratás, a pászka környékén kezdődött (niszán 14.). Ez alapján úgy tűnik, hogy Jézusnak ez a kijelentése kb. négy hónappal a pászka előtt hangzott el, vagyis feltehetően kiszlév hónapban (november/december). Bár két másik ünnepet, a felavatás ünnepét és a púrimot kiszlév és niszán hónap között tartották, ám ezekre az ünnepekre az izraelitáknak nem kellett felmenniük Jeruzsálembe. Ezért ebben a szövegkörnyezetben a zsidók ünnepe minden bizonnyal a pászka lehetett, melyre Jézusnak fel kellett mennie Jeruzsálembe Isten Izraelnek adott törvényével összhangban (5Mó 16:16). Az igaz, hogy János csak néhány eseményről ír a következő pászka megemlítése előtt (Jn 6:4), de az A7-es függ.-ben levő táblázat azt mutatja, hogy János csak röviden beszél Jézus korai szolgálatáról, és nem tesz említést sok olyan eseményről, melyről a másik három evangéliumíró már igen. Az, hogy a másik három evangélium Jézusnak olyan sok tettéről beszámol, még jobban alátámasztja, hogy a Jn 2:13-ban és a Jn 6:4-ben feljegyzett események között kellett lennie egy évenkénti pászkának. (Lásd az A7-es függ.-et és a Jn 2:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

héberül: A Keresztény görög iratokban a bibliaírók ihletés alatt a héber szóval utaltak arra a nyelvre, melyet a zsidók beszéltek (Jn 19:13, 17, 20; Cs 21:40; 22:2; Jel 9:11; 16:16), továbbá arra a nyelvre, melyen a feltámasztott és megdicsőített Jézus megszólította a tárzuszi Sault (Cs 26:14, 15). A Cs 6:1 külön említi a héberül beszélő zsidókat és a görögül beszélő zsidókat. Bár sok tudós szerint ezekben az utalásokban a „héberül” szó helyett az „arámi nyelven” kifejezésnek kellene állnia, jó okunk van azt feltételezni, hogy a kifejezés csakugyan a héber nyelvet jelöli. Amikor Lukács, az orvos azt írta, hogy Pál „héber nyelven” beszélt Jeruzsálem lakosaihoz, azokhoz szólt, akiknek az élete a mózesi törvény héber nyelven való tanulmányozása köré összpontosult. Ezenkívül a holt-tengeri tekercsek sok töredékén és kéziratán a bibliai és a nem bibliai szöveg nagy része héberül szerepel, ami azt mutatja, hogy ez a nyelv mindennapos volt. Az, hogy találtak valamennyi töredéket arámi nyelven is, azt sejteti, hogy ezt a nyelvet is használták. Ezért egyáltalán nem valószínű, hogy amikor a bibliaírók a „héber” szót használták, valójában az arámi vagy a szír nyelvre gondoltak volna (Cs 21:40; 22:2; vesd össze: Cs 26:14). A Héber iratok korábban különbséget tett az „arámi nyelv” és „a zsidók nyelve” között (2Ki 18:26), illetve az I. században élt zsidó történetíró, Josephus a Bibliának erről a részéről írva külön nyelvként említi az „arámi” és a „héber” nyelvet (A zsidók története. X. könyv, 1. fej., 2. bek.). Igaz, vannak olyan kifejezések, melyek egészen hasonlóak arámi és héber nyelven, továbbá olyanok is, melyeket a héber feltehetően az arámi nyelvből vett át, ám nem valószínű, hogy a Keresztény görög iratok írói a héber szót használták volna, ha az arámi nyelvre gondoltak.

Betzatának: Ez a héber név azt jelenti, hogy ’olajfa [vagy olajfák] háza’. Néhány kézirat szerint a tavat Bethesdának hívták, melynek a jelentése feltehetően: ’irgalom háza’. Más kéziratokban „Betsaida” áll, mely azt jelenti, hogy ’a vadász [vagy halász] háza’. Sok tudós ma inkább a Betzata nevet részesíti előnyben.

sok beteg. . . feküdt: Akkoriban úgy hitték, hogy az emberek meggyógyulhatnak, ha akkor lépnek be a tóba, amikor felkavarodik a vize (Jn 5:7). Ezért akik meg akartak gyógyulni, odagyűltek a tó partjára. A Biblia azonban nem beszél arról, hogy Isten egyik angyala csodákat tett volna a Betzata tavánál. (Lásd a Jn 5:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Arról viszont ír, hogy Jézus végrehajtott itt egy csodát. Figyelemre méltó, hogy a férfi nem ment be a vízbe, mégis azonnal meggyógyult.

Néhány fordítás részben vagy egészben a következő gondolatot teszi hozzá a 3. vers végétől a 4. vers végéig: „várva, hogy a víz megmozduljon. 4 Mert az Úr [vagy „Jehova”] angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet; aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.” Ám ezek a szavak a legkorábbi hiteles kéziratokban nincsenek benne, és minden bizonnyal nem alkotják részét János evangéliuma eredeti szövegének. (Lásd az A3-as függ.-et.) A Keresztény görög iratok néhány héber nyelvű fordításában – melyre a C4-es függ. úgy utal, hogy J^{9, 22, 23} – az áll, hogy „Jehova angyala”, nem pedig az, hogy „az Úr angyala”.

Néhány fordítás részben vagy egészben a következő gondolatot teszi hozzá a 3. vers végétől a 4. vers végéig: „várva, hogy a víz megmozduljon. 4 Mert az Úr [vagy „Jehova”] angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet; aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.” Ám ezek a szavak a legkorábbi hiteles kéziratokban nincsenek benne, és minden bizonnyal nem alkotják részét János evangéliuma eredeti szövegének. (Lásd az A3-as függ.-et.) A Keresztény görög iratok néhány héber nyelvű fordításában – melyre a C4-es függ. úgy utal, hogy J^{9, 22, 23} – az áll, hogy „Jehova angyala”, nem pedig az, hogy „az Úr angyala”.

hordágyadat: Vagy: „ágyadat”. A bibliai tájakon az ágy gyakran egy szalmából vagy gyékényből készült egyszerű szőnyeg volt, melyet talán valamilyen varrott takaróval vagy matraccal tettek valamelyest kényelmesebbé. Amikor nem használták ezeket a fekhelyeket, akkor összetekerték és félrerakták őket. Ebben a szövegkörnyezetben a görög kraʹbat·tosz szó nyilvánvalóan egy szegény ember ágyára utal. A Mr 2:4–12-ben található beszámoló ugyanezt a görög szót használja egy béna ember hordágyára.

a zsidók: János evangéliumában ez a kifejezés némileg eltérő jelentéseket hordoz magában a szövegkörnyezettől függően. Utalhat a zsidó emberekre általában; azokra, akik Júdeában éltek; vagy azokra, akik Jeruzsálemben és a környékén éltek. Azokra a zsidókra is vonatkozhat, akik elvakultan ragaszkodtak a mózesi törvényhez kötődő emberi hagyományokhoz, és ellenségesek voltak Jézussal. Ebben a szövegkörnyezetben talán a zsidó hatóságok vagy a zsidó vallási vezetők értendők alatta, de tágabb értelemben magában foglalhat más zsidókat is, akik buzgón követték a hagyományokat.

többé ne vétkezz: Jézus szavai nem azt jelentik, hogy ez az ember azért volt beteg, mert elkövetett valamilyen bűnt. Az öröklött tökéletlenség miatt szenvedett már 38 éve a betegségében (Jn 5:5–9; vesd össze: Jn 9:1–3). Most, hogy Jézus irgalmasan meggyógyította, arra buzdította, hogy éljen úgy, hogy megmentésben részesülhessen, továbbá ne kövessen el készakarva bűnt, mert akkor valami rosszabb történne vele, mint a betegség: örök pusztulás várna rá (Héb 10:26, 27).

üldözni kezdték: A görög ige befejezetlen alakja (imperfectum) azt mutatja, hogy a zsidók – talán a zsidó vezetők vagy azok a zsidók, akik elvakultan ragaszkodtak a mózesi törvényhez kötődő emberi hagyományokhoz – elkezdték üldözni Jézust, és nem hagytak fel vele.

egyenlővé téve magát Istennel: Jézus helyénvalóan úgy utalt Istenre, mint az Atyjára, de sosem állította, hogy egyenlő Istennel (Jn 5:17). Ehelyett a zsidók vádolták meg Jézust azzal, hogy egyenlővé teszi magát Istennel, mivel azt állítja, hogy Isten az Atyja. Ahogyan a zsidóknak abban sem volt igazuk, hogy Jézus megszegte a sabbatot, úgy ez a vádjuk sem állta meg a helyét. Jézusnak a 19-től 24-ig terjedő versekben feljegyzett szavai egyértelműen ezt mutatják, hiszen azt mondta, hogy semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből. Vitathatatlan tehát, hogy Jézus nem állította, hogy egyenlő lenne Istennel (Jn 14:28).

a maga kezdeményezéséből: Szó szerint: „magától”, vagyis önállóan. Isten legfőbb képviselőjeként Jézus mindig odafigyel Jehova szavára, és azt mondja, amire Jehova utasítja.

az Atya szereti a Fiút: Jézus itt azt a meghitt egységet és barátságot írja le, mely közte és az Atyja között van a teremtés kezdetétől fogva (Pl 8:30). Amikor János feljegyezte Jézusnak ezt a kijelentését, a görög phi·leʹó („szeret”) ige egyik formáját használta. Ez az ige gyakran egy nagyon szoros kötelékre utal, amely például igaz barátokat fűz össze. Ilyen kapcsolat volt Jézus és Lázár között is (Jn 11:3, 36). A szülők és a gyerekek közti kapcsolatra is használják (Mt 10:37). Ugyanezzel az igével fejezik ki azt az erőteljes, mélyről fakadó ragaszkodást, amelyet Jehova érez a Fia követői iránt, akárcsak azt a mélyről fakadó érzést, amelyet a tanítványok éreztek Isten Fia iránt (Jn 16:27).

hogy éljenek. . . hogy megítéljék őket: Itt és a Jn 5:24-ben az „ítélet” ellentétbe van állítva az élettel és az örök élettel, tehát egy halálos ítéletre utal (2Pt 2:9; 3:7; lásd a Jn 5:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet). Az „ítélet”-nek fordított görög szó (kriʹszisz) a Keresztény görög iratokban legtöbbször elmarasztaló ítéletre vonatkozik. A szövegkörnyezet és más bibliaversek arra mutatnak, hogy az ítélet, melyről Jézus beszélt, nem azon alapul, hogy mit tett valaki azelőtt, hogy meghalt, hanem hogy mit tesz azután, hogy feltámadt. A Ró 6:7 kijelenti: „aki meghalt, azt felmentették a bűne alól.” Minden feltámasztott személy a tetteivel fogja bizonyítani, hogy engedelmes-e, aminek köszönhetően örök életet kap jutalmul, vagy engedetlen, ekkor pedig halálos ítélet vár rá.

Hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat: Ahogy a Lk 9:59-hez tartozó magyarázó jegyzetből kiderül, a férfi apja feltehetően még élt, csak beteg volt, vagy idős. Jézus nyilvánvalóan erre gondolt: „hagyd, hogy az Isten szemében halott emberek temessék el a halottaikat”, vagyis a férfinak nem kellett volna várnia azzal, hogy kövesse Jézust, hiszen a rokonai minden bizonnyal gondozni tudták volna az apját, míg él. Ez a férfi Jézus követésével az örök élet útjára lépett volna, és nem azok között lett volna, akik Isten szemében halottak. A válaszával Jézus rámutatott, hogy ha valaki életben akar maradni Isten szemében, akkor elengedhetetlen, hogy első helyre tegye az életében Isten királyságát, és mindenfelé hirdesse azt.

a halottak: Jézus azt mondta, hogy most van itt az óra, vagyis annak az ideje, hogy a halottak hallják az ő hangját; tehát csakis élő emberekre utalhatott, akik bűnt örököltek Ádámtól, és emiatt halálra voltak ítélve (Ró 5:12). Isten szemszögéből az emberiségnek alapvetően nincs joga az élethez, mivel a bűnért járó „fizetség” a halál (Ró 6:23). Ám azok, akik hallják Jézus szavát, és figyelnek rá, jelképesen átmennek „a halálból az életbe”. (Lásd a Jn 5:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A „hall” és „figyel” kifejezések gyakran abban az értelemben szerepelnek a Bibliában, hogy „megfogad” vagy „engedelmeskedik”.

ítélet: A görög kriʹszisz szónak, mely itt „ítélet”-nek van fordítva, többféle jelentésárnyalata lehet. Ez mindig a szövegkörnyezettől függ. Utalhat például magára az ítélkezésre (Jn 5:22), az igazságosságra (Mt 23:23; Lk 11:42) vagy egy bíróságra (Mt 5:21). Kedvező vagy kedvezőtlen ítéletet is jelenthet, de a Keresztény görög iratokban legtöbbször elmarasztaló ítéletre vonatkozik. Ebben a versben az „ítélet” párhuzamba van állítva a halállal, és ellentétes az élettel, valamint az örök élettel; tehát egy olyan ítéletre utal, mely az élet elvesztésével jár (2Pt 2:9; 3:7; lásd a Jn 5:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

átment a halálból az életbe: Jézus nyilvánvalóan azokról beszélt, akik egykor halottak voltak Isten szemében, de Jézus szavainak a hallatán hittek benne, és felhagytak a bűnös életmódjukkal (Ef 2:1, 2, 4–6). Abban az értelemben mentek át „a halálból az életbe”, hogy el lett törölve a halálos ítéletük, és örök életben reménykedhettek az Istenbe vetett hitüknek köszönhetően. Ehhez hasonlóan Jézus kétségtelenül az Isten szemében halott emberekre utalt, amikor ezt mondta egy fiatal zsidó férfinak, aki haza akart menni, hogy eltemesse az apját: „Hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat” (Lk 9:60; lásd a Lk 9:60-hoz és a Jn 5:25-höz tartozó magyarázó jegyzeteket).

a halottak: Jézus azt mondta, hogy most van itt az óra, vagyis annak az ideje, hogy a halottak hallják az ő hangját; tehát csakis élő emberekre utalhatott, akik bűnt örököltek Ádámtól, és emiatt halálra voltak ítélve (Ró 5:12). Isten szemszögéből az emberiségnek alapvetően nincs joga az élethez, mivel a bűnért járó „fizetség” a halál (Ró 6:23). Ám azok, akik hallják Jézus szavát, és figyelnek rá, jelképesen átmennek „a halálból az életbe”. (Lásd a Jn 5:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A „hall” és „figyel” kifejezések gyakran abban az értelemben szerepelnek a Bibliában, hogy „megfogad” vagy „engedelmeskedik”.

átment a halálból az életbe: Jézus nyilvánvalóan azokról beszélt, akik egykor halottak voltak Isten szemében, de Jézus szavainak a hallatán hittek benne, és felhagytak a bűnös életmódjukkal (Ef 2:1, 2, 4–6). Abban az értelemben mentek át „a halálból az életbe”, hogy el lett törölve a halálos ítéletük, és örök életben reménykedhettek az Istenbe vetett hitüknek köszönhetően. Ehhez hasonlóan Jézus kétségtelenül az Isten szemében halott emberekre utalt, amikor ezt mondta egy fiatal zsidó férfinak, aki haza akart menni, hogy eltemesse az apját: „Hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat” (Lk 9:60; lásd a Lk 9:60-hoz és a Jn 5:25-höz tartozó magyarázó jegyzeteket).

nem fogtok örök életet kapni: Szó szerint: „nincs bennetek az élet”. A Jn 5:26-ban Jézus azt mondta, hogy hatalmat kapott arra, hogy „életet adjon”, mint ahogy az Atyjának is „hatalma van életet adni”. (Lásd a Jn 5:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Most, kb. egy évvel később Jézus a követőivel kapcsolatban használja ugyanezeket a szavakat. Itt a „benne van az élet” kifejezés azt jelenti, hogy „örök életet” kap (Jn 6:54). Tehát úgy tűnik, ebben a szövegkörnyezetben nem arra utal, hogy „hatalma van életet adni”, hanem hogy valaki egy minden szempontból teljes életet kap. A felkent keresztények akkor fognak teljes mértékben élni, amikor feltámadnak a halhatatlan égi életre. A földi reménységű hűségesek pedig csak azután fogják élvezni ezt a fajta életet, miután kiállják a végső próbát, melyre közvetlenül Krisztus millenniumi uralmát követően kerül sor (1Ko 15:52, 53; Jel 20:5, 7–10).

hatalma van életet adni: Szó szerint: „benne van az élet”. Vagy: „benne van az élet ajándéka”. Ez a kifejezés arra utal, hogy Jézus olyan hatalmat kapott az Atyjától, mint amilyen eredetileg csak Jehovának volt. Ez a hatalom kétségkívül magában foglalja, hogy lehetővé tudja tenni az embereknek, hogy elfogadhatóak legyenek Isten szemében, és így örök életet nyerjenek. Továbbá arra is hatalmat kapott, hogy életet adjon a halottaknak, vagyis feltámassza őket. Körülbelül egy évvel ez után a kijelentése után Jézus hasonló kifejezést használt a követőivel kapcsolatban, amikor arra utalt, hogy örök életet kaphatnak. (Hogy mit jelent ez a kifejezés Jézus követőivel kapcsolatban, lásd a Jn 6:53-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

Emberfia: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

emléksírokban: Itt a görög mné·meiʹon szó áll, mely az ’emlékszik’; ’emlékeztet’ jelentésű igéből származik, és a sírra utal. A kifejezés tehát azt a gondolatot közvetíti, hogy valaki megőrzi az elhunyt személy emlékét. Ebben a szövegkörnyezetben azt jelzi, hogy Isten emlékszik valakire, aki meghalt. Ez a jelentéstartalom segít még jobban megérteni azt a kifejezést, melyet Lukács akkor használt, amikor feljegyezte a Jézus mellett kivégzett bűnöző kérését: „Jézus, ne feledkezz meg (a mi·mnéʹszko·mai ige egy formája) rólam, amikor király leszel” (Lk 23:42).

ítélet: A görög kriʹszisz szónak, mely itt „ítélet”-nek van fordítva, többféle jelentésárnyalata lehet. Ez mindig a szövegkörnyezettől függ. Utalhat például magára az ítélkezésre (Jn 5:22), az igazságosságra (Mt 23:23; Lk 11:42) vagy egy bíróságra (Mt 5:21). Kedvező vagy kedvezőtlen ítéletet is jelenthet, de a Keresztény görög iratokban legtöbbször elmarasztaló ítéletre vonatkozik. Ebben a versben az „ítélet” párhuzamba van állítva a halállal, és ellentétes az élettel, valamint az örök élettel; tehát egy olyan ítéletre utal, mely az élet elvesztésével jár (2Pt 2:9; 3:7; lásd a Jn 5:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

feltámadnak: Lásd a Mt 22:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

hogy éljenek. . . hogy megítéljék őket: Itt és a Jn 5:24-ben az „ítélet” ellentétbe van állítva az élettel és az örök élettel, tehát egy halálos ítéletre utal (2Pt 2:9; 3:7; lásd a Jn 5:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet). Az „ítélet”-nek fordított görög szó (kriʹszisz) a Keresztény görög iratokban legtöbbször elmarasztaló ítéletre vonatkozik. A szövegkörnyezet és más bibliaversek arra mutatnak, hogy az ítélet, melyről Jézus beszélt, nem azon alapul, hogy mit tett valaki azelőtt, hogy meghalt, hanem hogy mit tesz azután, hogy feltámadt. A Ró 6:7 kijelenti: „aki meghalt, azt felmentették a bűne alól.” Minden feltámasztott személy a tetteivel fogja bizonyítani, hogy engedelmes-e, aminek köszönhetően örök életet kap jutalmul, vagy engedetlen, ekkor pedig halálos ítélet vár rá.

feltámadás: A görög a·naʹszta·szisz kifejezés szó szerinti jelentése az, hogy ’felkel’, ’feláll’. Mintegy 40-szer szerepel a Keresztény görög iratokban, amikor a halottak feltámadásáról van szó (Mt 22:31; Cs 4:2; 24:15; 1Ko 15:12, 13). A Septuagintában az Ézs 26:19-ben az a·naʹszta·szisz igei alakjával adják vissza a héber „él” igét az „élni fognak halottaid” kifejezésben. (Lásd a Szójegyzéket.)

a magam kezdeményezéséből: Szó szerint: „magamtól”, vagyis önállóan. Isten legfőbb képviselőjeként Jézus mindig odafigyel Jehova szavára, és azt mondja, amire Jehova utasítja.

Ahogy az Atya mondja: Az Atya, aki a legfőbb bíró.

Más: Kétségtelenül az Atyára utal (Jn 5:34, 37).

Az Írásokat: Ez a kifejezés gyakran az ihletett Héber iratok egészére utal. Azok a zsidók, akik gondosan kutatták az Írásokat, könnyen felismerhették, hogy Jézus a Messiás, ha összevetették Jézus életét és tanításait a Szentírásban található jövendölésekkel. Ám ezek a zsidók nem voltak hajlandók őszintén megvizsgálni azt a rengeteg szentírási bizonyítékot, hogy Jézus a megígért Messiás. Azt gondolták, hogy az Írások által örök életük lesz, de nem fogadták el, hogy az Írások szerint igazából Jézus által nyerhetnek életet (5Mó 18:15; Lk 11:52; Jn 7:47, 48).

azok: Vagyis a vers első felében említett Írások. Ezek olyan messiási próféciákat tartalmaztak, melyek rámutattak, hogy Jézus az, aki által a hallgatóinak örök életük lehet.

az egyedüli Isten: Néhány korai kéziratban nem szerepel az „Isten” szó, és úgy lehet fordítani ezt a kifejezést, hogy „az egyedüli”. De számos korai hiteles kézirat a főszövegben található megfogalmazást támasztja alá.