Galileai-tenger: Izrael északi részén található édesvizű tó. (A „tenger”-nek fordított görög szó azt is jelentheti, hogy ’tó’.) Hívták még Kinneret-tengernek (4Mó 34:11), Genezáret-tónak (Lk 5:1) és Tibériás-tengernek is (Jn 6:1). Átlagosan 210 m-rel a tengerszint alatt fekszik. 21 km hosszú észak-déli irányban és 12 km széles. A legmélyebb pontja kb. 48 m. (Lásd az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt.)

a Galileai-, vagyis a Tibériás-tenger: A Galileai-tengert időnként Tibériás-tengernek hívták, mivel a nyugati partján feküdt egy város, mely a római Tibériusz császárról kapta a nevét (Jn 6:23). A Tibériás-tenger elnevezés itt és a Jn 21:1-ben szerepel. (Lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

pászkája: Jézus i. sz. 29 őszén keresztelkedett meg, és ekkor kezdte el a szolgálatát, vagyis az a pászka, melyre itt utalás történik Jézus szolgálatának a kezdetén, az i. sz. 30 tavaszán megünnepelt pászka lehetett. (Lásd a Lk 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és az A7-es függ.-et.) A négy evangélium összevetéséből kiderül, hogy Jézus földi szolgálata alatt négy pászkát tartottak meg, ami arra enged következtetni, hogy a szolgálata három és fél évig tartott. Máté, Márk és Lukács evangéliuma (melyeket gyakran szinoptikus evangéliumoknak hívnak) csak az utolsó pászkát említik meg, amikor Jézus meghalt. János beszámolója konkrétan ír három pászkáról (Jn 2:13; 6:4; 11:55), a negyedikre pedig valószínűleg a Jn 5:1-ben utal azzal a kifejezéssel, hogy „ünnepük volt a zsidóknak”. Ez a példa jól mutatja, hogy ha összevetjük a négy evangéliumot, akkor teljesebb képet kapunk Jézus életéről. (Lásd a Jn 5:1; 6:4; 11:55-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

ünnepük volt a zsidóknak: Bár János nem mondja ki pontosan, hogy melyik ünnepről van szó, észszerű arra következtetni, hogy i. sz. 31 pászkájára utal ez a kifejezés. János beszámolója többnyire időrendi sorrendben írja le az eseményeket. A szövegkörnyezet alapján erre az ünnepre röviddel azután került sor, hogy Jézus azt mondta, hogy „még négy hónap van az aratásig” (Jn 4:35). Az aratási időszak, különösen az árpaaratás, a pászka környékén kezdődött (niszán 14.). Ez alapján úgy tűnik, hogy Jézusnak ez a kijelentése kb. négy hónappal a pászka előtt hangzott el, vagyis feltehetően kiszlév hónapban (november/december). Bár két másik ünnepet, a felavatás ünnepét és a púrimot kiszlév és niszán hónap között tartották, ám ezekre az ünnepekre az izraelitáknak nem kellett felmenniük Jeruzsálembe. Ezért ebben a szövegkörnyezetben a zsidók ünnepe minden bizonnyal a pászka lehetett, melyre Jézusnak fel kellett mennie Jeruzsálembe Isten Izraelnek adott törvényével összhangban (5Mó 16:16). Az igaz, hogy János csak néhány eseményről ír a következő pászka megemlítése előtt (Jn 6:4), de az A7-es függ.-ben levő táblázat azt mutatja, hogy János csak röviden beszél Jézus korai szolgálatáról, és nem tesz említést sok olyan eseményről, melyről a másik három evangéliumíró már igen. Az, hogy a másik három evangélium Jézusnak olyan sok tettéről beszámol, még jobban alátámasztja, hogy a Jn 2:13-ban és a Jn 6:4-ben feljegyzett események között kellett lennie egy évenkénti pászkának. (Lásd az A7-es függ.-et és a Jn 2:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

pászkája: Vagyis i. sz. 33 pászkája. Feltehetően ez a János evangéliumában említett negyedik pászka. (Lásd a Jn 2:13; 5:1; 6:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

pászka: Nyilvánvalóan i. sz. 32 pászkájára utal, a harmadik pászkára, melyre Jézus földi szolgálata alatt került sor. (Lásd a Jn 2:13; 5:1; 11:55-höz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint az A7-es függ.-et.)

Hol vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek az emberek?: Ez Jézus egyetlen olyan csodája, mely mind a négy evangéliumban fel lett jegyezve (Mt 14:15–21; Mr 6:35–44; Lk 9:10–17; Jn 6:1–13).

dénárért: Lásd a Szójegyzékben a „Dénár” címszót, illetve a B14-es függ.-et.

az asszonyokon és a kisgyermekeken kívül: Egyedül Máté említi meg az asszonyokat és a gyermekeket, amikor erről a csodáról ír. Meglehet, hogy összesen jóval több mint 15 000 embert lakatott jól Jézus.

Ültessétek le az embereket: Vagy: „telepítsétek le az embereket”. Itt az „emberek” szó a görög anʹthró·posz főnév egyik formája, mely általában férfiakra és nőkre is vonatkozik. A versben szereplő „férfi” szó pedig a görög a·nérʹ szó egyik formája, mely a Mt 14:21 fényében csak férfiakra utal ebben a szövegkörnyezetben. (Lásd a Mt 14:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

A sokaságban körülbelül 5000 férfi volt: Ennek a csodának a leírásánál egyedül Máté evangéliuma teszi hozzá azt a részletet, hogy „az asszonyokon és a kisgyermekeken kívül” (Mt 14:21). Lehetséges, hogy összesen jóval több mint 15 000-en voltak azok, akiket Jézus csoda útján jóllakatott.

világba: A görög koʹszmosz szó itt az emberiség világára utal. Úgy tűnik, ebben a szövegkörnyezetben az érkezőben volt már a világba kifejezés elsősorban nem arra utal, hogy Jézus megszületett emberként, hanem hogy a keresztelkedésekor elment az emberek közé. A keresztelkedése után elvégezte a kijelölt feladatát, világosság volt az emberiség világának. (Vesd össze: Jn 3:17, 19; 6:14; 9:39; 10:36; 11:27; 12:46; 1Jn 4:9.)

a próféta: Az i. sz. I. században sok zsidó úgy gondolta, hogy az 5Mó 18:15, 18-ban említett, Mózeshez hasonló próféta lesz a Messiás. Ebben a szövegkörnyezetben az el kellett jönnie a világba kifejezés a Messiás várva várt megjelenésére utalhat. Arról, amiről ebben a versben olvashatunk, egyedül János számolt be. (Lásd a Jn 1:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

királlyá tegyék: Egyedül János jegyzi fel ezt az esetet. Jézus élesen elhatárolódott attól, hogy belefolyjon a hazájának a politikájába. Csak úgy és akkor szeretett volna király lenni, ahogy és amikor azt Isten akarta. Jézus később kiemelte, hogy a követőinek is ugyanígy kell gondolkodniuk (Jn 15:19; 17:14, 16; 18:36).

Galileai-tenger: Izrael északi részén található édesvizű tó. (A „tenger”-nek fordított görög szó azt is jelentheti, hogy ’tó’.) Hívták még Kinneret-tengernek (4Mó 34:11), Genezáret-tónak (Lk 5:1) és Tibériás-tengernek is (Jn 6:1). Átlagosan 210 m-rel a tengerszint alatt fekszik. 21 km hosszú észak-déli irányban és 12 km széles. A legmélyebb pontja kb. 48 m. (Lásd az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt.)

a Galileai-, vagyis a Tibériás-tenger: A Galileai-tengert időnként Tibériás-tengernek hívták, mivel a nyugati partján feküdt egy város, mely a római Tibériusz császárról kapta a nevét (Jn 6:23). A Tibériás-tenger elnevezés itt és a Jn 21:1-ben szerepel. (Lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a tenger: Vagyis a Galileai-tenger. (Lásd a Mt 4:18-hoz és a Jn 6:1-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Galileai-tenger: Izrael északi részén található édesvizű tó. (A „tenger”-nek fordított görög szó azt is jelentheti, hogy ’tó’.) Hívták még Kinneret-tengernek (4Mó 34:11), Genezáret-tónak (Lk 5:1) és Tibériás-tengernek is (Jn 6:1). Átlagosan 210 m-rel a tengerszint alatt fekszik. 21 km hosszú észak-déli irányban és 12 km széles. A legmélyebb pontja kb. 48 m. (Lásd az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt.)

körülbelül 5-6 kilométert: Szó szerint: „körülbelül 25-30 stadionnyit”. A görög sztaʹdi·on szó egy hosszmérték, és 185 m-nek, a római mérföld egynyolcadának felel meg. Mivel a Galileai-tenger kb. 12 km széles, a tanítványok nagyjából a tó közepén lehettek (Mr 6:47; lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint az A7-es és a B14-es függ.-eket).

Tibériásból: Egy város a Galileai-tenger nyugati partján, kb. 15 km-re délre Kapernaumtól és kicsivel északra a híres ókori hőforrásoktól. Heródes Antipasz építette valamikor i. sz. 18 és 26 között, és ez lett az új fővárosa és székhelye. Az akkori római császár, Tibériusz után nevezte el, és máig is Tiberias (héberül: Teverja) a neve. Habár ez volt a legnagyobb város azon a területen, csak itt említi a Szentírás. Sehol nem olvasunk arról, hogy Jézus járt volna a városban, talán az erőteljes idegen befolyás miatt. (Vesd össze: Mt 10:5–7.) Josephus szerint a várost egy olyan helyen építették, ahol sírok voltak, ezért sok zsidó vonakodott odaköltözni (4Mó 19:11–14). Az i. sz. II. században történt zsidó felkelés után Tibériást tisztának nyilvánították, és a zsidó tudomány központja, valamint a szanhedrin székhelye lett. Itt állították össze a Misnát és a Palesztinai (Jeruzsálemi) Talmudot, illetve a maszoréta szöveget, melyet később a Héber iratok fordításához használtak fel. (Lásd a B10-es függ.-et.)

olyan ennivalóért. . . amely tönkremegy. . . olyanért, amely megmarad, és örök életet ad: Jézus tudta, hogy némelyek csak anyagi előnyök reményében voltak együtt vele és a tanítványaival. A fizikai ennivaló egyik napról a másikra tartja életben az embert, az Isten Szavából származó „ennivaló” viszont lehetővé teszi, hogy örökké éljen. Jézus azt mondta az embereknek, hogy olyan ennivalóért dolgozzanak, „amely megmarad, és örök életet ad”. Ez azt jelenti, hogy erőfeszítést kell tenniük, hogy jó kapcsolatban legyenek Istennel, és hinniük kell a tanultakban (Mt 4:4; 5:3; Jn 6:28–39).

Ősapáink a mannát ették: A zsidók egy olyan messiás királyt szerettek volna, aki fizikai ennivalóval látja el őket. Azért, hogy igazolják, jogos a követelésük, arra emlékeztették Jézust, hogy Isten mannát adott az ősapáiknak a pusztában (Sínai-puszta). A Zs 78:24-et idézve úgy utaltak a csoda útján kapott mannára, hogy kenyér (vagy „gabona”) az égből. Amikor „jelet” kértek Jézustól (Jn 6:30), talán Jézus előző napi csodája járt a fejükben: öt árpakenyérrel és két kis hallal több ezer embert lakatott jól (Jn 6:9–12).

a világ őáltala jött létre: A görög koʹszmosz („világ”) szó itt az emberiség világára utal, ami a vers későbbi részéből egyértelműen látszik: nem ismerte őt a világ. A világi írások időnként a világegyetemre és a teremtett dolgokra használják ezt a görög kifejezést. Pál apostol is ebben az értelemben használhatta, amikor egy görög hallgatósághoz beszélt (Cs 17:24). A Keresztény görög iratokban viszont többnyire az emberiség világára vagy annak egy részére utal ez a kifejezés. Az igaz, hogy Jézus részt vett mindennek – többek közt az égnek, a földnek és minden rajta levő dolognak – a teremtésében. De ez a vers inkább azt hangsúlyozza, hogy milyen szerepe volt az emberiség megteremtésében (1Mó 1:26; Jn 1:3; Kol 1:15–17).

a világnak: A görög koʹszmosz szó a Keresztény görög iratokban többnyire az emberiség világára vagy annak egy részére utal. (Lásd a Jn 1:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A Jn 1:29 azt írja Jézusról, hogy ő „az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét”. A Jn 6:33 pedig azt mondja róla, hogy az Isten kenyere, vagyis Jehova általa ad életet és áraszt áldást az emberiségre.

az élet kenyere: Ez a kifejezés csak kétszer fordul elő a Szentírásban (Jn 6:35, 48). Ebben a szövegkörnyezetben az élet az örök életre vonatkozik (Jn 6:40, 47, 54). Jézus ebben a beszélgetésben úgy utalt magára, hogy „az égből való [kenyér]” (Jn 6:32), „az Isten kenyere” (Jn 6:33), „az élő kenyér” (Jn 6:51). Rámutatott, hogy az izraeliták mannát kaptak a pusztában (Ne 9:20); ám ez az Istentől kapott ennivaló nem tartotta életben őket örökké (Jn 6:49). Ezzel szemben Krisztus hűséges követőinek elérhető az égi manna, „az élet kenyere” (Jn 6:48–51, 58), melynek köszönhetően örök életük lehet. Úgy tudnak „enni” ebből a kenyérből, hogy hisznek Jézus feláldozott testének és vérének a megváltó erejében.

Tudom, hogy feltámad: Márta azt hitte, hogy Jézus a jövőbeli feltámadásról beszél, melyre az utolsó napon kerül sor. (Lásd a Jn 6:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Figyelemre méltó, hogy hitt ebben a tanításban. Akkoriban voltak olyan vallási vezetők, az úgynevezett szadduceusok, akik tagadták a feltámadást, holott az ihletett Írások egyértelműen tanítják (Dá 12:13; Mr 12:18). A farizeusok pedig a lélek halhatatlanságában hittek. Márta azonban tudta, hogy Jézus a feltámadás reménységét tanítja, sőt, már támasztott is fel embereket, jóllehet azok nem voltak olyan régóta halottak, mint Lázár.

támasszam fel őket az utolsó napon: Jézus négyszer mondja el, hogy feltámaszt embereket az utolsó napon (Jn 6:40, 44, 54). A Jn 11:24-ben Márta is utal arra, hogy lesz feltámadás „az utolsó napon”. (Vesd össze: Dá 12:13; lásd a Jn 11:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A Jn 12:48-ban az utolsó nap az ítélkezés idejével van összekapcsolva, amely nyilvánvalóan megegyezik Krisztus ezeréves uralmával, amikor is megítéli az emberiséget, beleértve a feltámadottakat is (Jel 20:4–6).

örök élete: Ekkor Jézus négyszer (Jn 6:27, 40, 47, 54), az egyik tanítványa pedig egyszer használta az „örök élet” kifejezést (Jn 6:68). Az „örök élet” kifejezés az eredeti nyelven 17-szer szerepel János evangéliumában, a másik három evangéliumban pedig összesen 8-szor.

mindenfajta embert: Jézus kijelentette, hogy mindenfajta embert magához fog vonzani, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű, melyik rasszhoz tartozik, vagy hogy milyen az anyagi helyzete (Cs 10:34, 35; Jel 7:9, 10; lásd a Jn 6:44-hez tartozó magyarázó jegyzetet). Érdemes megjegyezni, hogy ekkor „néhány görög” is ott volt a templomban, hogy imádja Istent, és látni akarták Jézust. (Lásd a Jn 12:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Sok fordítás úgy adja vissza a görög pasz szót („mindenki”; „minden [ember]”), hogy azzal azt közvetíti, hogy Jézus végül mindenkit magához fog vonzani. Viszont ez nincs összhangban az ihletett Írások többi részével (Zs 145:20; Mt 7:13; Lk 2:34; 2Te 1:9). Habár a görög szó azt jelenti szó szerint, hogy ’minden’; ’mindenki’ (Ró 5:12), a Mt 5:11-ből és a Cs 10:12-ből egyértelműen látszik, hogy azt is jelentheti, hogy ’mindenféle’; ezeket a verseket sok bibliafordítás úgy adja vissza, hogy „mindenfajta”; „mindenféle” (Jn 1:7; 1Ti 2:4).

vonzza őt: Jóllehet a „vonz” ige görög megfelelőjét arra is használták, amikor a halászok behúzták a halakkal teli hálójukat (Jn 21:6, 11), nem sugall olyasmit, hogy Isten az akaratuk ellenére húzná magához az embereket. Jézus kijelentése a Jr 31:3-ra emlékeztethet, ahol Jehova így szól az ókori népéhez: „Ezért vonzottalak odaadó szeretettel.” (A Septuaginta itt ugyanazt a görög igét használja.) A Jn 12:32 (lásd a magyarázó jegyzetet) rámutat, hogy Jehovához hasonlóan Jézus is mindenfajta embert magához vonz. A Szentírásból kiderül, hogy Jehova szabad akaratot adott az embereknek. Mindenki eldöntheti, hogy szolgálja-e őt (5Mó 30:19, 20). Isten kedvesen magához vonzza azokat, akik helyesen viszonyulnak az örök élethez (Zs 11:5; Pl 21:2; Cs 13:48). Ezt a Biblia üzenete és a szent szelleme által teszi meg. Az Ézs 54:13 próféciája, melyet a Jn 6:45 idéz, azokra vonatkozik, akiket az Atya vonz. (Vesd össze: Jn 6:65.)

Jehova: Ez az idézet az Ézs 54:13-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). János evangéliumának rendelkezésre álló görög kézirataiban a the·oszʹ szó szerepel itt (talán a Septuaginta példányainak az Ézs 54:13-ban található szóhasználatát követve), ami magyarázatot ad arra, hogy a legtöbb fordítás miért azt írja, hogy „Isten”. Viszont ennek az idézetnek a Héber iratokban való használata miatt Isten neve áll a főszövegben. (Lásd a C függ.-et.)

hatalma van életet adni: Szó szerint: „benne van az élet”. Vagy: „benne van az élet ajándéka”. Ez a kifejezés arra utal, hogy Jézus olyan hatalmat kapott az Atyjától, mint amilyen eredetileg csak Jehovának volt. Ez a hatalom kétségkívül magában foglalja, hogy lehetővé tudja tenni az embereknek, hogy elfogadhatóak legyenek Isten szemében, és így örök életet nyerjenek. Továbbá arra is hatalmat kapott, hogy életet adjon a halottaknak, vagyis feltámassza őket. Körülbelül egy évvel ez után a kijelentése után Jézus hasonló kifejezést használt a követőivel kapcsolatban, amikor arra utalt, hogy örök életet kaphatnak. (Hogy mit jelent ez a kifejezés Jézus követőivel kapcsolatban, lásd a Jn 6:53-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

nem fogtok örök életet kapni: Szó szerint: „nincs bennetek az élet”. A Jn 5:26-ban Jézus azt mondta, hogy hatalmat kapott arra, hogy „életet adjon”, mint ahogy az Atyjának is „hatalma van életet adni”. (Lásd a Jn 5:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Most, kb. egy évvel később Jézus a követőivel kapcsolatban használja ugyanezeket a szavakat. Itt a „benne van az élet” kifejezés azt jelenti, hogy „örök életet” kap (Jn 6:54). Tehát úgy tűnik, ebben a szövegkörnyezetben nem arra utal, hogy „hatalma van életet adni”, hanem hogy valaki egy minden szempontból teljes életet kap. A felkent keresztények akkor fognak teljes mértékben élni, amikor feltámadnak a halhatatlan égi életre. A földi reménységű hűségesek pedig csak azután fogják élvezni ezt a fajta életet, miután kiállják a végső próbát, melyre közvetlenül Krisztus millenniumi uralmát követően kerül sor (1Ko 15:52, 53; Jel 20:5, 7–10).

a testemet eszi és a véremet issza: A szövegkörnyezetből kiderül, hogy jelképes evésről és ivásról van szó, ami azt jelenti, hogy valaki hisz Jézus Krisztusban (Jn 6:35, 40). Jézus i. sz. 32-ben mondta ezt, tehát nem az Úr vacsorájáról beszélt, amelyet csak egy évvel később vezetett be. Közvetlenül „a pászka, a zsidók ünnepe” előtt tette ezt a kijelentést (Jn 6:4), így a hallgatóinak eszükbe juthatott a közelgő ünnep, valamint az, hogy a bárány vére életeket mentett azon az éjszakán, amelyen az izraeliták elhagyták Egyiptomot (2Mó 12:24–27). Jézus azt hangsúlyozta, hogy az ő vérének is lényeges szerepe lesz abban, hogy a tanítványai örök életet nyerhessenek.

egységben marad velem: Vagy: „bennem marad”. Ez a kifejezés szoros kapcsolatra, harmóniára és egységre utal.

zsinagógában: Esetleg: „nyilvános gyűlésen”. Az itt használt görög szü·na·gó·géʹ főnév szó szerint azt jelenti, hogy ’egybehozás’; ’közösség’. A legtöbb helyen a Keresztény görög iratokban azt az épületet vagy helyet jelöli, ahol a zsidók összegyűltek, hogy olvassák az Írásokat, oktatást kapjanak, prédikációt tartsanak és imádkozzanak. (Lásd a Szójegyzékben a „Zsinagóga” címszót.) A szó ebben a szövegkörnyezetben tágabb értelemben jelenthet bármilyen nyilvános összejövetelt, de minden valószínűség szerint egy zsinagógára utal, ahol Jézus egy zsidó hallgatósághoz beszélt, akik a mózesi törvény hatálya alatt éltek.

visz bűnbe: Vagy: „visz botlásba”. A Keresztény görög iratokban a szkan·da·liʹzó görög szó jelképes botlásra utal, és magában foglalhatja, hogy valaki bűnbe esik, vagy valakinek a bűnbeesését okozza. Ebben a szövegkörnyezetben úgy is lehet fordítani, hogy „bűnbe visz”, „csapdává válik”. Bibliai szóhasználatban a bűn utalhat arra, hogy valaki megszegi Isten egyik erkölcsi törvényét, elveszíti a hitét, vagy elhisz egy hamis tanítást. A görög szó abban az értelemben is használatos, hogy „megbotránkozik”. (Lásd a Mt 13:57; 18:7-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

botlását okozza: A görög szkanʹda·lon szó alatt – melyet úgy is lehetne fordítani, hogy „botláskő” – eredetileg feltehetően egy csapdát értettek, néhányak szerint pedig a csapdában lévő kis botot, amelyre a csalit rögzítették. Idővel tágabb értelemben bármilyen akadályra használták, amely valakinek a botlását vagy elesését okozhatta. Jelképesen egy olyan tettre vagy körülményre utal, amely miatt valaki helytelen útra tér, erkölcsileg megbotlik vagy elesik, illetve bűnbe esik. A Mt 18:8, 9-ben használt ige, a szkan·da·liʹzó, melyet szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „botlásba visz”, azt is jelentheti, hogy ’csapdává válik’, ’bűnbe visz’.

Titeket ez megbotránkoztat?: Vagy: „Nektek ez a botlásotokat okozza?” vagy „Ti emiatt már nem hisztek?” A Keresztény görög iratokban a szkan·da·liʹzó görög szó jelképes botlásra utal, és magában foglalhatja, hogy valaki bűnbe esik, vagy valakinek a bűnbeesését okozza. A szövegkörnyezettől függően a botlás utalhat arra, hogy valaki megszegi Isten egyik erkölcsi törvényét, elveszíti a hitét, elhisz egy hamis tanítást vagy megbotránkozik. (Lásd a Mt 5:29; 18:7-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

mit jelent ez: Szó szerint: „mi ez”. Itt a görög e·sztinʹ szó (szó szerint azt jelenti, hogy ’van’) jelentése ’jelképez’; ’jelent’. (Lásd a Mt 26:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

jelképezi: A görög e·sztinʹ szónak (szó szerint: ’van’) itt az az értelme, hogy ’jelent’, ’jelképez’, ’szemléltet’. Az apostolok számára ez egyértelmű volt, hiszen ott volt előttük Jézus tökéletes teste, és a kovásztalan kenyér is, amelyet aztán elfogyasztottak. Ennélfogva a kenyér nem lehetett szó szerint Jézus teste. Érdemes megjegyezni, hogy a Mt 12:7-ben ugyanez a görög szó szerepel, és számos bibliafordítás a „jelent” szóval adja vissza.

A szellem: Ez minden bizonnyal Isten szent szellemére utal. Jézus hozzáteszi, hogy ellentétben azzal az erővel és bölcsességgel, melyet Isten a szelleme által ad, a testnek semmi haszna sincs. Ez azt jelzi, hogy az emberi bölcsesség és erő, mely az emberek írásaiban, filozófiáiban és tanításaiban mutatkozik meg, nem képes örök életet adni.

a testnek: Ez a kifejezés feltehetőleg azokra a dolgokra utal tág értelemben, amelyek az emberi, vagyis a testi lét korlátaihoz kötődnek, így például arra, hogy az ember nem képes mindent megérteni vagy megvalósítani. Összességében véve az emberi tapasztalatnak és bölcsességnek, többek közt az emberek írásainak, filozófiáinak és tanításainak semmi hasznuk sincs, hiszen nem nyerhető örök élet általuk.

a szent szellemtől van, és életet ad: Szó szerint: „az szellem és élet”. A görög e·sztinʹ szónak (szó szerint: ’van’) itt valószínűleg az az értelme, hogy ’jelent’, tehát úgy is lehetne fordítani ezt a részt, hogy „szellemet és életet jelent”. (Lásd a Mt 12:7; 26:26-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

rágalmazó: Vagy: „egy ördög”. A görög di·aʹbo·losz szó, mely legtöbbször az Ördögre vonatkozik, azt jelenti, hogy ’rágalmazó’. Abban a néhány esetben, amikor nem rá utal, „rágalmazó”-nak (2Ti 3:3) vagy „rágalmaz”-nak (1Ti 3:11; Tit 2:3) van fordítva. Amikor az Ördögöt kell érteni alatta, a görögben szinte mindig határozott névelő áll előtte. (Lásd a Mt 4:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Határozott névelő” címszót.) Itt Iskariót Júdásra vonatkozik, akiben kifejlődött egy rossz tulajdonság. Lehetséges, hogy Jézus ekkor már felismerte, hogy Júdás rossz irányba változik, amit Sátán később ki is használt, és Júdás a kezére játszott Jézus meggyilkolásában (Jn 13:2, 11).

Tudta: Mivel Jézus képes volt mások gondolataiban és szívében olvasni, egyértelmű, hogy Júdás még nem volt áruló, amikor ki lett választva apostolnak (Mt 9:4; Mr 2:8; Jn 2:24, 25). Amikor azonban később kezdtek rossz hajlamok kialakulni Júdásban, Jézus észrevette a változást, és tudta, hogy ő fogja elárulni. Ennek ellenére Júdás lábát is megmosta. (Lásd a Jn 6:64; 6:70-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Jézus. . . tudta. . . ki az, aki el fogja árulni őt: Jézus Iskariót Júdásra utalt. Jézus egész éjszaka imádkozott az Atyjához, mielőtt kiválasztotta a 12 apostolt (Lk 6:12–16). Júdás tehát eleinte hűséges volt Istenhez. Azonban Jézus a Héber iratokban leírt próféciákból tudta, hogy egy közeli társa el fogja árulni (Zs 41:9; 109:8; Jn 13:18, 19). Amikor Júdásban kezdtek rossz hajlamok kialakulni, Jézus észrevette a változást, mivel képes volt mások gondolataiban és szívében olvasni (Mt 9:4). Isten az előretudásával élve látta, hogy Jézus egyik bizalmas társa árulóvá fog válni. De nem férne össze Isten tulajdonságaival és múltbeli tetteivel az, hogy előre elrendelte volna, hogy Júdás legyen az a személy, aki elbukik.

kezdettől fogva: Ez a kifejezés nem Júdás születésére utal, és nem is arra, amikor Jézus kiválasztotta apostolnak, miután egész éjszaka imádkozott (Lk 6:12–16). Inkább azt jelzi, amikor Júdás elkezdett alattomosan viselkedni, amit Jézus azonnal felismert (Jn 2:24, 25; Jel 1:1; 2:23; lásd a Jn 6:70; 13:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket). Ez arra enged következtetni, hogy Júdás előre megfontolta a tettét, és nem hirtelen változott meg. A Keresztény görög iratokban a „kezdet” szó (görögül ar·khéʹ) jelentése mindig a szövegkörnyezettől függ. Például a 2Pt 3:4-ben a teremtés kezdetére utal. Ám a legtöbbször jobban körülhatárolható a jelentése. Péter például ezt mondta a nem zsidókról: „kiáradt rájuk a szent szellem, mint ahogy ránk is kezdetben” (Cs 11:15). Péter itt nem a születéséről beszélt, és nem is arról az időről, amikor apostol lett. I. sz. 33 pünkösdjére gondolt, ugyanis ettől kezdve töltetett ki a szent szellem egy bizonyos célból (Cs 2:1–4). Más példák is alátámasztják, hogy a szövegkörnyezet befolyásolja a „kezdet” szó jelentését: Lk 1:2; Jn 15:27; 1Jn 2:7.

Ördög: A görög di·aʹbo·losz szóból származik, melynek jelentése ’rágalmazó’ (Jn 6:70; 2Ti 3:3). Az ezzel rokon di·a·balʹló ige azt jelenti, hogy ’vádol’; ’vádat felhoz valaki ellen’, a Lk 16:1-ben pedig így lett visszaadva: „vádoltak”.

rágalmazó: Vagy: „egy ördög”. A görög di·aʹbo·losz szó, mely legtöbbször az Ördögre vonatkozik, azt jelenti, hogy ’rágalmazó’. Abban a néhány esetben, amikor nem rá utal, „rágalmazó”-nak (2Ti 3:3) vagy „rágalmaz”-nak (1Ti 3:11; Tit 2:3) van fordítva. Amikor az Ördögöt kell érteni alatta, a görögben szinte mindig határozott névelő áll előtte. (Lásd a Mt 4:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Határozott névelő” címszót.) Itt Iskariót Júdásra vonatkozik, akiben kifejlődött egy rossz tulajdonság. Lehetséges, hogy Jézus ekkor már felismerte, hogy Júdás rossz irányba változik, amit Sátán később ki is használt, és Júdás a kezére játszott Jézus meggyilkolásában (Jn 13:2, 11).