Jelenések 1:1–20
1 Ezt a kinyilatkoztatást* Isten adta Jézus Krisztusnak,+ hogy feltárja a rabszolgáinak+ azokat, amiknek rövidesen meg kell történniük. Jézus elküldte az angyalát, és általa jelekben bemutatta ezt a rabszolgájának, Jánosnak+,
2 aki aztán tanúskodott arról, amit Isten mondott, és amiről Jézus Krisztus tanúskodott, igen, mindarról, amit látott.
3 Boldog, aki felolvassa és akik hallják e prófécia szavait, valamint akik megtartják a benne megírtakat,+ mert a meghatározott idő közel van.
4 János írja ezt az Ázsia tartományban levő hét gyülekezetnek:+
Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek „attól, aki van, aki volt, és aki eljön”+, a trónja előtt levő hét szellemtől+
5 és Jézus Krisztustól, aki „a hű tanú”,+ „az elsőszülött a halottak közül”+ és „a föld királyainak uralkodója”+!
Aki szeret minket,+ és aki a saját vére által megszabadított bennünket a bűneinktől+
6 – és királyokká+ meg az ő Istenének és Atyjának a papjaivá+ tett minket –, igen, övé legyen a dicsőség és a hatalom örökké! Ámen.
7 Nézzétek, eljön a felhőkkel,+ és minden szem meglátja őt, azok is, akik átszúrták, és a föld minden törzse veri magát bánatában miatta.+ Igen, ámen.
8 „Én vagyok az alfa és az ómega*+ – ezt mondja Jehova* Isten –, aki van, aki volt, és aki eljön, a Mindenható+.”
9 Én, János, a testvéretek és Jézus követőjeként+ a társatok a nyomorúságban+, a királyságban+ és a kitartásban+, a Pátmosznak nevezett szigeten voltam, mert Istenről beszéltem és Jézusról tanúskodtam.
10 A szellem hatása alatt az Úr napján találtam magam, és a hátam mögött egy trombitáéhoz hasonló erős hangot hallottam,
11 amely így szólt: „Amit látsz, írd le egy tekercsbe, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efézusba+, Szmirnába+, Pergamonba+, Tiatirába+, Szárdiszba+, Filadelfiába+ és Laodiceába+.”
12 Megfordultam, hogy lássam, ki szól hozzám, és ahogy megfordultam, hét arany lámpatartót+ láttam,
13 és a lámpatartók között emberfiához hasonló valakit,+ akin bokáig érő ruha volt, és a mellén aranyöv.
14 A feje és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó, a szeme olyan volt, mint a tűzláng,+
15 a lába, mint a kemencében izzó finom réz,+ a hangja pedig, mint sok víz zúgása.
16 Jobb kezében hét csillag volt,+ és a szájából éles, hosszú, kétélű kard+ jött ki, az arca pedig olyan volt, mint a verőfényes nap.+
17 Amikor megláttam, a lába elé estem, mint egy halott.
Ő pedig rám tette a jobb kezét, és ezt mondta: „Ne félj! Én vagyok az első+ és az utolsó,+
18 és az élő+. Meghaltam,+ de nézd, örökkön örökké élek,+ és nálam vannak a halál és a sír* kulcsai.+
19 Írd le tehát, amiket láttál, amik most történnek, és amik ezek után fognak történni.
20 A hét csillag, melyet a jobb kezemben láttál, és a hét arany lámpatartó szent titok, és a magyarázata ez: a hét csillag a hét gyülekezet angyalait jelenti, a hét lámpatartó pedig a hét gyülekezetet.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „feltárást”; „leleplezést”.
^ Vagy: „az a és a z”. Az alfa a görög ábécé első betűje, az ómega pedig az utolsó.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagy: „hádesz”. Lásd: Szójegyzék.