vének: Szó szerint: „idősebb férfiak”. A Bibliában a görög pre·szbüʹte·rosz szó elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25; Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. Itt a zsidó nemzet vezetőire utal, akiket gyakran együtt említenek a magas rangú papokkal és az írástudókkal. A szanhedrint ennek a három csoportnak a tagjai alkották (Mt 21:23; 26:3, 47, 57; 27:1, 41; 28:12; lásd a Szójegyzékben a „Vén” címszót).

vénnel: Itt a zsidó nemzet vezetőire utal, akiket gyakran együtt említenek a magas rangú papokkal és az írástudókkal. (Lásd a Mt 16:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

nyilvános szónokkal: Vagy: „ügyvéddel”. A görög rhéʹtór szó eredetileg azt jelentette, hogy ’nyilvános szónok’, de idővel egy ügyvédre vagy egy bírósági előadóra is utaltak vele. Tertullusz volt az, aki Cezáreában Félix kormányzó elé tárta a zsidók Pál elleni vádjait.

a föld minden lakóját: Szó szerint: „az egész lakott földet”. A „lakott föld”-nek fordított görög szó (oi·ku·meʹné) tág értelemben úgy utal a földre, mint az emberiség lakhelyére (Lk 4:5; Cs 17:31; Ró 10:18; Jel 12:9; 16:14). Az I. században ezt a kifejezést az óriási Római Birodalomra is használták, amelynek területén a zsidók szétszóródtak (Cs 24:5).

názáreti: A „názáreti” jelzőt Jézusra és később a követőire használták (Cs 24:5). Mivel sok zsidót hívtak Jézusnak, gyakran előfordult, hogy kaptak egy másik nevet is. A bibliai időkben szokás volt az embereket a származási helyükkel összekapcsolni (2Sá 3:2, 3; 17:27; 23:25–39; Ná 1:1; Cs 13:1; 21:29). Jézus az élete korai szakaszának nagy részét a galileai Názáret városában töltötte, ezért érthető, hogy ezt a kifejezést használták rá. Jézust sokszor hívták „názáretinek”; különféle helyzetekben különböző személyek szólították így (Mr 1:23, 24; 10:46, 47; 14:66–69; 16:5, 6; Lk 24:13–19; Jn 18:1–7). Ő maga is elfogadta és használta ezt az elnevezést (Jn 18:5–8; Cs 22:6–8). A kínoszlopán szereplő táblára Pilátus a következőket íratta héberül, latinul és görögül: „A názáreti Jézus, a zsidók királya” (Jn 19:19, 20). I. sz. 33 pünkösdjétől kezdve az apostolok, és mások is gyakran úgy beszéltek Jézusról, mint a názáretiről, vagy mint aki Názáretből való (Cs 2:22; 3:6; 4:10; 6:14; 10:38; 26:9; lásd még a Mt 2:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

pestis: Vagy: „bajkeverő”. Szó szerint: „járványos betegség”. A Keresztény görög iratokban csak itt és a Lk 21:11-ben fordul elő ez a görög főnév, ahol a szó szerinti járványos betegségek értendők alatta. A Cs 24:5-ben jelképes értelemben szerepel, és egy olyan személyre utal, akiről azt gondolták, hogy „valóságos pestis”, vagyis nehézségeket okoz, bajkeverő, és mindenkire veszélyt jelent.

szerte a lakott földön: Lásd a Lk 2:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

názáretiek: Lásd a Mr 10:47-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

szektájának: Az itt „szektá”-nak fordított görög szó a haiʹre·szisz (ebből ered a magyar „herézis” szó), mely feltehetően azt jelentette eredetileg, hogy „választás”. Ilyen értelemben szerepel ez a szó a Septuagintában a 3Mó 22:18-ban, mely leírja, hogy az izraeliták önkéntes áldozatokat mutattak be, vagyis olyan áldozatokat, melyeket maguk választottak ki. A Keresztény görög iratokban ez a szó emberek egy olyan csoportjára utal, akik különböző nézeteket vagy tanokat vallottak. Ezzel a szóval hivatkoztak a judaizmus két kiemelkedő ágának a támogatóira, a farizeusokra és a szadduceusokra (Cs 5:17; 15:5; 26:5). Azok, akik nem voltak keresztények, „szektának” vagy „a názáretiek szektájának” nevezték a kereszténység követőit, talán azért, mert egy olyan szakadár csoportnak tartották őket, amely a judaizmusból vált ki (Cs 24:5, 14; 28:22). A görög haiʹre·szisz szót olyan csoportokra is használták, melyek a keresztény gyülekezeten belül jöttek létre. Jézus azt hangsúlyozta és azért imádkozott, hogy egység legyen a követői között (Jn 17:21), az apostolok pedig mindent megtettek azért, hogy megőrizzék az egységet a keresztény gyülekezetben (1Ko 1:10; Júd 17–19). Ha a gyülekezethez tartozók csoportokra vagy klikkekre bomlottak, az megbontotta az egységet. Ezért ezekre a csoportokra vagy szektákra is a görög haiʹre·szisz szót kezdték el használni negatív értelemben. A tanításokat érintő nézetkülönbségek heves vitákhoz, viszályhoz, sőt ellenségeskedéshez vezethetnek. (Vesd össze: Cs 23:7–10.) Emiatt a keresztényeknek el kellett kerülniük a szektás csoportosulásokat, melyek a test cselekedeteihez tartoznak (Ga 5:19–21; 1Ko 11:19; 2Pt 2:1).

Néhány későbbi görög kézirat és ókori fordítás kisebb eltérésekkel a következőket teszi hozzá a 6–8-ig terjedő versekhez: „és el akartuk ítélni a törvényünk szerint. (7.) Liziász parancsnok azonban odajött, erőszakkal kivette őt a kezünk közül, (8.) és azt parancsolta, hogy a vádlói jöjjenek hozzád.” Ám a legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratokban nem szerepelnek ezek a szavak, és nyilvánvalóan nem alkotják részét a Cselekedetek könyve eredeti szövegének. (Lásd az A3-as függ.-et.)

végzek én szent szolgálatot: Vagy: „imádom én”. A görög la·treuʹó ige alapvetően szolgálatvégzést jelent, de bizonyos szövegkörnyezetekben úgy is vissza lehet adni, hogy „imád”. A Szentírásban a görög la·treuʹó szó utalhat az Istennek végzett szolgálatra, az Isten imádatával kapcsolatos szolgálatra (Mt 4:10; Lk 1:74; 2:37; 4:8; Ró 1:9; Flp 3:3; 2Ti 1:3; Héb 9:14; 12:28; Jel 7:15; 22:3) vagy a szentélynél, illetve a templomnál végzett szolgálatra (Héb 8:5; 9:9; 10:2; 13:10). Néhány esetben a hamis imádattal kapcsolatban fordul elő a Bibliában abban az értelemben, hogy valaki teremtett dolgokat szolgál vagy imád (Cs 7:42; Ró 1:25).

feltámadásuk: A görög a·naʹszta·szisz kifejezés szó szerinti jelentése az, hogy ’felkel’, ’feláll’. Mintegy 40-szer szerepel a Keresztény görög iratokban, amikor a halottak feltámadásáról van szó. (Néhány példa erre: Mt 22:31; Cs 2:31; 4:2; 17:18, 32; 23:6; 1Ko 15:12, 13.) A Septuagintában az Ézs 26:19-ben az a·naʹszta·szisz igei alakjával adják vissza a héber „él” igét az „élni fognak halottaid” kifejezésben. (Lásd a Szójegyzéket.)

katonatisztnek: Vagy: „századosnak”. Egy százados nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.

Berniké: II. Heródes Agrippa testvére. A híresztelések szerint Agrippa vérfertőző viszonyt folytatott vele. Idővel Titus szeretője lett, mielőtt azt római császárrá avatták.

Druzillával: Annak a Heródesnek a harmadik, legfiatalabb lánya, akit a Cs 12:1 említ, vagyis I. Heródes Agrippáé. I. sz. 38 körül született, és II. Agrippa, Berniké, illetve III. Mariamne testvére volt. (Lásd a Cs 25:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a Szójegyzékben a „Heródes” címszót.) Félix kormányzó a második férje volt. Egy szír király, emesai Azizosz volt az első férje, de elvált tőle, és kb. 16 évesen, i. sz. 54 táján hozzáment Félixhez. Lehetséges, hogy jelen volt, amikor Pál „az igazságosságról, az önuralomról és az eljövendő ítéletről beszélt” Félix előtt (Cs 24:25). Amikor Félix átadta a kormányzói hivatalt Fesztusznak, fogságban hagyta Pált, hogy a zsidók kedvében járjon. Egyesek szerint ezzel fiatal feleségének akart örömet szerezni, aki zsidó volt (Cs 24:27).