Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Gyászoló fiatalok

Gyászoló fiatalok

Gyászolod egy családtagodat? Ha igen, hogyan tudod feldolgozni a hiányukat? Nézzük, hogyan segített a Biblia három fiatalnak.

DAMI TÖRTÉNETE

Dami

Először úgy tűnt, csak egyszerű fejfájásról van szó. De aztán apa annyira rosszul lett, hogy anya kihívta a mentőket. Még ma is emlékszem a mentősökre, akik bevitték a kórházba. Nem is sejtettem, hogy akkor látom apát utoljára. Három nappal később halt meg, mint utólag kiderült, aneurizmában. Még csak hatéves voltam.

Évekig hibáztattam magam. Többször is lepergett előttem a jelenet, amikor apát elviszik, és folyton ezt mondogattam: „Csak álltam ott. Miért nem csináltam semmit?” Sokszor elnéztem a beteg időseket, és ezen gondolkodtam: „Ők miért élnek? És apának miért kellett meghalnia?” Idővel anyának tudtam beszélni az érzéseimről. És mivel Jehova Tanúi vagyunk, a gyülekezetünk nagyon sokat törődött velünk.

Van, aki azt mondja, hogy az ember általában rögtön a tragédia után gyászol, és aztán túljut rajta, de velem ez nem így volt. Igazából tizenéves koromig nem is tudtam gyászolni.

Azt tudom javasolni a fiataloknak, hogy mondják el valakinek, min mennek keresztül. És minél előbb beszélnek az érzéseikről, annál jobbat tesznek vele maguknak.

Nagyon rossz érzés úgy megélni az életem nagy pillanatait, hogy apa nincs velem. De a Biblia ígérete megvigasztal. A Jelenések 21:4 azt írja, hogy Isten hamarosan „letöröl minden könnyet a [szemünkről], és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom”.

DERRICK TÖRTÉNETE

Derrick

Azok a legkedvesebb emlékeim apáról, amikor együtt horgásztunk, vagy a hegyekben kirándultunk. Apa nagyon szerette a hegyeket.

Emlékszem, hogy mindig voltak bajok a szívével. Még kicsi voltam, amikor többször is meglátogattuk a kórházban. Akkor még nem tudtam, hogy ilyen súlyos a betegsége. Kilencéves voltam, amikor meghalt.

Állandóan sírtam. Fojtogató érzés volt, senkivel nem akartam beszélni. Még soha nem éreztem ilyen szörnyen magam, és semmihez nem volt kedvem. Az egyházban, ahová tartoztunk, a fiatalok először törődtek velem, de ez hamar abbamaradt. Az egyháztagok ilyesmiket mondtak: „Most apukádra került a sor.” „Isten magához szólította őt.” „Most már a mennyben van.” Az ilyen szavak sosem nyugtattak meg, de nem tudtam, hogy a Biblia mit tanít ezekről a dolgokról.

Később anya elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, és egy idő után a bátyámmal bekapcsolódtunk. Megtudtuk, mit mond a Biblia a halottak állapotáról, és megvigasztalt minket a feltámadás reménysége (János 5:28, 29). Legtöbbet az Ézsaiás 41:10 segített. Ott Isten ezt mondja: „Ne félj, mert én veled vagyok. Ne tekintgess magad köré, mert én vagyok Istened. Én megerősítelek. Valóban megsegítelek.” Nagyon megvigasztalt, hogy tudtam, Jehova velem van a gyászomban. És a mai napig érzem a törődését.

JEANNIE TÖRTÉNETE

Jeannie

Hétéves voltam, amikor anyukám meghalt rákban. Az a nap olyan volt, mint egy rossz álom. Emlékszem, hogy otthon történt, és ott voltak a nagyszüleim. Mindenki csendes, komor volt. Arra is emlékszem, hogy rántottát ettünk vacsorára. Úgy éreztem, mintha az egész életem lassított felvétel lenne, és a feje tetejére állna.

Akkor is, és még sok évvel azután is azt gondoltam, hogy nekem erősnek kell lennem a kishúgom miatt. Ezért elfojtottam az érzéseimet. A mai napig hajlamos vagyok erre, pedig tudom, hogy nem egészséges.

Emlékszem, milyen kedvesen törődtek velünk Jehova Tanúi gyülekezetében. Épp csak akkor kezdtünk járni a királyságterembe, de olyan szeretettel vettek minket körül, mintha már évek óta oda tartoznánk. Apunak egy teljes évig nem kellett vacsorát főznie, mert mindig ott várt minket az étel az ajtó előtt.

Nekem legjobban a Zsoltárok 25:16, 17 segít. A zsoltáríró így könyörgött Istennek: „Fordítsd felém arcodat, és légy kegyes hozzám, mert magányos vagyok, és nyomorult. Szívem gyötrelmei megsokasodtak; ó, vezess ki szorongattatásaimból!” Megvigasztal, ha arra gondolok, hogy amikor szomorú vagyok, igazából sosem vagyok egyedül. Isten velem van. A Biblia segített, hogy folytatni tudjam a mindennapi életet, és pozitív dolgokra koncentráljak, például a feltámadás reménységére. Újra találkozhatok majd az anyukámmal, amikor tökéletes lesz az egészsége a paradicsomi földön (2Péter 3:13).

Szeretnél többet megtudni arról, hogyan vigasztalja meg a Biblia a gyászolókat? Ingyenesen letöltheted a „Ha meghal valakid, akit szeretsz. . .” című füzetet a www.pr418.com honlapról: KIADVÁNYOK > KÖNYVEK ÉS FÜZETEK.