1–2. a) Miért készülődik Anna szomorúan az utazásra? b) Mit tanulhatunk Anna történetéből?

ANNA lefoglalja magát az utazás előtti készülődéssel, hogy elterelje a gondolatait a nehézségekről. Elkána, a férje minden évben elviszi a családot Silóba, és imádatot mutatnak be Jehovának a hajléknál. Jehova azt szeretné, ha ezek az alkalmak örömteliek lennének. (Olvassátok fel: 5Mózes 16:15.) Anna kislánykorában boldogan vett részt az ünnepeken, ám az utóbbi években sok minden történt, ami miatt nem tud felhőtlenül örülni az utazásoknak.

² A férje, Elkána nagyon szereti őt. De van egy másik felesége is, Peninna, és ő mindenáron meg akarja keseríteni az életét. Megtalálja a módját, hogyan bántsa Annát, és hogyan tegye még az évenkénti utazásokat is gyötrelmessé. Mit tesz? De ami még fontosabb, hogyan segíti át Annát a Jehovába vetett hite ezen az elviselhetetlennek tűnő helyzeten? Ha a nehézségek téged is elkeserítenek, Anna történetét igazán bátorítónak fogod találni.

3–4. Milyen két komoly nehézséggel nézett szembe Anna, és miért okoztak ezek neki gyötrelmet?

³ A Biblia feltárja, hogy Anna két komoly nehézséggel is szembenézett. Az egyik ellen nem sokat, a másik ellen pedig semmit sem tehetett. Egyrészt az okozott neki fájdalmat, hogy a férjének volt egy másik felesége, aki versengett vele, és gyűlölte őt, másrészt pedig az, hogy nem lehettek gyermekei. A meddőség minden feleséget megvisel, aki gyermekre vágyik, ám abban az időben és kultúrában még inkább így volt. Az emberek azt remélték, hogy születnek majd utódaik, akik továbbviszik a család nevét, ezért a meddőséget óriási szégyennek tekintették.

⁴ Ha Peninna nem lett volna, Anna minden bizonnyal el tudta volna viselni ezt a helyzetet. A többnejűség sohasem teremtett  ideális körülményeket, gyakran versengést, viszályt és szívfájdalmat szült, nagyon távol állt attól, amit Isten az Éden kertjében meghatározott, vagyis hogy egy férfinak egy felesége legyen (1Móz 2:24). Tehát a Biblia rossz fényben tünteti fel a többnejűséget, és abból, ami Elkána családjában történt, jól látszik, hogy miért.

5. Miért és hogyan okozott Peninna szenvedést Annának?

⁵ Elkána Annát szerette jobban. A zsidó hagyomány úgy tartja, hogy Annát vette el először, Peninnát pedig néhány évvel később. Bárhogy volt is, Peninna módfelett féltékeny volt Annára, és mindenfélét kitalált, hogy szenvedést okozzon neki. Annával ellentétben ő nem volt meddő, sőt, sorra születtek a gyermekei, és egyre önhittebb lett. Tudta, mennyire fáj Annának, hogy nem lehet anya, de ahelyett, hogy együtt érzett volna vele, és vigasztalta volna, állandóan bántotta. A Biblia azt mondja, hogy „sokat bosszantotta Annát, csak hogy felzaklassa” (1Sám 1:6). És mindezt szántszándékkal tette. Fájdalmat akart okozni Annának, és sikerült is neki.

6–7. a) Vajon miért nem mondta el Anna Elkánának, hogy igazából mi bántja? b) Vajon Anna azért volt meddő, mert Jehova elítélte őt? Magyarázd meg! (Lásd a lábjegyzetet.)

⁶ Úgy tűnik, ebben különösen akkor lelte örömét, mikor a család évente egyszer Silóba utazott. Elkána Peninna minden gyermekének, „minden fiának és leányának” adott egy részt a Jehovának felajánlott áldozatból. Szeretett Annájának pedig egy különleges részt adott. Peninna ezért nagyon féltékeny volt Annára, fölényesen viselkedett vele, és állandóan a szemére hányta, hogy meddő. Emiatt szegény Anna csak sírt, és még étvágya sem volt. Elkána nem tudta nem észrevenni, hogy drága felesége, Anna olyan szomorú, hogy enni sincs kedve. Ezért így próbálta vigasztalni: „Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért fáj a szíved? Hát nem érek én neked többet tíz fiúnál?” (1Sám 1:4–8).

⁷ Elkána tehát felismerte, hogy Anna a meddősége miatt gyötrődik. Anna pedig biztosan nagyra becsülte, hogy a férje kedvesen biztosítja őt a szeretetéről. * Ám Elkána nem tett említést  Peninna rosszindulatú viselkedéséről, és a beszámoló nem utal rá, hogy Anna beszélt volna erről a férjének. Talán arra gondolt, hogy csak rontana a helyzetén, ha leleplezi Peninnát, hiszen nem biztos, hogy Elkána bármin is változtat, és lehet, hogy Peninna gyűlölete is fokozódik, sőt talán a gyermekei és a szolgái is gonoszabbul bánnak majd vele. Így pedig egyre kitaszítottabbnak érezné magát a saját családjában.

8. Ha gonoszul vagy igazságtalanul bánnak veled, hogyan meríthetsz erőt abból, hogy Jehova az igazságosság Istene?

⁸ Akár tudta Elkána, akár nem, hogy mennyire aljasul viselkedik Peninna, az biztos, hogy Jehova Isten mindent látott. Szavában a történet minden részletére fény derül. Ez arra figyelmeztet minket, hogy Jehova elítéli azt, ha valaki látszólag jelentéktelen tettekkel ugyan, de örömét leli abban, hogy másoknak szenvedést okozzon féltékenységből vagy gyűlöletből. Viszont akik Annához hasonlóan jó szándékúak és békések, vigaszt meríthetnek abból, hogy az igazságosság Istene mindent helyrehoz a neki megfelelő időben és módon. (Olvassátok fel: 5Mózes 32:4.) Ezt valószínűleg Anna is tudta, hiszen Jehovához fordult segítségért.

9. Mit tanulhatunk abból, hogy Anna kész volt elmenni Silóba, noha tudta, hogyan bánik majd vele Peninna?

⁹ Kora reggel van, a népes család minden tagja, még a gyermekek is sürögnek-forognak, készülődnek az útra. Silóig több mint 30 kilométert kell megtenniük Efraim dimbes-dombos vidékén. * Az út gyalog egy-két napig tart. Anna tudja, hogyan fog bánni vele a vetélytársa, mégsem marad otthon. Ezzel ragyogó példát állít Isten minden szolgája elé. Soha ne engedjük, hogy mások viselkedése meggátolja, hogy közeledjünk Istenhez, mert így nem kapnánk meg mindazt, ami erőt ad a kitartáshoz.

10–11. a) Miért megy Anna a hajlékhoz, amilyen hamar csak lehet? b) Hogyan önti ki a szívét Anna égi Atyjának, és mit mond neki?

¹⁰ Elkána és a családja végre megpillantja a dombtetőn fekvő Siló városát, melyet szinte teljesen körbefognak a magasabb dombok. Hosszú utat tettek meg, egész nap kanyargós, hegyi utakon gyalogoltak. Ahogy közelednek a városhoz, Anna kétségkívül azon töpreng, mit fog mondani Jehovának imában. Miután megérkeznek, a család leül étkezni. Anna, mihelyt teheti, különválik tőlük, és a hajlékhoz megy. Éli, a főpap az ajtóban üldögél,  ám Anna észre sem veszi, gondolatai az ima körül forognak. Bízik benne, hogy Isten meghallgatja, mert még ha mások nem is, égi Atyja biztosan megérti, min megy keresztül. A sok keserűség olyan erővel tör elő belőle, hogy sírva fakad.

¹¹ A zokogástól egész testében remeg. Ahogy magában Jehovához imádkozik, s némán szavakba önti fájdalmát, mozognak az ajkai. Hosszasan fohászkodik, őszintén feltárja érzéseit égi Atyjának. De nemcsak kér, nemcsak azért imádkozik, hogy Isten áldja meg egy gyermekkel, melyre olyannyira vágyik, hanem nagyon szeretne adni is valamit Istennek. Ezért fogadalmat tesz, hogy ha fia születik, Jehovának adja, hogy a gyermek őt szolgálja egész életében (1Sám 1:9–11).

12. Mit vés az elménkbe Anna példája az imáról?

¹² Anna Isten minden szolgájának jó példát mutatott. Jehova kedvesen arra kéri a szolgáit, hogy őszintén, fenntartás nélkül imádkozzanak hozzá, öntsék ki neki szívüket, ahogyan a gyermekek is bizalommal fordulnak szerető szüleikhez. (Olvassátok fel: Zsoltárok 62:8; 1Tesszalonika 5:17.) Péter apostol ihletés alatt a következő megnyugtató szavakat jegyezte le: „minden aggodalmatokat őrá [Jehovára vessétek], mert ő törődik veletek” (1Pét 5:7).

13–14. a) Mit gondol tévesen Éli Annáról, és miért? b) Miben mutat Anna kiváló példát?

¹³ Ám az emberek nem olyan megértőek és együtt érzőek, mint Jehova. Miközben Anna sírva imádkozik, egy hang hallatán összerezzen. Éli, a főpap egy ideje már figyeli, és most így szól hozzá: „Meddig leszel még részeg? Távolítsd el magadtól a bort.” Éli látja, hogy Anna zokog, és remegnek az ajkai, de ahelyett, hogy megkérdezné, mi bántja, elhamarkodottan azt a következtetést vonja le, hogy részeg (1Sám 1:12–14).

¹⁴ Mennyire fájhat Annának, hogy ebben a gyötrelmes pillanatban ez a megbecsült tisztséget viselő férfi ilyen alaptalan váddal illeti! Ám Anna ismét kiváló példát mutat. Nem engedi, hogy egy ember gyarlósága megakadályozza abban, hogy imádatot mutasson be Jehovának. Tiszteletteljesen elmagyarázza Élinek a helyzetet. Éli, alighanem szelídebb és kedvesebb hangon, ezt mondja neki: „Menj el békében, és adja meg Izrael Istene kérésedet, amit kértél tőle!” (1Sám 1:15–17).

15–16. a) Milyen hatással van Annára, hogy kiönti a szívét Jehovának, és imádatot mutat be a hajléknál? b) Hogyan követhetjük Anna példáját, amikor lesújtottak vagyunk?

¹⁵ Milyen hatással van Annára, hogy kiönti a szívét Jehovának, és imádatot mutat be a hajléknál? A beszámolóban  ezt olvashatjuk: „elment az asszony a maga útján. Evett, és nem volt többé gondterhelt az arca” (1Sám 1:18). Anna tehát megnyugszik. A rá nehezedő érzelmi terheket égi Atyjára bízza, aki sokkal, de sokkal hatalmasabb nála. (Olvassátok fel: Zsoltárok 55:22.) Vajon van olyan teher, melyet Jehova nem tud elhordozni? Nincs. Akkor sem volt, most sincs, és a jövőben sem lesz!

¹⁶ Amikor teher nehezedik ránk, lesújtottak vagyunk, vagy úrrá lesz rajtunk a bánat, kövessük Anna példáját, és mondjuk el őszintén Istennek, akit a Biblia az Ima Meghallgatójának nevez (Zsolt 65:2). Ha bizalommal fordulunk hozzá, mi is megtapasztalhatjuk, hogy „Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak”, elűzi a szomorúságot (Fil 4:6, 7).

17–18. a) Mivel fejezi ki Elkána, hogy helyesli Anna fogadalmát? b) Mire kellett ráébrednie Peninnának?

¹⁷ Másnap reggel Anna és Elkána visszatérnek a hajlékhoz. Anna minden bizonnyal elmondta a férjének, mit kért Jehovától, és mit ígért neki, mivel a mózesi törvény szerint a férj érvénytelenítheti a felesége fogadalmát, ha azt az ő jóváhagyása nélkül tette (4Móz 30:10–15). Ám Elkána nem él ezzel a jogával. Mielőtt hazaindulnak, Annával együtt imádatot mutat be Jehovának a hajléknál.

¹⁸ Vajon mikor vette észre Peninna, hogy már nem tudja bosszantani Annát? A beszámoló nem tér ki rá, ám abból, hogy Anna „nem volt többé gondterhelt”, arra következtethetünk, hogy ettől kezdve jobb kedve lett. Bárhogy volt is, Peninnának hamarosan rá kellett ébrednie, hogy már nem tudja felzaklatni Annát. A Biblia többé nem említi Peninna nevét.

19. Milyen áldásban részesül Anna, és mi mutatja, hogy tudja, kinek köszönheti?

¹⁹ Hónapokkal később Anna megtudja, hogy gyermeket vár. Szívét most már nemcsak béke, hanem határtalan öröm hatja át. De egy pillanatra sem felejtkezik meg arról, kinek köszönheti ezt. Amikor a fiú megszületik, Sámuelnek nevezi el. A Sámuel név azt jelenti, hogy ’Isten neve’, és nyilvánvalóan arra utal, hogy valaki Isten nevét hívja segítségül, ahogyan azt Anna is tette. Ebben az évben Anna nem megy Silóba Elkánával és a családdal. Sőt, három évig otthon marad a gyermekkel, míg el nem választja. Majd lélekben felkészül arra a napra, amikor el kell válnia szeretett fiától.

20. Hogyan teljesíti Anna és Elkána a Jehovának tett fogadalmát?

 ²⁰ A búcsú biztosan nem könnyű. Persze Anna tudja, hogy Sámuel jó kezekben lesz Silóban, és valószínűleg a hajléknál szolgáló nők viselik majd gondját. De Sámuel még annyira kicsi, és hát melyik anya ne vágyna rá, hogy együtt legyen a gyermekével? Mindezek ellenére Anna és Elkána elviszi a fiút, de nem sajnálkozva, hanem hálás szívvel. Miután áldozatot ajánlanak fel Isten házánál, Sámuelt odaviszik Élihez, és emlékeztetik arra, hogy Anna évekkel korábban fogadalmat tett Jehovának a hajléknál.

21. Hogyan tükrözi Anna hitének mélységét a Jehovának mondott imája? (Lásd a „ Két figyelemre méltó ima” című kiemelt részt.)

²¹ Anna ezután imát mond, Isten pedig méltónak találta az imáját arra, hogy belefoglalja ihletett Szavába. Az 1Sámuel 2:1–10-ben feljegyzett ima minden egyes sora Anna hitének mélységét tükrözi. Dicséri Jehovát, amiért csodálatosan használja a hatalmát: páratlan módon képes megalázni a gőgösöket, megáldani az elnyomottakat, kioltani egy életet, vagy akár megmenteni valakit a haláltól. Dicséri Atyja egyedülálló szentségét, igazságosságát és hűségét. Anna jó okkal mondhatja: „nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.” Jehovában teljesen megbízhatnak a szolgái, ő nem változik, menedéke minden elnyomottnak és lesújtottnak, aki hozzá fordul segítségért.

22–23. a) Miért biztos Sámuel abban, hogy a szülei szeretik? b) Hogyan áldotta meg Jehova Annát?

²² Milyen jó a kis Sámuelnek, hogy ilyen istenfélő édesanyja van! Bár biztosan hiányzik neki, sohasem érzi úgy, hogy az édesanyja megfeledkezett róla. Anna  évről évre eljön Silóba, és egy palástot hoz Sámuelnek, hogy abban szolgáljon a hajléknál. Ő maga készíti el, minden egyes öltésben benne van a szíve-lelke. (Olvassátok fel: 1Sámuel 2:19.) Szeretettel adja rá kisfiára az új ruhát, szépen eligazgatja rajta, és közben kedves szavakkal bátorítja. Sámuel nagy áldásban részesült, hogy ilyen édesanyja volt, és később ő is áldásnak bizonyult a szüleinek és egész Izraelnek.

²³ Jehova Annáról sem feledkezett meg: termékennyé tette, és még öt gyermeket szült Elkánának (1Sám 2:21). Ám Anna számára a legnagyobb áldás minden bizonnyal a közte és égi Atyja, Jehova közti kötelék volt, mely az évek során csak egyre szorosabbá vált. Ha törekszel rá, hogy kövesd az istenfélő Anna példáját, te is átélheted ezt.