Ugrás a tartalomra

Készségesen ajánlkoztak a szolgálatra – Bulgária

Készségesen ajánlkoztak a szolgálatra – Bulgária

 Jehova Tanúi Bulgáriában szorgalmasan tanítanak másokat Istenről és a Bibliáról. 2000 óta több százan költöztek Bulgáriába, hogy támogassák ezt a munkát. Milyen nehézségekkel jár egy ilyen költözés? De miért éri meg az erőfeszítést? Nézzük, mit mondanak erről néhányan, akik Bulgáriába költöztek.

A cél kitűzése

 „Mindig is szerettünk volna ott szolgálni, ahol nagyobb a szükség – meséli Darren, aki korábban Angliában élt. – Miután összeházasodtunk Dawnnal, Londonba költöztünk, hogy az orosz nyelvű területen szolgáljunk. Többször is előfordult, hogy már egészen konkrét terveink voltak, de a költözés különböző okok miatt egyszer sem jött össze. Már majdnem feladtuk, de az egyik barátunk segített felismerni, hogy a célunk nem is olyan elérhetetlen.” Darren és Dawn ezután utánanézett annak, hogy melyik ország lenne elérhető cél számukra. 2011-ben költöztek Bulgáriába.

Darren és Dawn

 Olyanok is vannak, akiknek eredetileg nem volt célja, hogy külföldön szolgáljanak, de mások szép példája felbátorította őket. Giada a férjével, Lucával Olaszországban élt. Ezt meséli: „Találkoztam olyan testvérnőkkel, akik Dél-Amerikában és Afrikában szolgáltak. Amikor láttam, milyen boldogok, és milyen nagyszerű élményeik vannak a szolgálatban, az megérintette a szívemet. Ez arra ösztönzött, hogy én is változtassak a céljaimon.”

Luca és Giada

 Tomasz és Veronika a gyermekeikkel, Klarával és Mathiasszal 2015-ben költöztek Csehországból Bulgáriába. Miért szánták rá magukat erre a lépésre? Tomasz ezt mondja: „Mély benyomást tett ránk mások példája, köztük néhány rokonunké is. Megragadott minket, hogy milyen boldogok, és milyen sok élményben van részük. Erről sokat beszélgettünk.” Ez a család most boldogan szolgál a bulgáriai Montanában.

Klara, Tomasz, Veronika és Mathias

 Linda, aki szintén Bulgáriába költözött, ezt mondja: „Sok évvel ezelőtt ellátogattam Ecuadorba. Ott megismerkedtem olyan testvérekkel, akik máshonnan költöztek oda, hogy támogassák a prédikálómunkát. A példájuk vágyat ébresztett bennem, hogy egy nap majd én is szükségterületen szolgáljak.” Petterit és Nadját, akik Finnországból származnak, szintén mások példája ösztönzött. Ezt mesélik: „A gyülekezetünkben voltak olyanok, akik külföldre költöztek, hogy ott szolgáljanak, ahol nagyobb a szükség. Mindig lelkesen meséltek az élményeikről. Azt mondták, hogy ezek voltak életük legjobb évei.”

Linda

Nadja és Petteri

Fontos a jó tervezés

 A sikeres külföldi szolgálathoz elengedhetetlen a jó tervezés (Lukács 14:28–30). „Amikor már komolyan foglalkoztatott, hogy külföldre költözzek, sokat imádkoztam, és kutattam a kiadványainkban – meséli Nele Belgiumból. – Sok cikket elolvastam a témában, kifejezetten azzal a céllal, hogy megtudjam, min kell változtatnom.”

Nele (jobbra)

 Kristian és Irmina, akik Lengyelországból származnak, több mint kilenc évig éltek Bulgáriában. Nagyon hasznosnak találták, hogy a költözés előtt egy bolgár nyelvű csoportba jártak. A testvérek bátorították őket, és sokat segítettek nekik a nyelvtanulásban. Így mesélnek az élményeikről: „Ha engeded, hogy Jehova felhasználjon, ő támogatni fog, és gondoskodik rólad, és ezt csodás érzés megtapasztalni. Ha készségesen ezt mondod neki: »Itt vagyok én! Küldj engem!«, olyasmikre leszel képes, amikre álmodban sem gondoltál volna” (Ézsaiás 6:8).

Kristian és Irmina

 Reto és Cornelia, akik Svájcban éltek, úgy döntöttek, hogy egyszerűsítenek az életükön, hogy spórolni tudjanak a költözésre. Ezt mesélik: „Egy évvel a költözés előtt Bulgáriába látogattunk egy hétre, hogy jobban megismerjük az országot. Találkoztunk egy misszionárius házaspárral, akik adtak néhány gyakorlatias javaslatot.” Reto és Cornelia megfogadták ezeket a tanácsokat, és már több mint 20 éve Bulgáriában szolgálnak.

Cornelia és Reto a fiaikkal, Lucával és Yannikkal

A nehézségek leküzdése

 A külföldre költözés sokszor új, kihívást jelentő helyzetek elé állítja az embert (Cselekedetek 16:9, 10; 1Korintusz 9:19–23). Az egyik legnagyobb nehézséget a nyelvtanulás jelenti. Luca, akit korábban már említettünk, ezt mondja: „Mindig is szerettünk a saját szavainkkal hozzászólni az összejöveteleken. De egy ideig még egy nagyon egyszerű válaszra is óriási erőfeszítés volt felkészülni. Úgy éreztük magunkat, mintha újra gyerekek lennénk. Sőt, még a gyerekek is jobb válaszokat adtak nálunk bolgárul.”

 Ravil Németországból ezt mondja: „A nyelvtanulás nagyon fárasztó volt. De mindig arra gondoltam, hogy ne vegyem túl komolyan magam, és hogy a humorérzék akkor is segít, ha hibázom. A nehézségek leküzdését nem problémának élem meg, hanem úgy tekintek rá, mint ami része a Jehovának végzett szolgálatomnak.”

Ravil és Lilly

 Linda, akit korábban már idéztünk, ezt mondja: „Nincs jó érzékem a nyelvekhez, és a bolgár nem egy könnyű nyelv. Ezért többször is úgy éreztem, hogy feladom. Ha nem tudod kifejezni magad, és nem érted, mit beszélnek körülötted, nagyon magányosnak érzed magad. Hogy erős maradjon a kapcsolatom Jehovával, mindent az anyanyelvemen, svédül tanulmányoztam. A testvérek sokat segítettek, így végül sikerült leküzdeni a nyelvi nehézségeket.”

 Nem könnyű megküzdeni a honvággyal sem, hiszen akik külföldre költöznek, távol kerülnek a családtagjaiktól és a barátaiktól. Eva, aki a férjével, Yannisszal költözött Bulgáriába, ezt mondja: „Eleinte nagyon magányos voltam. Az segített megküzdeni ezzel, hogy rendszeresen beszélgettünk a rokonainkkal és a barátainkkal, és igyekeztünk új barátságokat kötni.”

Yannis és Eva

 Más nehézségek is vannak. Például Robert és Liana, akik Svájcból költöztek Bulgáriába, ezt mondják: „Nem volt könnyű megbarátkoznunk az új nyelvvel és kultúrával. Ráadásul arra sem voltunk felkészülve, hogy mennyire hidegek itt a telek.” De a pozitív szemléletmód és a humor sokat segített ennek a házaspárnak, akik már 14 éve szolgálnak Bulgáriában.

Robert és Liana

Az áldások

 Lilly mindenkinek csak javasolni tudja, hogy próbálja ki a szolgálatnak ezt az ágát. Ezt meséli: „Olyan helyzetekben tapasztalhattam meg Jehova segítségét, amelyekre otthon valószínűleg nem került volna sor. Itt többet tehetek másokért. Ez segít közelebb kerülni Jehovához, és örömet és megelégedettséget ad.” Ezzel a férje, Ravil is egyetért. Ezt mondja: „Elképzelni sem tudok ennél jobb életet! Lehetőségem volt megismerni buzgó Tanúkat a világ különböző pontjairól. Nagyon sokat tanultam tőlük.”

 Azzal, hogy sokan ilyen készségesen ajánlkoznak a szolgálatra, hozzájárulnak ahhoz, hogy „a királyságról szóló jó hírt. . . az egész lakott földön [hallják]” (Máté 24:14). Akik készek voltak Bulgáriába költözni, megtapasztalhatták, hogy Jehova megadja amire a szívük vágyik, és sikeressé teszi minden tervüket (Zsoltárok 20:1–4).