„Ha tényleg szeretnéd megismerni Istent, maradj csak Jehova Tanúival.” Ez a megjegyzés nagyon megdöbbentett. Ekkor már egy kis ideje tanulmányoztam Jehova Tanúival. De ahhoz, hogy megértsétek a reakciómat, hadd meséljek egy kicsit az életemről.

 Quezaltepequében, egy salvadori városban születtem, 15 gyerek közül hatodikként. A szüleim arra tanítottak, hogy becsületes és törvénytisztelő ember legyek. Akkoriban Leonardo és mások, akik Jehova Tanúi voltak, néha eljöttek hozzánk, hogy tanítsanak minket a Bibliából. Ám nem fogadtam meg, amit tanultam, és egyik rossz döntést hoztam a másik után. 14 éves koromban elkezdtem inni és kábítószerezni az iskolai barátaimmal. Szép lassan mindegyikük otthagyta az iskolát, hogy csatlakozzon egy bandához. Én is így tettem. Napközben az utcán lófráltunk, pénzt követeltünk az emberektől, és loptunk, hogy finanszírozni tudjuk a szenvedélyeinket.

 A banda lett a családom. Úgy éreztem, hogy hűséggel tartozom nekik. Például egyszer az egyik bandatagunk bedrogozva rátámadt a szomszédunkra. Neki azonban sikerült leterítenie a barátomat, és hívta a rendőröket. Dühömben elkezdtem szétverni a szomszéd kocsiját egy ütővel, hogy rávegyem, engedje el a barátomat. Könyörgött, hogy álljak le, de nem hallgattam rá, és egyesével bezúztam a kocsi ablakait, és a kasztnit is szétvertem.

 Amikor 18 voltam, a bandám összecsapott a rendőrséggel. Éppen egy házi készítésű bombát akartam eldobni, amikor az valahogyan felrobbant a kezemben. Csak arra emlékszem, hogy, látva az összeroncsolódott kezemet, elájultam. A kórházban tértem magamhoz, ahol elmondták, hogy elveszítettem a jobb kezemet, a hallásomat a jobb fülemre, és majdnem teljesen megvakultam a jobb szememre.

 Miután kiengedtek a kórházból, a sérüléseim ellenére egyenesen a bandámhoz mentem. Nem sokkal később letartóztattak, és börtönbe kerültem. Ott még inkább megerősödött a kapcsolatom a bandatagokkal. Egész nap együtt voltunk, a reggeli első füves cigitől egészen lefekvésig.

 Amikor börtönben voltam, Leonardo meglátogatott. Miközben beszélgettünk, egyszer csak a karomon levő tetoválásra mutatott. „Tudod, hogy mire utal ez a 3 pont?” – kérdezte. „Még szép! Szex, drog és rock and roll” – válaszoltam. De Leonardo ezt mondta: „Szerintem meg inkább kórház, börtön és sír. Kórházban már voltál, most pedig börtönben vagy. Szerinted mi a következő?”

 Leonardo szavai megdöbbentettek. Igaza volt. Ahogy éltem, azzal tényleg a saját síromat ástam. Leonardo felajánlotta a bibliatanulmányozást, én pedig elfogadtam. Amit megtudtam a Bibliából, arra indított, hogy változtassak az életemen. Például a Biblia azt mondja, hogy „a rossz társaság megrontja a jó erkölcsöt” (1Korintusz 15:33, lábjegyzet). Tehát új barátok után kellett néznem. Ezért a bandagyűlések helyett azokra az összejövetelekre kezdtem járni, amelyeket Jehova Tanúi a börtönben tartottak. Az egyik összejövetelen megismerkedtem Andrésszel, aki szintén rab volt, és a börtönben lett Jehova Tanúja. Megkérdezte, hogy ezentúl nem reggeliznénk-e együtt. Így a napjaim már nem egy füves cigivel kezdődtek, hanem azzal, hogy Andrésszel megbeszéltünk egy-egy bibliaverset.

 A bandatagok egyből észrevették, hogy változni kezdtem. Az egyik bandavezér szólt, hogy beszélni akar velem. Megijedtem, mert nem tudtam, hogy mit fog tenni velem, ha megtudja, mire készülök. A bandából kilépni szinte lehetetlen volt. Ezt mondta: „Észrevettük, hogy már nem vagy ott a gyűléseinken, és helyette Jehova Tanúihoz jársz. Mik a terveid ezzel?” Elmondtam neki, hogy folytatni akarom a Biblia tanulmányozását, és hogy szeretném egyenesbe hozni az életem. Meglepődtem, amikor azt mondta, hogy a banda tagjai tisztelni fognak, ha bizonyítom, hogy valóban Jehova Tanúja akarok lenni. Majd ezt mondta: „Ha tényleg szeretnéd megismerni Istent, maradj csak Jehova Tanúival. De akkor elvárjuk tőled, hogy többé ne tegyél semmi rosszat. Gratulálok, a jó úton jársz! A Tanúk igazán segíteni tudnak neked. Én is tanulmányoztam velük az Egyesült Államokban, és néhány családtagom szintén Tanú. Ne félj, csak csináld!” Bár még mindig féltem, közben nagyon boldog voltam. Megköszöntem Jehova Istennek. Olyan érzés volt, mintha egy madár lennék, akit kiengednek a kalitkából. Már értettem Jézus szavait: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8:32).

 Volt, amikor néhány korábbi barátom próbára tett azzal, hogy droggal kínált. Be kell vallanom, nem mindig tudtam ellenállni. De idővel a sok őszinte ima segített, hogy teljesen felhagyjak a rossz szokásaimmal (Zsoltárok 51:10, 11).

 Miután kiengedtek a börtönből, sokan úgy gondolták, hogy visszatérek a régi életemhez. De nem így lett. Ehelyett gyakran visszamentem a börtönbe, hogy megosszam a rabokkal, amit a Bibliából tanultam. Végül a korábbi barátaim meggyőződtek arról, hogy tényleg megváltoztam. Sajnos ez nem volt igaz a korábbi ellenségeimre.

 Egy nap éppen prédikáltunk egy testvérrel, amikor egy korábbi rivális banda tagjai, fegyverekkel a kezükben hirtelen körülvettek minket, és azzal fenyegettek, hogy megölnek. A társam udvariasan, de bátran elmagyarázta nekik, hogy már nem vagyok bandatag. Eközben én próbáltam nyugodt maradni. Nekem estek, és figyelmeztettek, hogy többé ne lássanak itt. Majd leengedték a fegyvereket, és hagytak elmenni minket. A Biblia segített valóban megváltoznom. Korábban megpróbáltam volna bosszút állni. Most azonban igyekszem alkalmazni az 1Tesszalonika 5:15 tanácsát: „Vigyázzatok, hogy senki se fizessen senkinek sérelemmel a sérelemért, hanem mindig egymás javát keressétek, és másokét is.”

 Mióta Jehova Tanúja lettem, mindent megteszek, hogy becsületes ember legyek. Ám ez nem mindig volt könnyű. Azonban Jehova Isten segítségével, a Bibliában lévő tanácsokkal és az új barátaim támogatásával sikerült megváltoznom. Soha nem akarom újra elkövetni a korábbi tetteimet (2Péter 2:22).

 Korábban dühös, erőszakos ember voltam. Biztos vagyok benne, hogyha nem változtattam volna ezen, ma már nem élnék. Teljesen átformált, amit a Bibliából tanultam. Felhagytam a káros szenvedélyeimmel. Megtanultam, hogyan legyek békés a korábbi ellenségeimmel (Lukács 6:27). Most olyan barátaim vannak, akik jó tulajdonságokra ösztönöznek (Példabeszédek 13:20). Boldog, céltudatos életet élek, és egy olyan Istent szolgálok, aki kész volt megbocsátani minden rossz tettemet (Ézsaiás 1:18).

 2006-ban részt vettem egy különleges iskolán, amelyet egyedülálló keresztényeknek tartottak. Néhány évvel később megházasodtam, és most együtt neveljük a lányunkat a bájos feleségemmel. Ma az időm nagy részében azokat a bibliai alapelveket tanítom másoknak, amelyek nekem is segítettek. Emellett vénként szolgálok a helyi gyülekezetben, és próbálok segíteni a fiataloknak, hogy elkerüljék azokat a hibákat, amelyeket én elkövettem az ő korukban. Ahelyett, hogy a saját síromat ásnám, arra az örökké tartó jövőre építek, melyet Isten a Bibliában megígért.