Igen, Jehova Tanúi gyakran segítenek, amikor katasztrófa történik. Gyakorlati segítséget nyújtunk a Tanúknak, és másoknak is, összhangban a Galácia 6:10-zel: „tegyünk jót mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben.” Az áldozatokat lelkileg is támogatjuk, illetve bibliai gondolatokkal vigasztaljuk őket, amire óriási szükségük van (2Korintusz 1:3, 4).

 Egy katasztrófa után a helyi gyülekezetekben szolgáló felelős személyek igyekeznek meggyőződni arról, hogy azok, akik kapcsolatot ápolnak a gyülekezetükkel, jól vannak-e, és szükségük van-e valamire. Ezután beszámolót küldenek Jehova Tanúi fiókhivatalának a helyzetről és arról, hogy mit tettek már az érintettekért.

 Ha akkora károk keletkeztek, hogy a gyülekezetek már nem tudják saját erőből megoldani a helyreállítást, Jehova Tanúi vezetőtestülete gondoskodik róla, hogy megkapják a szükséges segítséget. Az első századi keresztények hasonló módon támogatták egymást egy éhínség idején (1Korintusz 16:1–4). A helyi fiókhivatal katasztrófasegély-bizottságokat nevez ki, hogy megszervezzék és irányítsák a segélyakciót. Ilyenkor messzebb lakó Tanúk általában felajánlják az idejüket és az erőforrásaikat, hogy segíthessenek (Példabeszédek 17:17).

 Az adományok egy részét, melyek Jehova Tanúi fiókhivatalaiba érkeznek, arra fordítják, hogy támogassák a katasztrófák áldozatait (Cselekedetek 11:27–30; 2Korintusz 8:13–15). Mivel a munkát fizetés nélkül dolgozó önkéntesek végzik, és nincsenek adminisztrációs költségek, a segélyre szánt adományokat a tényleges segítségnyújtásra fordítják. Gondosan bánnak az összes beérkező adománnyal (2Korintusz 8:20).