Ugrás a tartalomra

Mi a pászka?

Mi a pászka?

A Biblia válasza

 A pászka egy zsidó ünnep, melyen arról emlékeznek meg, hogy Isten kiszabadította az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból i. e. 1513-ban. Isten parancsolta meg, hogy minden évben emlékezzenek meg erről a fontos eseményről a zsidó naptár szerint abib hónap (később niszánnak nevezték) 14-én (2Mózes 12:42; 3Mózes 23:5).

Miért pászka az ünnep neve?

 A „pászka” kifejezés egy héber szóból származik, melynek jelentése: ’elmegy mellette’. Ez arra a csapásra utal, amikor Isten megölte az egyiptomiak elsőszülötteit, de az izraelitákéit nem (2Mózes 12:27; 13:15). A pusztító csapás előtt Isten azt mondta az izraelitáknak, hogy hintsék meg a házaik szemöldökfáját és ajtófélfáit egy levágott bárány vagy kecske vérével (2Mózes 12:21, 22, lábjegyzet). Így amikor Isten meglátja ezt a jelet, elmegy az otthonaik mellett, azaz életben hagyja az elsőszülötteiket (2Mózes 12:7, 13).

Hogyan tartották meg a pászkát a bibliai időkben?

 Isten utasításokat adott az izraelitáknak, hogyan ünnepeljék meg az első pászkát. a A Biblia többek között a következő jellegzetességeket említi a pászkával kapcsolatban.

  •   Áldozat: Abib (niszán) hónap 10-én minden család kiválasztott egy egyesztendős bárányt (vagy kecskét), 14-én pedig levágták. Az első pászkán az izraeliták meghintették az áldozat vérével az ajtófélfákat és a szemöldökfát. Megsütötték az egész állatot és megették (2Mózes 12:3–9).

  •   Étkezés: A bárányt (vagy kecskét) kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel ették (2Mózes 12:8).

  •   Ünnepség: A pászka után hét napon át tartották a kovásztalan kenyerek ünnepét. Ez idő alatt nem ettek kovászos kenyeret (2Mózes 12:17–20; 2Krónikák 30:21).

  •   Oktatás: A pászka ideje alatt a szülők Jehova Istenről tanították a gyermekeiket (2Mózes 12:25–27).

  •   Utazás: Idővel az izraeliták Jeruzsálembe utaztak, hogy megünnepeljék a pászkát (5Mózes 16:5–7; Lukács 2:41).

  •   Egyéb szokások: Jézus napjaiban bort szolgáltak fel a pászkavacsorához, és énekeltek is (Máté 26:19, 30; Lukács 22:15–18).

Tévhitek a pászkával kapcsolatban

 Tévhit: Az izraeliták niszán 15-én ették a pászkavacsorát.

 Tény: Isten azt parancsolta az izraelitáknak, hogy niszán 14-én, közvetlenül naplemente után vágják le a bárányt, és még aznap éjjel egyék is meg (2Mózes 12:6, 8). Az izraelitáknál naplementétől naplementéig tartott egy nap (3Mózes 23:32). Tehát niszán 14-e kezdetén vágták le a bárányt és ették meg a pászkavacsorát.

 Tévhit: A keresztényeknek meg kell ünnepelniük a pászkát.

 Tény: Miután i. sz. 33. niszán 14-én Jézus megünnepelte a pászkát, egy új megemlékezést vezetett be, az Úr vacsoráját (Lukács 22:19, 20; 1Korintusz 11:20). Ez az étkezés felváltotta a pászkát, mivel ez Krisztusnak, a pászkabáránynak az áldozatára emlékeztet (1Korintusz 5:7). Jézus váltságáldozata értékesebb a pászkaáldozatnál, mivel általa minden ember megszabadulhat a bűn és a halál fogságából (Máté 20:28; Héberek 9:15).

a Idővel néhány kiigazításra volt szükség. Például az első pászkát az izraeliták „sietve” tartották meg, mivel készen kellett állniuk arra, hogy elhagyják Egyiptomot (2Mózes 12:11). De miután megérkeztek az ígéret földjére, már nem kellett sietősen ünnepelniük.