A bibliai időkben a böjt elfogadható volt Isten szemében, amennyiben azt helyes indítékból tették. Ha viszont helytelen indítékból böjtölt valaki, akkor Isten nemtetszését vonta magára. A Biblia nem ad parancsot a ma élő embereknek a böjtre, de nem is tiltja.

•   Amikor segítséget vagy útmutatást kértek Istentől. A Jeruzsálembe induló emberek azért böjtöltek, hogy kifejezzék, mennyire őszintén kérik Isten segítségét (Ezsdrás 8:21–23). Pál és Barnabás olykor böjtöltek, mielőtt véneket neveztek ki a gyülekezetekben (Cselekedetek 14:23).

•   Amikor Isten szándékára akartak összpontosítani. Jézus a keresztelkedése után 40 napig böjtölt, hogy Isten akaratára összpontosítva felkészüljön a szolgálatára (Lukács 4:1, 2).

•   Amikor a bűneik miatti megbánásukat akarták kimutatni. Jóel prófétán keresztül Isten erre szólította fel a hűtlen izraelitákat: „térjetek vissza hozzám teljes szívetekkel, böjtöléssel, sírással és jajgatással” (Jóel 2:12–15).

•   Amikor megtartották az engesztelés napját. Az Izrael nemzetének adott törvényében Isten azt parancsolta a zsidóknak, hogy böjtöljenek az évente megtartott engesztelés napján (3Mózes 16:29–31). a A böjt ilyenkor helyénvaló volt, mivel arra emlékeztette őket, hogy tökéletlenek, és szükségük van Isten megbocsátására.

•   Fel akarja hívni magára a figyelmet. Jézus azt tanította, hogy a vallásos böjt nem tartozik másokra, csakis az egyénre és Istenre (Máté 6:16–18).

•   Igazságosnak akarja feltüntetni magát. A böjt nem tesz senkit sem magasabb rendűvé erkölcsileg vagy szellemileg (Lukács 18:9–14).

•   Ezzel próbálja ellensúlyozni, hogy szándékosan bűnt gyakorol (Ézsaiás 58:3, 4). Isten csak olyan személy böjtjét fogadta el, aki engedelmeskedett neki, és őszintén megbánta a bűneit.

•   Csupán vallásos szertartásként végzi (Ézsaiás 58:5–7). Isten nem leli ebben örömét, mint ahogy egy szülő sem örül annak, ha a gyermeke nem szívből szereti, csak kötelességből.

 Nem. Isten elvárta az izraelitáktól, hogy böjtöljenek az engesztelés napján, de megszüntette ezt az ünnepet, miután Jézus egyszer s mindenkorra engesztelést szerzett a bűnbánó személyek vétkeiért (Héberek 9:24–26; 1Péter 3:18). A keresztények nincsenek a mózesi törvény hatálya alatt, amely alapján meg kellene tartaniuk az engesztelés napját (Róma 10:4; Kolosszé 2:13, 14). Ennélfogva maguk dönthetik el, hogy böjtölnek-e, vagy sem (Róma 14:1–4).

 A keresztények felismerik, hogy az imádatuk nem a böjt köré épül. A Biblia sehol nem beszél úgy a böjtről, mint ami vidám tevékenység lenne, ellenben az igaz keresztények örömmel imádják Istent. Így „a boldog Isten”, Jehova tulajdonságát tükrözik vissza (1Timóteusz 1:11; Prédikátor 3:12, 13; Galácia 5:22).

 Tévhit: A keresztényeknek böjtölniük kell, amikor megemlékeznek Jézus haláláról.

 Tény: Jézus nem parancsolta a tanítványainak, hogy böjttel emlékezzenek meg a haláláról (Lukács 22:14–18). Ugyan beszélt arról, hogy a tanítványai böjtölni fognak a halálakor, de ezt nem parancsként mondta, csupán kijelentette, mi fog történni (Máté 9:15). A Biblia arra utasítja a keresztényeket, hogy ha éhesek, egyenek otthon, mielőtt megemlékeznek Jézus haláláról (1Korintusz 11:33, 34).