AMIKOR William Bedell, angol pap Írországba érkezett 1627-ben, érthetetlen helyzettel találta magát szemben. A katolikus Írország a protestáns Anglia uralma alatt állt. A reformációnak köszönhetően szerte Európában már sok nyelvre lefordították a Bibliát. Ám úgy tűnt, hogy senki nem foglalkozott azzal, hogy ír nyelven is meglegyen.

Bedell úgy érezte, az íreket „nem szabad elhanyagolni csak azért, mert nem tudnak angolul”. Célul tűzte ki, hogy kiadja a Bibliát ír nyelven. De kemény ellenállásba ütközött, különösen a protestánsok részéről. Miért?

Bedell kötelességének érezte, hogy megtanuljon írül. A Dublini Egyetem (Trinity College) igazgatójaként és később is, amikor Kilmore püspöke lett, arra ösztönözte a tanulókat, hogy használják az ír nyelvet. Igazából I. Erzsébet angol királynő pont azért alapította meg a Dublini Egyetemet, hogy ott olyan papokat képezzenek, akik az alattvalók anyanyelvén tudják tanítani a Biblia üzenetét. Bedell ennek próbált eleget tenni.

A kilmore-i egyházmegyében a legtöbben írül beszéltek. Ezért Bedell ragaszkodott hozzá, hogy a papok tudjanak írül. A kérése összhangban volt Pál apostol szavaival, aki az 1Korintusz 14:19 szerint ezt mondta: „A gyülekezetben. . . inkább szólnék öt szót az értelmemmel, hogy oktathassak is másokat szóban, semmint tízezer szót más nyelven”, vagyis olyan nyelven, melyet kevesen értenek.

De sok befolyásos ember mindent megtett, hogy ebben megakadályozza Bedellt. A történészek szerint néhányan azt bizonygatták, hogy az ír nyelv használata „veszélyt jelent az államra nézve”, mások azt sugallták, hogy „nem egyezik a kormány érdekeivel”. Voltak, akik úgy érezték, Anglia érdeke megkívánja, hogy az íreket tudatlanságban hagyják. Sőt törvényeket hoztak, hogy az írek hagyjanak fel a szokásaikkal és az ír nyelv használatával, helyette vegyék át az angol szokásokat, és tanuljanak meg angolul.

Bedellt nem riasztotta el ez az erőszakos szembenállás. Az 1630-as évek elején nekikezdett, hogy az akkoriban kiadott angol Bibliát (1611-es King James Version) ír nyelvre fordítsa. Olyan Bibliát akart kiadni, amelyet a lehető legtöbben megértenek. Tudta, hogy a szegények nem fognak rátalálni a Szentírásban az örök élet nyitjára, ha nem tudják olvasni a Bibliát (János 17:3).

 Nem Bedell volt az első, aki így gondolta. Mintegy 30 évvel korábban egy másik püspök, William Daniel felismerte, milyen nehéz bárkinek is megérteni a Biblia tanítását, ha azt „egy ismeretlen nyelv felhője takarja”. Daniel lefordította írre a Keresztény Görög Iratokat. Bedell pedig belekezdett a Héber Iratok fordításába. A Bedell-biblia mindkettőjük munkájának az eredményét tartalmazza. Mint kiderült, a Bedell-biblia, mely az első teljes ír Biblia, mintegy 300 éven át az egyetlen ír Biblia volt.

Bedellnek, aki képzett héber nyelvtudós volt, két ír anyanyelvű is segített angolról írre fordítani a Szentírást. Ahogy haladtak a munkával, Bedell egy vagy két másik segítőjével aprólékosan átnézte, majd átdolgozta a verseket. Referenciamunkának egy értékes régi héber kéziratot, a görög Septuagintát, valamint a Giovanni Diodati, svájci teológus által készített, olasz fordítást használták.

Bedellék a King James Version fordítóinak példáját követték – akik közül Bedell sokakat személyesen is ismert –, és több helyen használták Isten nevét a fordításukban. Például a 2Mózes 6:3-ban Isten nevét úgy adták vissza, hogy Iehovah. Bedell eredeti kéziratát Írországban, a dublini Marsh Könyvtárban őrzik. (Lásd az „Elismerik Bedell munkáját” című kiemelt részt.)

Bedell 1640-ben fejezte be a fordítást, de nem tudta kiadni. Miért? Az egyik ok az volt, hogy még mindig hajthatatlanul ellenezték a munkáját. Ezért megrágalmazták Bedell első számú fordítóját.  Azt remélték, hogy a munkája így hitelét veszti, és végül aljas módon azt is elérték, hogy ezt a fordítót letartóztassák és bebörtönözzék. Ha ez még nem lett volna elég, Bedell 1641-ben egy véres és elkeseredett, angolellenes forradalom kellős közepén találta magát. Annak ellenére, hogy angol származású volt, a helyi írek egy ideig megvédték őt, mert tudták, hogy őszintén törődik velük. Végül a lázadó katonák bebörtönözték, és nagyon rossz körülmények között tartották fogva. Kétségkívül ez vezetett a halálához 1642-ben. Nem láthatta, hogy megjelenik a munkája.

Bedell munkája majdnem megsemmisült, amikor kifosztották és tönkretették az otthonát. Egy közeli barátjának viszont sikerült megmentenie a teljes fordítását. Idővel Narcissus Marsh birtokába került, aki később Armagh érseke és az ír egyház prímása lett. Majd 1685-ben bátran kiadta a Bedell-bibliát a Robert Boyle tudóstól kapott anyagi támogatással.

A Bedell-biblia nem kapott nemzetközi elismerést, de igazán jelentős lépés volt a Biblia megértésében, elsősorban azoknak, akik írül beszéltek. Ám nemcsak Írországban vették jó hasznát, hanem Skóciában, és más helyeken is. Így az anyanyelvükön olvashatták a Bibliát, és jobb kapcsolatba kerülhettek Istennel (Máté 5:3, 6).

A Bedell-biblia ebben még ma is segít az igazságot kereső embereknek. Egy ír férfi, aki nemrégiben tudta meg, mit tanít a Biblia, ezt mondja: „Amikor a Bedell-bibliát olvassuk, Isten Szavát az anyanyelvünkön hallhatjuk. Ez nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy én és a családom megismerjük a Szentírásban található csodálatos igazságokat.”