Sok minden van, amiről az emberek egyformán vélekednek. Például, mindenki szereti, ha korrektül, kedvesen és együttérzően bánnak vele. A gyilkosságot, a gyermekmegbecstelenítést és a nemi erőszakot pedig szinte mindenki elítéli. Azonban vannak olyan területek, ahol sokak szerint nem lehet egyértelműen kijelenteni, mi számít jónak és rossznak. Ez igaz például a szexualitásra, a becsületességre, és a gyermeknevelésre is. Sokan úgy gondolják, hogy az ilyen területeken többféle döntés is elfogadható. A többség a saját érzéseire hallgat, vagy mások véleményét követi. De vajon ez a legjobb út?

Sok döntésnél azt vesszük figyelembe, hogy mit érzünk jónak, illetve rossznak, azaz a lelkiismeretünkre hallgatunk (Róma 2:14, 15). Már az egészen kicsi gyerekek is sokszor meg tudják különböztetni, hogy mi számít helyesnek és helytelennek, és még lelkiismeret-furdalásuk is van, ha valami rosszat tettek. Ahogy felnövünk, a lelkiismeretünket folyamatosan formálja a családunk, a barátaink, a tanáraink, a társadalom, a vallás és a kultúra. És amikor döntést hozunk, a lelkiismeretünk mérlegeli, hogy mi lenne összhangban az elveinkkel.

A lelkiismeretünk arra indíthat minket, hogy tisztességesen és együttérzően bánjunk másokkal, illetve hogy kifejezzük a hálánkat. Ezenkívül visszatarthat attól, hogy fájdalmat okozzunk a szeretteinknek, vagy hogy olyasmit tegyünk, ami miatt szégyellni kellene magunkat.

De érdemes mindig az érzéseinkre hallgatni? Garrick fiatalkorában csak a saját érzéseihez szabta, hogy milyen elvek szerint él, és azt tett, amit csak akart. De ennek rossz vége lett. Ezt mondja: „Nagyon  mélyre süllyedtem. Erkölcstelenül éltem, drogoztam, folyton részeg voltam és nagyon erőszakos.”

A saját érzéseink mellett sokszor mások véleménye is meghatározza, hogyan döntünk. Ez több szempontból is hasznos lehet. Például jó, ha tanulunk a nálunk tapasztaltabb és bölcsebb emberektől. Ezenkívül kivívhatjuk a családunk, a barátaink és a környezetünk tiszteletét, ha azt tesszük, amit ők is helyesnek tartanak.

De érdemes mindig másokra hallgatni? Priscila fiatalon szabados nemi életet élt, mint a barátai. De az, amiről úgy tűnt, hogy mindenki jónak tartja, őt egyáltalán nem tette boldoggá. Ezt mondja: „Az, hogy gondolkodás nélkül mentem a többiek után, nagyon rossz döntés volt. Sok butaságot csináltam, és rengeteg veszélynek tettem ki magam.”

A döntéshozásban sokat segíthet a lelkiismeretünk és mások véleménye. De nem vezet jóra, ha mindig csak ezeket követjük. Könnyen lehet, hogy nem ismerjük fel, milyen hatása lesz a döntéseinknek ránk és a szeretteinkre nézve (Példabeszédek 14:12). Ezenkívül az az értékrend, amit magunknak állítunk fel, vagy amit másoktól tanulunk, idővel akár változhat is. Elvégre sok minden, amit egykor elítélt a társadalom, most már elfogadhatónak számít, és ez fordítva is igaz.

Vajon mi alapján hozhatunk igazán jó döntéseket? Létezik olyan értékrend, amely időtálló, és évek múlva sem okoz csalódást?

Igen, van egy megbízható értékrend, amely mindenkinek hozzájárulhat a boldogságához. A következő cikkből megtudhatod, hová fordulhatsz, ha szeretnéd, hogy szilárd elveid legyenek.