Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

SEGÍTSÉG A CSALÁDOKNAK | GYERMEKNEVELÉS

Tanítsd meg a gyermekedet szót fogadni

Tanítsd meg a gyermekedet szót fogadni

MI A GOND?

A négyéves kisfiad folyton mást akar, mint te, és úgy tűnik, mindig ő az erősebb.

  • Ha megkéred valamire, amihez nincs kedve, ügyet sem vet rád.

  • Ha rászólsz, hogy ne csináljon valamit, hisztizni kezd.

„Egyszerűen reménykedjek abban, hogy majd kinövi?” – tűnődsz.

Hidd el, meg tudod tanítani a gyermekednek, hogy fogadjon szót. De mielőtt részletezzük, hogyan, nézzük meg, mi állhat a viselkedése hátterében.

MI AZ OKA?

Amikor a gyermeked még csecsemő volt, az volt a legfontosabb feladatod, hogy gondoskodj róla. Lested minden kívánságát. Alighogy elkezdett nyöszörögni, már ott is voltál, hogy megadd neki, amire szüksége van. Ez persze helyes és fontos is volt akkor, hiszen egy kisbabára állandóan oda kell figyelni.

Nem csoda, hogy a hosszú hónapok alatt a gyerek hozzászokik ehhez a bánásmódhoz, és úgy viselkedik, mintha ő lenne a ház ura, a szülei pedig a cselédek, akik csak a parancsait lesik. Aztán olyan kétéves korában rá kell ébrednie, hogy véget ért az ő kis egyeduralma. A szülei már nem hajtják végre az utasításait, hanem éppen ellenkezőleg, elvárják, hogy ő teljesítse az utasításaikat. Ez bizony megrázó lehet neki! Némelyik gyerekből ez hisztit vált ki, mások pedig próbálkoznak, hogy meddig mehetnek el.

Ebben a kritikus korban a szülőknek fel kell vállalniuk egy új szerepet: a tekintélyüknél fogva világossá kell tenniük, hogy mit várnak el a gyermeküktől. De mi a helyzet akkor, ha a gyermek nem fogadja el az irányítást, ahogyan azt a bevezetőben vázolt szituációban láttuk?

MIT TEHETSZ?

Élj a hatalmaddal. A gyermeked nem fog vezetőként tekinteni rád, ha azt látja, hogy nem veszed a kezedbe a vezetést. Ezért fontos, hogy ésszerű módon élj a hatalmaddal. Az utóbbi évtizedekben némelyik szakember a „hatalom” szót negatív kicsengésűnek állította be. Az egyikük egyenesen etikátlannak és erkölcstelennek nevezte a szülői tekintélyt. Ha viszont a szülők lemondanak a hatalmukról, és engedékenyek, a gyerekeik összezavarodnak, el lesznek kényeztetve, és úgy érzik, hogy nekik mindent szabad. Így nem lesznek felkészülve arra, hogy megállják a helyüket az életben. (Bibliai alapelv: Példabeszédek 29:15.)

Fegyelmezd a gyermekedet. Egy szótár szerint a fegyelmezés nem más, mint „olyan nevelés, amely engedelmességet vagy önfegyelmet eredményez; gyakran szabályokban és a szabályok megsértéséért járó büntetésben nyilvánul meg”. Természetesen a fegyelmezésnek soha nem szabad ésszerűtlennek vagy kegyetlennek lennie. De az sem jó, ha nem egyértelműek a szabályok, vagy nem következetes a fegyelmezés, mert így a gyermek nem fog késztetést érezni arra, hogy megváltozzon. (Bibliai alapelv: Példabeszédek 23:13.)

Legyél határozott. Sok szülő csak kéréseket intéz a gyermekéhez. Például így fogalmaznak: „Szeretném, ha kitakarítanád a szobádat, jó?” Ezt talán udvariasnak érzik, de az az igazság, hogy így átadják a gyeplőt a gyermeknek, aki az érvek és az ellenérvek mérlegelése után eldöntheti, hogy eleget tesz-e a kérésnek. Ne mondj le a hatalmadról, inkább adj határozott utasításokat. (Bibliai alapelv: 1Korintusz 14:9.)

Legyél következetes. Ha valamire nemet mondtál, ne változtass rajta, és alakíts ki közös álláspontot a házastársaddal. Ha eldöntötted, hogy mi jár az engedetlenségért, tartsd magad ahhoz, amit megmondtál. Ne engedd, hogy a gyermeked alkudozni kezdjen, és ne fogj végeláthatatlan magyarázkodásba, hogy miért hoztál meg egy döntést. Sokkal könnyebb lesz a gyermekednek is, és neked is, ha az igened igen, a nemed pedig nem (Jakab 5:12).

Éreztesd a szeretetedet. A család nem úgy működik, mint a demokrácia, de nem is úgy, mint a diktatúra. Isten olyan közösségnek szánta, ahol a gyermekek szeretetteljes irányítást kaphatnak, és így megbízható felnőttekké válhatnak. Ehhez hozzátartozik, hogy fegyelmezed a gyermekedet, aki így megtanul engedelmeskedni, és biztonságban érezheti magát, mert szeretik.