Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

HÅKAN DAVIDSSON | ÉLETTÖRTÉNET

Hozzájárulhattam a jó hír terjedéséhez

Hozzájárulhattam a jó hír terjedéséhez

 Svédországban születtem és nevelkedtem. Tizenévesként az ateista gondolkodás volt rám nagy hatással. Így amikor a szüleim és a húgom elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, én nem tartottam velük.

 De mivel édesapám kedvesen többször is meghívott, hogy vegyek részt a tanulmányozáson, becsatlakoztam hozzájuk. Meglepődtem azon, hogy a Biblia mennyire pontos, amikor tudományos témákat érint. Idővel felismertem, hogy a Biblia Isten Szava. Azt is megértettem, hogy Jehova Tanúi pontosan adják át a Biblia üzenetét, és teljesen összhangban élnek azzal. 1970-ben az édesapámmal együtt megkeresztelkedtem, az édesanyám és a két húgom pedig néhány évvel később.

 Akkoriban a legtöbb fiatalt csak a szórakozás érdekelte, és hát 17 évesen engem is vonzott ez a légkör. Viszont a Tanúk, akik tanultak velem, sokat meséltek arról, hogy mennyire élvezik a teljes idejű szolgálatot. Én is szerettem volna ilyen boldog lenni, ezért 21 évesen elkezdtem az úttörőzést.

Egy napon keresztelkedtem az apukámmal (jobbra mellettem)

 Annyira szerettem a szolgálatot, hogy csak azt bántam, hogy nem kezdtem el hamarabb. A göteborgi kikötő volt a kedvenc helyem. Itt sok külföldinek tudtunk tanúskodni, akik a teherszállító hajókon dolgoztak.

 Az elmúlt 50 évben különleges módon járulhattam hozzá, hogy a jó hír mindenféle nyelvű emberhez eljusson. Hadd meséljek erről egy kicsit részletesebben!

A MEPS megszületése

 Az úttörőszolgálat mellett részidőben nyomdászként dolgoztam. Akkoriban a nyomdaipar nagy fejlődésen ment keresztül. A mechanikus betűszedés helyett a szöveget és a képeket fényszedéssel állítottuk össze. Megtanultam, hogyan lehet előkészíteni a nyomólemezeket a legmodernebb, számítógép-alapú szedési technikával.

Az esküvőnk napján

 1980-ban feleségül vettem Helene-t, egy általános úttörő testvérnőt. Hozzám hasonlóan ő is szeretett megismerni más nemzetiségű embereket és érdekes kultúrákat. Kitűztük célul a Gileád-iskolát, hogy aztán misszionáriusként szolgálhassunk.

 De mivel nyomdász voltam, behívtak minket a svédországi Bételbe. A szervezet szeretett volna lépést tartani a legújabb technológiákkal, hogy hatékonyabbá tegye a kiadványok nyomtatását. Így hát 1983-ban elküldtek minket a wallkilli Bételbe egy képzésre. Itt megtanultuk használni a többnyelvű elektronikus fényszedő rendszert, vagyis a MEPS-et, a amelyet a testvérek fejlesztettek ki.

A Hongkongnak, Mexikónak, Nigériának és Spanyolországnak szánt MEPS gépeken dolgozunk

 A képzésen megtudtuk, hogy a MEPS egy számítógépes rendszer, amely többféle betűkészlettel is tud dolgozni. Ezzel a programmal be lehet tördelni az oldalakat, szépen elrendezve a szöveget és a képeket. A mi feladatunk az volt, hogy bővítsük a MEPS betűkészletét, hogy minél több nyelven lehessen nyomtatni. És ma már, évtizedekkel később, a szervezetünk több mint ezer nyelven állít elő bibliai kiadványokat.

 Idővel megkértek minket, hogy utazzunk el Ázsiába, és segítsünk még több nyelvet hozzáadni a MEPS-hez. Ez a munka is hozzájárult ahhoz, hogy az egész világon terjedjen a jó hír, ezért alig vártuk, hogy nekilássunk.

Egészen más kultúra

 1986-ban megérkeztünk Indiába, ami egy sokkoló élmény volt. Nyomasztólag hatott ránk az a sok ismeretlen dolog, amivel találkoztunk Bombay-ben (a mai nevén Mumbai). A svéd és indiai kultúra ég és föld! Úgyhogy az első héten komolyan fontolóra vettük, hogy hazamegyünk.

 Azonban a hét végén mindketten ugyanarra jutottunk: „Mindig is misszionáriusok akartunk lenni. Most, hogy végre külföldön szolgálhatunk, elszalasztanánk ezt a lehetőséget? Inkább tanuljuk meg leküzdeni az akadályokat!”

 Szóval, nem mentünk haza, hanem próbáltunk minél több mindent megtudni az indiai kultúráról. Nem telt bele sok idő, és India a szívünkhöz nőtt, annyira, hogy azóta két helyi nyelvet is megtanultunk, a gudzsarátit és a pandzsábit.

Irány Mianmar

Egy mianmari királyságteremben helyi népviseletben

 1988-ban Mianmarba küldtek minket. Ez az ország Kína, India és Thaiföld közé ékelődik be. Akkoriban feszült volt a politikai helyzet, ezért az ország nagy része a hadsereg irányítása alatt állt. A MEPS még nem tartalmazta az ottani nyelv nem latin betűs ábécéjét, és más szoftvereket sem tudtunk alapul venni. Ezért a feladatunk az volt, hogy megtervezzük a burmai nyelv karaktereit, és a kész fájlokat vigyük el Wallkillba, ahol feltöltik majd a MEPS-be.

 Amikor a repülőtérre mentünk, Helene kézitáskájában voltak a karakterek rajzai. A politikai helyzet miatt félő volt, hogy letartóztatnak minket, ha bármilyen burmai nyelvű anyagot találnak nálunk. De amikor Helene-t megmotozták, a feltartott kezében maradt a kézitáskája, és senki nem vette észre.

A MEPS használatával sokat javult a betűszedés minősége

 Hamarosan a mianmari fordítók kaptak laptopokat, nyomtatókat és képzést a MEPS használatához, amelyben már benne volt az új betűkészlet. Bár a fordítók nagy része még sosem látott számítógépet, szívesen megtanulták, hogyan kell használni. Így idővel már nem kellett igénybe venniük a külső nyomdákat, amelyek a régimódi, kézi betűszedéssel dolgoztak. Ennek köszönhetően a kiadványaink minősége rengeteget javult.

A következő állomás Nepál

 1991-ben a Himalája déli lejtőin fekvő Nepálba küldtek minket. Akkoriban még csak egyetlen gyülekezet volt az egész országban, és nagyon kevés kiadvány volt elérhető a helyi nyelven.

 A látogatásunk után nem sokkal számos kiadványt lefordítottak nepáli nyelvre, és a jó hír egyre több helyre eljutott az országban. Ma már körülbelül 3000 hírnök szolgál több mint 40 gyülekezetben. A 2022-es emlékünnepen pedig több mint 7500-an vettek részt.

Egy füzet lahu nyelven

 A ’90-es évek közepén a Csiangmajban (Thaiföld) szolgáló misszionáriusok elkezdtek prédikálni a lahu hegyi törzseknek. Ők Kína, Laosz, Mianmar, Thaiföld és Vietnam határvidékén élnek. De akkoriban az ő nyelvükön még nem készült kiadvány.

 Egy fiatal férfi, akivel a misszionáriusok tanulmányoztak, lefordította az „Íme, mindent újjáteszek!” című füzetet thairól lahura. Ő és néhány falubeli pénzt gyűjtöttek, és a füzettel együtt elküldték a fiókhivatalnak. A levelükben leírták, hogy szeretnék, ha minden lahu nyelvű személy megismerhetné az igazságot ebből a füzetből.

 Pár évvel később Helene-nel mi képezhettük a lahu nyelvű fordítókat a MEPS használatára. Az egyik fordító egy olyan testvér volt, aki nem sokkal azelőtt keresztelkedett meg, és a csiangmaji fordítóirodában dolgozott. Nagy meglepetésünkre kiderült, hogy ő volt az a fiatalember, aki önszorgalomból lefordította az első füzetet lahura.

 1995-ben visszatértünk Indiába. Itt a fiókhivatalban segítettünk a fordítóknak, hogy megtanulják jól használni a MEPS-et. Ma már sok helyi nyelven elérhetőek olyan kiadványok, amelyekkel a testvérek segíthetnek másoknak megismerni a Bibliát, és eljutni a keresztelkedésig.

Áldásokkal teli élet

 1999 óta a brit fiókhivatalban szolgálunk Helene-nel, és a főhivatalban működő MEPS-fejlesztő csapatnak dolgozunk. Mióta Londonban vagyunk, nagyrészt a gudzsaráti és pandzsábi nyelvterületeken szolgálunk, ami rengeteg örömet ad. Amint a jw.org elérhetővé válik egy új nyelven, keressük a lehetőséget, hogy azon a nyelven is tanúskodjunk.

 Nagyon örülök neki, hogy tizenévesen Jehova imádatában tűztem ki célokat, és nem a többi fiatalt követtem. Helene-nel egyáltalán nem bánjuk, hogy a teljes idejű szolgálatot választottuk. Így elutazhattunk több mint 30 országba, és láthattuk, ahogyan a jó hír eljut minden nemzethez, törzshöz és nyelvhez (Jelenések 14:6).

a Most a teljes neve: soknyelvű elektronikus kiadványszerkesztő rendszer. MEPS-et használunk az elektronikus kiadványok elkészítéséhez is.