Ugrás a tartalomra

Az egészségi gondjai ellenére önzetlenül segít másoknak

Az egészségi gondjai ellenére önzetlenül segít másoknak

 Maria Lúcia Brazíliában él, és Usher-szindrómában szenved. Ez egy olyan genetikai rendellenesség, ami sokaknál azt okozza, hogy fokozatosan elveszítik a hallásukat és a látásukat. Maria Lúcia siketen született, és kiskorában tanulta meg a jelnyelvet. Később, 30 éves kora körül a látása is elkezdett romlani. De a nehézségei ellenére nem szigeteli el magát. Most már elmúlt 70 éves, de még mindig boldog és tartalmas életet él.

 Maria Lúcia 1977-ben került kapcsolatba Jehova Tanúival, még azelőtt, hogy a látása elkezdett romlani. Így emlékszik vissza: „Találkoztam egy volt osztálytársammal, Adrianóval. Ő nem sokkal azelőtt lett Jehova Tanúja, és beszélt nekem Isten ígéretéről, arról, hogy a jövőben mindenki teljesen egészségesen élhet majd a paradicsomi földön. Ez annyira nagy hatással volt rám, hogy elfogadtam a bibliatanulmányozást. Nem sokkal ezután elkezdtem járni egy Rio de Janeiró-i gyülekezetbe, ahol a program egy részét tolmácsolták jelnyelvre. Jehova segített, hogy közel kerüljek hozzá, így 1978 júliusában megkeresztelkedtem.”

 Később Maria Lúcia egy olyan gyülekezetbe került, ahol senki sem tudott jelnyelven. Ezért eleinte semmit nem értett a programból. De két testvérnő kedvesen segített neki. Melléültek az összejöveteleken, és rövid jegyzeteket készítettek a programról. Maria Lúcia ezt mondja: „Otthon újra és újra átolvastam ezeket, így megértettem, hogy miről volt szó. Később ez a két testvérnő megtanulta a jelnyelvet, és a tolmácsaim lettek.”

 Egy idő után Maria Lúcia szeme annyira megromlott, hogy már nem látta a jeleket. Ezután csak kéz a kézbe történő jeleléssel tudott kommunikálni. „Miközben a tolmács jelel, fogom a kezét, és így felismerem, hogy mit mutat” – mondja Maria Lúcia.

 Nagyon örül annak, hogy tolmácsolnak neki. Ezt mondja: „Végtelenül hálás vagyok Jehovának ezekért a testvérnőkért. A segítségüknek köszönhetően értem az összejöveteleket és a kongresszusokat.”

 Maria Lúcia a szolgálatban is nagyon szorgalmas. Kézbe jeleléssel beszél a siketeknek a jó hírről, akik általában nagyon meglepődnek azon, hogy ekkora erőfeszítést tesz értük. A Covid19-járvány alatt sem tétlenkedett. Számos levelet írt siketeknek az öccse, José Antônio a segítségével, aki szintén siket és vak.

 Maria Lúcia elmondja, hogy hogyan csinálja: „Van egy L alakú műanyag sablonom. Ez segít, hogy egyenesen tudjak írni, és hogy szép rendezett legyen a levelem. José Antôniónak pedig nagyon jó a memóriája. Így ő szokott ötleteket adni, hogy miről írjunk, és hogy milyen bibliaverseket foglaljunk bele a levélbe. Mivel nem minden siket érti jól az írott szöveget, igyekszek úgy fogalmazni, hogy ők is könnyen megértsék.”

 Bár Maria Lúcia már teljesen vak, továbbra is nagyon tevékeny. Karoline, az egyik tolmácsa ezt mondja: „Egyedül látja el az otthoni teendőket. Mindig nagyon szép rend és tisztaság van nála. Szeret főzni, és nagyon vendégszerető is.”

 Jefferson, aki Maria Lúcia gyülekezetében szolgál vénként, hozzáfűzi: „Maria Lúcia nagyon szereti Jehovát és az embereket. Igazán önzetlen, és mindig azon van, hogy segítsen másoknak” (Filippi 2:4).

a José Antônio később ismerte meg az igazságot, mint a testvére, és 2003-ban keresztelkedett meg. Ő is siketen született, és idővel a látását is teljesen elveszítette.