Uganda Gomba nevű kerületében születtem. A környékünkön élő emberek nagyon szegények voltak. Mivel a városunkban nem volt áram, esténként petróleumlámpával világítottunk.

 A szüleim Ruandából költöztek Ugandába. Kávé- és banántermesztéssel foglalkoztak, emellett a banánból egy népszerű szeszes italt készítettek, melyet waraginak hívnak. A földművelés mellett tartottak csirkéket, kecskéket, disznókat és teheneket is. A mi kultúránkban elvárják a nőktől, hogy mindenben engedelmeskedjenek a férjüknek, és nem mondhatják el a véleményüket.

 23 évesen Ruandába költöztem. A barátaimmal gyakran jártunk diszkóba. Az egyik diszkóba olyan sokszor elmentem, hogy a tulajdonos adott nekem egy kártyát, amivel bármikor ingyen bemehettem. Szerettem az olyan filmeket, amik nagyon valóságosan mutatják be az erőszakot. Mindennek hatására erőszakos, erkölcstelen és alkoholista lettem.

 2000-ben összeköltöztem egy fiatal nővel, akit Skolastique Kabagwirának hívnak. Három gyerekünk született. A neveltetésemből adódóan úgy gondoltam, hogy egy nőnek le kell térdelnie, amikor üdvözli a férjét, vagy kérni szeretne tőle valamit. Én is ezt vártam el Skolastique-tól. Azt gondoltam, hogy mindenünk, amink van, egyedül az enyém, és azt tehetek vele, amit akarok. Éjszakánként gyakran elmentem szórakozni. Általában hajnali három körül értem haza, részegen. Dörömböltem az ajtón, és ha Skolastique nem nyitotta ki elég hamar, megvertem.

 Ekkoriban egy őrző-védő céget vezettem, és sok pénzt kerestem. Skolastique egy pünkösdi egyházhoz tartozott, és próbált rávenni, hogy én is csatlakozzak. Abban reménykedett, hogy ettől talán megváltozok. De én nem hallgattam rá. Sőt, viszonyt kezdtem egy másik nővel. A kegyetlenségem és a hűtlenségem miatt Skolastique a három gyermekünkkel a szüleihez költözött.

 Egy idős barátunk elbeszélgetett velem arról, hogyan élek. Arra ösztönzött, hogy menjek vissza Skolastique-hoz. Azt mondta, hogy a gyönyörű gyermekeim nem érdemlik meg, hogy apa nélkül kelljen felnőniük. Ennek hatására 2005-ben leszoktam az alkoholról, véget vetettem a kapcsolatomnak, és visszatértem Skolastique-hoz. 2006-ban összeházasodtunk. De továbbra is erőszakosan viselkedtem a feleségemmel.

 2008-ban Joël, aki Jehova Tanúja, felkeresett, és beszélt nekem a Bibliáról. Az ezt követő hónapokban ő és Bonaventure, egy másik Tanú, rendszeresen meglátogattak, és sokat beszélgettünk a Bibliáról. Sok kérdésem volt, főleg a Jelenések könyvéről. De igazából az volt a célom, hogy megcáfoljam őket. Például azt kérdeztem tőlük, hogy miért állítják azt, hogy a Jelenések 7:9-ben említett nagy sokaság a földön fog élni, holott a versben azt olvashatjuk, hogy Isten trónja előtt és a bárány előtt, vagyis Jézus Krisztus előtt állnak. Joël türelmes volt velem. Például megmutatta az Ézsaiás 66:1-et, mely szerint a föld Isten lábzsámolya. Vagyis a földön lévő nagy sokaság valójában Isten trónja előtt áll. A Zsoltárok 37:29-ben pedig azt olvastam, hogy az igazságosak öröklik a földet.

 Végül beleegyeztem, hogy Bonaventure tanulmányozza velünk a Bibliát. A tanultak hatására szerettem volna változtatni az életemen. Megtanultam tisztelettel bánni a feleségemmel. Többé már nem vártam el tőle, hogy letérdeljen, amikor köszön nekem, vagy amikor kérni szeretne tőlem valamit. És nem hajtogattam folyton azt, hogy minden az enyém, amink van. Erőszakos filmeket sem néztem többé. Mindezeken nem volt könnyű változtatni, nagy önuralmat és alázatot igényelt.

 Néhány évvel korábban a legidősebb fiamat, Christiant Ugandába vittem, hogy a rokonainkkal éljen. De miután elolvastam az 5Mózes 6:4–7-et, felismertem, hogy Isten azt várja el tőlünk, szülőktől, hogy mi neveljük a gyermekeinket, amibe beletartozik az is, hogy megtanítjuk nekik a bibliai alapelveket. Ezért hazahoztuk őt, aminek mind nagyon örültünk.

 Hiszem, hogy Jehova irgalmas Isten, és megbocsátott nekem azért, ahogyan a múltban éltem. Örülök, hogy a feleségem is elfogadta a bibliatanulmányozást. Mindketten átadtuk az életünket Jehovának, és 2010. december 4-én megkeresztelkedtünk. Most már megbízunk egymásban, és a bibliai alapelveknek köszönhetően boldog a családunk. A feleségem nagyon örül neki, hogy munka után egyből hazajövök. Nagyra értékeli, hogy tisztelem és megbecsülöm, hogy úgy döntöttem, nem iszok többé alkoholt, és hogy már nem vagyok az a kegyetlen ember, aki egykor voltam. 2015-ben kineveztek vénnek, így már én is részt vehetek a pásztori munkában. Az öt gyermekünkből három megkeresztelkedett.

 Amikor a Tanúk tanulmányozták velem a Bibliát, sok kérdést tettem fel nekik, nem fogadtam el mindent egyből. Mély benyomást tett rám, hogy minden kérdésemre a Bibliából adtak választ. A feleségemmel megértettük, hogy akik azt állítják, hogy az igaz Istent szolgálják, azoknak mindenben engedelmeskedniük kell neki. Hálás vagyok Jehovának, hogy megismerhettem őt, és a népéhez tartozhatok. Tapasztalatból mondhatom, hogy Isten segítségével minden őszinte ember meg tud változni.