Bűnnek számít minden olyan tett, érzés vagy gondolat, amely ellentétes Isten irányadó mértékeivel. Például ha valaki olyasmit tesz, amit Isten helytelennek vagy igazságtalannak tart, azzal megszegi a törvényeit, vagyis bűnt követ el (1János 3:4; 5:17). A Biblia azt is bűnnek nevezi, ha elmulasztjuk megtenni azt, ami helyes (Jakab 4:17).

 Azokon a nyelveken, melyeken a Biblia íródott, a bűnnek fordított szavak azt jelentik, hogy ’elvéteni a célt’. Például az ókori Izraelben voltak olyan harcosok, akik annyira ügyesen bántak a parittyával, hogy soha nem hibázták el a célt, vagy szó szerint fordítva, „nem vétettek” (Bírák 20:16). Tehát amikor bűnt követünk el, abban az értelemben vétjük el a célt, hogy nem felelünk meg Isten tökéletes irányadó mértékeinek.

 Mivel Isten teremtette az embereket, joga van ahhoz, hogy erkölcsi mércét állítson fel nekünk (Jelenések 4:11). Mi pedig számadással tartozunk neki a tetteinkért (Róma 14:12).

Lehetséges, hogy soha ne kövessünk el bűnt?

 Nem. A Biblia szerint az emberek „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23; 1Királyok 8:46; Prédikátor 7:20; 1János 1:8). Miért van ez így?

 Az első emberpár, Ádám és Éva, eleinte bűntelen volt, mivel Isten tökéletesnek teremtette meg őket, a saját képmására (1Mózes 1:27). De nem engedelmeskedtek Istennek, és ezért elveszítették a tökéletességüket (1Mózes 3:5, 6, 17–19). Amikor pedig gyermekeik születtek, átörökítették rájuk a bűnt és a tökéletlenséget (Róma 5:12). Ezért mondta Dávid, Izrael királya a következőket: „vétekben születtem” (Zsoltárok 51:5).

Van különbség bűn és bűn között?

 Igen, van. A Biblia például azt írja, hogy az ókori Szodomában a férfiak „gonoszak voltak, és súlyos bűnöket követtek el”, „bűneik nagyon súlyosak” voltak (1Mózes 13:13; 18:20). Nézzünk meg három szempontot, amely meghatározza, hogy mennyire komoly egy bűn.

1.   A tett súlyossága. A Biblia arra figyelmeztet, hogy ne kövessünk el olyan súlyos bűnöket, mint amilyen a szexuális erkölcstelenség, a bálványimádás, a lopás, a részegség, a zsarolás, a gyilkosság és a spiritizmus gyakorlása (1Korintusz 6:9–11; Jelenések 21:8). De különbséget tesz az ilyen súlyos bűnök és a meggondolatlanságból, nem szándékosan elkövetett bűnök között. Ilyen például az, ha a szavainkkal vagy a tetteinkkel megbántunk másokat (Példabeszédek 12:18; Efézus 4:31, 32). Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmünket, hogy ne kicsinyeljünk le egyetlen bűnt sem, mert ezek komolyabb bűnökhöz vezethetnek (Máté 5:27, 28).

2.   Az indíték. Vannak, akik azért követnek el bűnt, mert nem ismerik Isten elvárásait (Cselekedetek 17:30; 1Timóteusz 1:13). Bár a Biblia nem ment fel az ilyen bűnök alól, de különbséget tesz aközött, ha valaki tudatlanságból vétkezik, és aközött, ha szándékosan szegi meg Isten törvényeit (4Mózes 15:30, 31). A szándékos bűnök gonosz szívből erednek (Jeremiás 16:12).

3.   A gyakoriság. A Bibliából az is kiderül, hogy különbség van aközött, ha valaki egyszer követ el bűnt, és aközött, ha újra és újra megteszi (1János 3:4–8). Ha tudomást szerzünk arról, hogy Isten mit tart helyesnek, és mégis „készakarva gyakorolunk bűnt”, akkor szembe kell néznünk Isten ítéletével (Héberek 10:26, 27).

 Akik súlyos bűnt követtek el, úgy érezhetik, hogy összeroskadnak a bűnük terhe alatt. Például Dávid király ezt írta: „vétkeim elborítják fejemet, mint valami súlyos teher, túl nehezek nekem” (Zsoltárok 38:4). Ám ez nem jelenti azt, hogy reménytelen a helyzetük, hiszen a Biblia ezt írja: „Hagyja el a gonosz az útját, és az álnok ember az ő gondolatait; térjen vissza Jehovához, aki irgalmas lesz hozzá, és Istenünkhöz, mert ő bővelkedik a megbocsátásban” (Ézsaiás 55:7).